MAGYAR SZÍNPAD 1904. október (7. évfolyam 272-302. sz.)

1904-10-01 / 272. szám

1904. október 1. 3 Budapesti színpadok. Budapest, október 1. A Magyar Királyi Operaház-ban ma, szombaton este Othello kerül előadásra. Vasárnap este Arányi Dezső folytatja vendégfellépéseit a Sába király nő/V-ben. A Nemzeti Színház-ban Cyrano de Bergerac, amelynek eddigi előadásai zsúfolt nézőtér előtt folyt íe, e hét folyamán még egy estén kerül szinre és pedig vasárnap este, teljesen a bemutató-előadás szereposztásban : Pethes-sel, B. Lenkei Hedviggel, T. Vízvári Mariskával, Dötnjén Marival, Mihályfi-val, Náday-val, Ivánfi-v al, Dezső-ve 1, Szacsvay-val és Rózsahegyi-ve 1 a főszerepekben. — Radnóthyné a czime a Nemzeti Színház legközelebbi újdonságának. A darab 3 felvonásos szininü, szerzője Kampis János. Az újdonság bemutató-előadása jövő héten, szombaton, lesz. Főszerepeit P. Márkus Emilia, K. Hegyesi Mari, Császár, Náday, Szacsvay és Mihályfi fogják játszani. Kampis János már szerepelt egy darabjával a Nemzeti Színház műsorán és pedig a Megyei élet czimü négy felvonásos vígjátékával, a melynek 1896. január 17-én volt a bemutató-előadása. A Vígszínház-ban holnap, vasárnap, két előadás lesz és mindkettőben Veber Pierre darabját adják. Délután három órakor mérsékelt helyárakkal a hírneves szerző első sikerét, a Loute-ot játsszák. Ez lesz a népszerű bohózat negyvenharmadik előadása. Este a Kis pajtás, Veber elmés vígjátéka kerül szinre 16-odszor. A Kis pajtás nagysikerű előadásait a jövő héten egy újdonság szakítja meg. A jövő hét szerdáján mutatja be a Vígszínház Földes Imre : Hadik huszárai czimü pályadíjnyertes történeti vígjátékát. Az érdekes darabhoz uj díszletek és korhű jelmezek készültek. A próbákat Ditrói Mór igazgató és Péchy Kálmán főrendező vezetik. A Magyar Színház-ban a Szulamit mai szombat esti előadásán Anday Blanka énekli a czimszerepet. Abigailt R. Maróthy Margit, Absolont B. Szabó József játszsza. Ugyanezzel a szereposztással vasárnap délután megismételik Szulamit-ot mérsékelt helyárak mellett. Vasárnap este a Tollagi-jubileum alkalmából A hajdúk hadnagya kerül szinre, hétfőn pedig hetvenötödik előadása lesz Rajna-Czobor nagysikerű magyar operettjének. — A Magyar Színház legközelebbi nagy operettujdonságából, Az ibolyás /(íny-ból már megkezdődtek a színpadi próbák, Rubos Árpád rendező vezetésével. Az operett zenei részét Virányi Jenő karnagy, a tánczokat Mazzantini Lajos balletmester tanította be. A bemutató-előadás a jövő héten lesz. A Királyszinház-ban ma, szombaton, ujitják föl Offenbach gyögyörü zenéjü operettjét, a Szép mosónö-t Lurettet Küry Klára fogja játszani, a kinek ilyen megfelelő szerepe az utolsó tiz évben -alig volt. Nagy érdeklődés nyilvánul az En, te, ő! vasárnap délutáni mérsékelt helyáru előadása iránt, a melyen tudvalevőleg Fedák Sári is részt vesz. A Királyszinház legközelebbi újdonsága A törvénytelen apa czimü franczia énekes bohózat, melynek női főszerepét Fedák Sári kreálja. * A Népszinház-ban a Bocaccio-1 másodszor holnap, vasárnap este adják. — Vasárnap délután lép fel ebben a szezonban másodszor Blaha Lujza a Népszínház-ban s eljátszsza a Falu rosszd-ban Finom Ruzsit, a mely mindig kitűnő szerepe volt az ünnepelt művésznőnek A siker és az irigyság ikertestvérek; ha az egyik sir, a másik nevet. * Egynémely színigazgatónak olyan rosszul megy a dolga, hogy minden este voltaképen maga magának kellene használnia színházának — vészkijáratát A kulisszák mögül. Budapest, október 1. „Bocaccio". — A „Népszínház" mai reprizéhez. — Bármennyire is nem volt nyilvános tegnap délelőtt a Bocaccio főpróbája a Népszínház-ban, mégis csak megtelt a földszint két első sora érdeklődő újságírókkal és színháziakkal. Egymásután szállingóztak be a főpróbára, ha jól láttuk: sokkal nagyobb érdeklődéssel, mintha akármilyen uj operettnek a főpróbáját tartották volna a színpadon. Hiába: mindazoknak, a kik ott tegnap délelőtt megjelentek, legalább is egy édes és felejthetetlen emlékük kell, hogy fűződjék ehhez a klasszikus operetthez. Még a kis Petrás Sári is, a ki szintén ott voJt (jókora táborkartól körülvéve) a főpróbán, elmélázva hallgatta a Suppé gazdagon ömlő melódiáit, pddig ő bizony még a világon se volt akkor, a mikor világhíres nénikéje: Pálmay lika aratta nagy diadalait a Bocaccio-ban. De talán éppen a világhíres nénikére gondolt és azért figyelte különös érzésekkel a színpadon történőket; Pálmay likára gondolt, a ki mind a nagyok közül, a kik szerepeltek Suppé operett| jében, üdén és bájosan megmaradt, csakhogy S immár távol a színpadtól. Pár nap múlva I Budapesten lesz Pálmay Ilka, bizonyosan ott lesz | a Népszínház valamelyik Bocaccio-előadásán, a j Blaha Lujza páholyának közelében és a két nagy asszony szivében nagy emlékek fognak felrajzani az ő Bocaccio-juk feltámadását látva a Népszínház színpadán . . . Ez a feltámasztás becsületére válik a színháznak és Vidoi Pál igazgatónak, a ki maga is egyike azoknak, a kiknek sok közük volt a régi Bocaccio-hoz is. Meg is látszik a gondosság, ambiczió és szeretet nyoma ezen az uj öocamo-előadáson. Talpon van az egész Népszínház. A színház apraja-nagyja részt kért és kapott a derék művészi munkából, a melylyel Suppé remekének felujitása járt. A rendező, a karmester, a magánszereplők, a zenekar és a kórus minden tudását, képességét és jóakaratát harczba viszi a mai estén, a mely kétségtelenül a régi, nagy népszínházi esték visszfényét fogja sugározni a közönségre. Őszinte megfigyelésünk: a tegnapi főpróbán emelkedett hangulatban tapsolt a kis, intim közönség a Népszínház derék produkcziójának. Suppé mester szelleme besuhant a régi hajlékba, a hol más ajkakon bár, de sok avatottsággal csendülnek ma fel a bűbájos melódiák, melyek mindegyikéhez egy-egy édes emlékünk tapad. —Y.Szinházi pletykák, Budapest, október 1 Színpadi csillagaink a nyáron. VIII. Ledofszky Gizella. — Látogatás a művésznővel. — Interview körutam nyolczadik állomását Ledofszky Gizella, a Népszínház kiváló művésznőjénél tett látogatásom képezte. A mikor beléptem a művésznő szalonjába, előttem állt Fiametta, a ki a Bocaccio ma esti reprizén, regényes történetével, bizonyára sokak szivét megfogja hódítani Ledofsky Gizella jeles alakításában. Suppé operettjének bájos herczegleányán fehér selyemruha volt és arczán két csillogó könny pergett le. A könnyek okát csakhamar megtudtam. A pedáns színésznő ugyanis, bár a ruha valósággal remeke volt a szabómüvészetnek, mégis ezer apró hibát talált rajta, a melyet más aligha lett volna képes felfedezni. Minden legapróbb részletre kiterjedt a figyelme : a plasztikus hullámokba rakott ránczokra, fodrokra, kapcsokra, sőt öltésekre is. Ez fakasztotta könyre a művésznőt, a ki vissza is küldte a ruhát a szabónak „tökéletesítés" czéljából. És a milyen rendkívül preczizitással oldotta meg a ruhakérdést, épolyan rendkívüli ambiczió' val készült a Fiametta szerepére. — Két hét óta, — mondta ő maga — nap-nap után, reggeltől délutánig próbáltam a darabból a Népszínház színpadán, vagy pedig itthon a korrepetitorommal. Végtelen szeretettel tanultam ezt a szerepet, s örülök, hogy ma este végre kiléphetek ebben az eminens énekes szerepben a közönség elébe. A nyaralásra terelve a beszélgetést, a következőket mondta Ledofsky Gizella: — Kellemesen töltöttem el a nyarat. Nem itthon, hanem Karlsbad-ban, Franzensbad-ban és Marienbad-ban, a hol mindenütt körülbelül egy hétig tartózkodtam. Aztán Ischl-be< mentem néhány hétre, a hol alkalmam volt meggyőződni arról, hogy az egész fürdőhelyen, a király palotáján kivül, a színészeknek van a legszebb lakóházuk. Schratt Katalin, Gross Jenny, Sonnenthal, Jarno és Girardi valamennyi ischli háztulajdonosok. Persze, ebből is meglátszik, hogy milyen szegények a magyar színészek. Kellemesebbé tette nyaralásomat még az, hogy bármerre jártam, mindenütt találtam magyarokra s ami még jobban megörvendeztetett, vagy három tuczat személyes ismerősre is. Azonban volt egy nagyon kellemetlen kalandom is. Egy este Ischl-ben, a színház foyerjében azt veszem észre, hogy a nyaklánczom és szép aranyórám hiányzik. Valamilyen szemfüles tolvaj ellopta. Persze, nagyon elszomorkodtam e miatt, mert hiszen a láncz és óra kedves ajándék volt. Másnap aztán nagyon kellemes meglepetés ért; az a társaság, a melylyel ott nyaraltam, ugyanis kárpótlásul égy gyönyörű lánczczal és órával ajándékozott meg. Nézze, most is viselem. Erre aztán már jobban fogok vigyázni. Figaró. Színházi élet. Budapest, október 1. Egy klakőr emlékiratai. — Roll mesterről. — A Theatre Frangais érdemes klakfőnöke nyugalomba vonult s kiadta emlékiratait. Elmondja pályájának kezdetét, a mikor Ernani-ban még az apródok egyikét játszotta és Augier egyik darabjában a lakmározóknak felhordta az ételeket; aztán a színpadról a nézőtérre tette át tevékenységének színhelyét: klakőr lett Chapeau mester előkelő gárdájában, majd ő örökölte a klakfőnök fontos szerepét. Roll, a memoárok szerzője, panaszosan emliti könyvében, a mely a párisi szinészkörökben nem kis feltűnést kelt, hogy a Theatre Frangais régi dicsőségével ért véget Moliére színházában a klakőrök fontos hivatásának megbecsülése is. Azelőtt a klakőrök döntötték el egy-egy darab sorsát; művelték, finomították a közönség ízlését; elismerést vivtak ki színészeknek, a kikben a publikum nem tudta felfedezni az isteni szikrát; félreértett színdarabokat megmentettek a bukástól, mert ők tizennyolczan, a klak-gárda tagjai, a földszinten helyezkedtek el, akárcsak a fizető publikum s magukkal tudták ragadni a közönséget. De a mióta Claretie a klakőröket a kakasülőre szorította, attól fogva nem vállalkozik értelmes, hivatásos és hozzáértő művészi érzékű ember erre az eléggé meg nem becsülhető szerepre. Volt idő — sóhajt fel az érdemekben megőszült klakfőnök — a mikor a Theatre Frangais tizennyolcz klakőrje nélkül el sem lehetett képzelni Moliére színházát s ők olyan pompásan töltötték be szerepüket, hogy egy habitüé igy szólt a klakmesterhez : — Tudja, mi tetszik nekem itt a legjobban ? Az, hogy innen száműzve vannak a klakőrök. A klakőrök főnöke a mély meggyőződés hangján mondotta: — Ha a klakk ide is betenné a lábát, engem ugyan tiz lóval sem lehetne ebbe a színházba behozni. De változtak a viszonyok. Claretie sokalta a klakőrök szabadjegyeinek árát a földszinten s a karzaton jelölt ki számukra helyet. Amott senki sem vette őket észre és pompásan működtek, a mióta pedig a karzatra száműzték a