MAGYAR SZÍNPAD 1904. október (7. évfolyam 272-302. sz.)
1904-10-14 / 285. szám
1904. október 14. 3 — a második felvonás végén — a hatalmas rózsazápor frappirozták a főpróba közönségét. Ennyi uj és meglepő látni és hallanivaló még nem zsúfolódott össze egy darabban, pláne olyanban, a mely polgári bohózatból „házi kezelésben" vedlett át énekes, tánczos látványossággá. Hogy a Fedák Sári ruháiról meg ne feledkezzünk. A második felvonásbeli zöld toilettjének emlékével sok asszony fog ma este álmodni, még több férfi, ha ugyan e csudaruha emléke nem kergeti el szemeikről az álmot. Mert ez a ruha nemcsak a szemekhez, de az idegekhez is beszél. Az újságírók délelőtt elpetyhüdt savóvérét is forrásra ingerelte. Ezer szerencse, hogy aztán a nagy rózsaeső poézise valahogy lecsendesítette a lángragyult szenvedélyeket. Mert mégis csak ez A törvénytelen apa nagy slágere: ez a rózsalevél-fergeteg, akkor válik csak igazán bőségessé, mikor a közönség már azt hiszi, hogy a zsinórpadlás rózsaleveles zsákjai már teljesen kiürültek. Hull, hull a tengernyi vörös rózsalevél és terjed, terjed a nézőtéren a siker illata . . . Ügyelő. Színházi pletykák Budapest, október 14. Újházi és a rablógyilkos. — A meggyanúsított mester. — Újházi nemrég vastag paksamétát kapott Berlinből, a rendőrség hivatalos pecsétjével. Idézés volt, a melyben felszólították, hogy a berlini rendőrség előtt valamilyen rablógyilkossági ügyben jelentkezzék. Újházi rémülten sietett a zrinyi-utczai főkapitánysághoz, a hol felmutatta az idézést. A főkapitányságnál szintén nagyot néztek erre s nem tudták, mi legyen. Ellenben megígérték, hogy nyomban sürgönyözni fognak Berlinbe s kieszközlik azt, hogy Budapesten hallgassák ki. A mester várt, a mig megkapta a rendőrség értesítését, hogy : „ekkor és ekkor, különben elővezettetés terhe mellett itt és ott jelentkezzék !" Meg is jelent. Fiatal rendőrtisztviselő fogadta és szigorú hangon kérdezte tőle: — Ismeri ön Jurik Fülöpöt? — Nem. — Csak ne tagadjon! Jurik Fülöpöt, a lutz-oldenburgi nagylierczegség polgárát. — Nem ismerem. — Konok tagadása niitsem fog önnek használni. Tudja-e, hogy ki az a Jurik Fülöp? — Tudja a fene ! — szólt most már bosszúsan a mester. — Az egy rablógyilkos. Érti ? És a maga barátja. Érti ? — Nem értem. — Majd mindjárt meg fogja érteni. S a fiatal tisztviselő diadalittasan húzott ki egy aktacsomóból egy arczképet. Újházi arczképe volt a következő dedikáczióval: „Az én kedves pajtásomnak, Jurik Fülöpnek, a lutz-oldenburgi nagyherczegség polgárának, szeretettel Újházi Ede 1 1. — Ugy-e, hogy a barátja? — kiáltott fel a szúrós tekintetű rendőrtiszt. — Az egy marha! — ordított most már Újházi, — és ez nem az én irásom. Arról pedig ki tehet, hogy valaki megveszi arczképemet, a mely minden papírkereskedő és fotográfus kirakatában ott lóg. Alászolgája! S a mester most már sarkon fordult s ott hagyta a meglepett és kioktatott ifjút. G. Színházi élet. Budapest, október 14. Harmat Hedvig visszavonulása. — Látogatás a művésznőnél. — Alig néhány rövidke hónappal ezelőtt a talentumát jegyezte el a színpaddal s ime, most bejárta már az összes lapokat a hir, hogy a kis Hedi eljegyezte magát, még pedig dr. Márton Miskával, a fővárosázerte népszerű fiatal ügyvéddel. A színpadnak értékes művészetét adta aján- | dékba, a boldog vőlegénynek, — a szivét. Lám, a Vígszínház Kis pajtás-a addig kaczérkodott a színpadon Jaques. bácsival, a mig a szikra lobot vetett és lángra gyúlt valójában. Amikor a Kis pajtás minapi előadásán Heddi megjelent Qenevieve fehér menyasszonyi ruhájában, a közönség halkan súgott össze: — A menyasszony . . . És Harmat Hedi, életében először, nemcsak színpadi menyasszony volt. — Vájjon fog-e majd játszani azért ? Megválik-e a színpadtól ? Kár volna! — És folyt tovább a találgatás. Nos hát, ugy van, csakugyan, Hedi férjhez megy és bucsut mond a színpadnak, a melyen aránylag csak rövid ideig működött, de nagy sikerrel. Amig tehát egyrészt örülünk szive boldogságának, másrészt csak sajnálkozhatunk a fölött, hogy a színpad, talán mindenkorra, kénytelen lesz értékes talentumát nélkülözni. — Igen, visszavonulok a színpadtól, — mondta, amikor tegnap meglátogattam otthonában. — Higyje meg fáj lemondani róla, mert nagyon szeretem. De hát van valaki, a kit még a színpadnál is jobban szeretek. — És boldogan mosolygott. Aztán igy folytatta: — Nélkülözni fogom a tapsot, a melybe gyakran volt alkalmam belekóstolni és a mely gyakran tett mámorossá. Az én világom eztán a férjem lesz. — S mikor szándékszik bucsut mondani a színpadnak ? — kérdém. — A jövő hónapban. Előbb azonban, bucsúzóul egy uj szerepet játszom el. Alt Heidelberg-ben Katiczát. Ez lesz a Vígszínház egyik közeli újdonsága s ahány előadást ez a darab meg fog érni, addig tart még az én színészi pályafutásom. Akkor aztán istenhozzádot mondok az én kedves jó közönségemnek, a mely talán érdemem felíil jól bánt velem. — Bizony, — jegyeztem meg, — a közönség fájlalni fogja távozását. — Oh, hiszen azért fogunk még találkozni egymással. Jelen leszek a Vígszínház minden bemutatóján, csakhogy nem a színpadon, hanem valamelyik zsöllyeszéken, vagy ha futja páholyban : mint — néző. — De egyszer, valamikor, talán csak játszik még ? — kérdém. — Nem tudom. Forduljon ahhoz az úrhoz, — mondta és szerencsés vőlegényére mutatott. — Hogyne! — jegyezte az meg. — 1929-ben egy estén játszhatik, — jótékonyczélra. így fogjuk megünnepelni az ezüstlakodalmunkat. Csöngetés hallatszott. A Vígszínház szereposztója lépett a szalonba. — A direktor ur ezt a szerepet küldi a művésznőnek, — mondta. Az utolsó szerep volt. A közönség bizonyára gyönyörűséggel fogja élvezni, a legfiatalabb menyasszony-művésznő játékát legújabb és legutolsó szerepében. Figa ró. Vidéki színpadok. Budapest, október 14. A nagyváradi „Szabadság" állítólag autentikus forrásból vett informáczió alapján azt újságolja, hogy a kolozsvári direktorságot Janovics Jenő dr. nyeri el, lévén neki mértékadó helyen sok jó embere. Helyébe szegedi igazgató Makó lenne. Ezt a kombinácziót a „Szabadság" azzal a föltevéssel végzi, mintha Janovics és Makó valami egyezségfélét kötöttek volna. * A szentesi színházban ma és holnap K. Hegyesi Mari vendégszerepel. « A szegedi színházban tegnap volt a Kis pajtás premiurje. A Vígszínház kedvelt müsordarabja első vidéki bemutatóján is nagy sikert aratott. = Nincs szeplő, pattanás, májfolt azon hölgy arczán, a ki a Balassa-té\e valódi angol ugorkatejet ára 2 kor. és szappan, ára 1 kor., használja. Kapható Balassa gyógytárában Budapest—Erzsébetfalva és minden gyógyszertárban és droguériában. Külföldi szinpadok Budapest, október 14. A hamburgi Schauspielhaus-ban szerdán este volt a premierje Blumenthal Oszkár: A halott oroszlán czimü színmüvének, melynek berlini előadását az odavaló czenzura tudvalévően betiltotta. A darab mérsékelt sikert aratott, a második felvonás végén sokat tapsoltak bár, de akadtak pisszegők is. Blumenthal jelen volt a bemutatón. A londoni Comedy-Theatre-bzn a mult héten adták elő Xanrof és Chancel: Prince Consort czimü vígjátékát, mely Budapesten a Vígszínház-ban A királynő férje czim alatt került szinre. William Losey dolgozta át a darabot Férjem ő fensége czimmel. E» Wedekind Frank: Pandora szelencséje czimü komédiája most jelent meg könyvalakban. A müncheni bíróság azonban betiltotta árusítását, azon az alapon, hogy az pornografikus mii. A darabot nemrég, níeghivott közönség előtt előadták Nürnbergben. A new-yorki Lyrik-szinház-ban bemutatták Beyerlein: Takarodó-ját. A német katonadrámának igen nagy volt a sikere. Sven Lange-nek, a Csöndes szobák szerzőjének, Az öreg lelkész czimü uj színmüvét a minap mutatták be nagy sikerrel a kopenhágai udvari színházban. Cobena asszony, a jeles spanyol tragika, kit hazájában „spanyol Dúsénak" hivnak, legközelebb külföldi vendégszereplésre indul. Legelőször Páris-ban lép föl, azután egyelőre Belgiumban és Németország van programmba véve, de valószínű, hogy végig vendégszerepli egész Közép-Európát. A japán és az angol színpad. Budapest, október 14. Joshio Markino, japán művész, a koreai „Daily News u-be érdekes czikket ir az angol és a japán színházról, összehasonlítván a két ország szinmüvészetét. — A japán zenekar nénány muzsikusból, és a kórusból alakul — irja Joshio Markino. Az utóbbi kiséri a cselekvényt, a mennyiben énekével és beszédével azt fejezi ki, a mit a színpadon gesztikuláló színész érez és gondol. A kórusnak ezt a nemét mi Joruri-nak hivjuk. Szerepét egy japán színműből vett jelenettel illusztrálom . . . Mitsuhide meg akarja gyilkolni Hisayoshi tábornokot, a ki egy kunyhóban rejtőzik. Joruri (a kórus): Ott jön Mitsuhide 1 (Mig a joruri ezt énekli, Mitsuhide lassan, óvatosan kilép a kunyhó mögül.) Mitsuhide: Ellenségemnek, Mitsuhidenek a kunyhóban kell rejtőznie. Joruri (a kórus): Hallga! Csak csendesen, hogy meg ne zavarjam a békák kuruttyolását, hogy mit se sejtsen ellenem. (Mig a kórus ezt zengi, Mitsuhide gesztusaival jelzi, hogy óvatosabb lesz.) Már most tessék elképzelni ezt a darabot — irja a japán művész — angol színpadon. Mitsuhide a színpad közepére lépve, kezét valószínűleg ajkára tapasztaná és ugy bömbölné el legtitkosabb gondolatait. Ez pedig nem helyes dolog, mert Mitsuhide lépni sem mer, hogy meg ne zavarja a békák kuruttyolását, s hogy ellensége mit se sejtsen. Semmi esetre se mondja el hangosan gondolatait. = Az ibolyáslány (Das Veilchenmädel) teljes zongorakivonata megjelent Eberle József bécsi zenemükereskedő kiadásában. A zongorakivonat a Magyar Szinház-ban most nagy sikerrel szinre kerülő operett énekszámainak szövegét is magában foglalja. Teljes zongorakivonat ára 12 korona.
