MAGYAR SZÍNPAD 1904. szeptember (7. évfolyam 242-271. sz.)

1904-09-12 / 253. szám

1904. szeptember 16. 3 — Jaj, direktor ur, rettenetes fogfájásom van ! Tovább már nem birorn, megyek is azon­nal a fogorvoshoz. — Jól teszi fiam, — szólt Beöthy igaz­gató. — Csak bátor legyen aztán. Apropós! Uj és nagy szerepet hoztam magának, Köven: Robin Hood czimü operettjéből. — Igazán, kedves igazgató ur! — kiáltott fel ujjongva Csatai Janka. — Jaj, de boldog vagyok! Apropó! Már nem is fáj a fogam ! (II. „Nem kell a csókod!") Nemsokára csinos meglepetés vár a közön­ségre. Egyik színházunkban magyar tárgyú operettet fognak szinre hozni, a melynek ugy szövege, mint zenéje elsőrendű alkotás. A darabnak egyik dala kezdődik ugy, mint e kis történet czime: „Nem kell a csókod, nem kell az aranyod!" Ennek az előrebocsátása után megérthető az a kedves történet, a mely e darabbal össze­függésben nemrég megesett. A két szerző közül az egyik nagyon megszorult pénz dolgában és elindultak egy zenemükereskedőhöz, hogy el­adják a darab zenéjét. A zeneszerző tapasztalatlan ember volt s a kereskedő ezt azonnal észrevette. Természetes, hogy nagyon kis összeget kinált a muzsikáért. A naiv költő már-már hajlandó lett volna el­fogadni az ajánlatot, a mikor társa, a librettista, a ki már tapasztaltabb volt ezen a téren s a zongoránál ülve, szerényen és szótlanul hall­gatta a tárgyajást, hirtelen zongorázni kezdett. Egy teljesen ismeretlen dal volt, csak néhány akkord. A kereskedő oda sem figyelt, ellenben a zeneszerző igy kiáltott fel: — Nem fogadom el ajánlatát! Tudniillik megértette barátját, a ki a „Nem kell a csókod, nem kell az aranyod" kezdetű dalt zongorázta el. (III. A dán fordító.) A Vígszínház uj darabját a Csöndes szo­bák"-d\ tudvalevőleg Káinoki Izor fordította igazán kiváló és jóizü magyarsággal. Valaki a premier után megkérdezte tőle: — Mondd, Izor, hát igazán dánból fordí­tottad a darabot. — Természetes, hogy dánból! — volt a válasz. — De hát hol és mikor tanultad meg a dán nyelvet? — Mikor? Két hétig jártam a Dán test­véreknél . . . Orlandó. Felvonásközben. Budapest, szeptember 12. A karrier. — A siker, mint akadály. — Egyik énekes színházunk fiatal, szép kar­hölgye néhány hónappal ezelőtt forró szerelemre lobbant egy ifjú színész iránt, a ki ugyanabban a színházban működik, még pedig szintén a kórusban, a melynek ő a legszebb hangú tagja. A fiatal leányka szerelme visszhangra talált szerelmesénél, a minek kétségtelen bizonyítéka, hogy a mióta ez a szerelem fakadt, az álla­potok is lényegesen megváltoztak és mások lettek. A fiatal pár elhatározta, hogy már a közel jövőben, nemcsak Isten, hanem törvény előtt is örök hűséget fognak esküdni. Csakhogy közbe jött egy kis sikere a fiatal színésznek, a mi mérhetetlen bajokat okozott. A színház igazgatója, a ki már régen jó véleménynyel volt a kórista talentumáról, fel­tette magában, hogy a színház legközelebbi újdonságában nagyobb szerepben is fel fogja léptetni. A vállalkozás teljes sikerrel járt, az igazgató el volt ragadtatva s a közönség sokat tapsolt és a sajtó a legnagyobb dicsérettel emlékezett meg az uj tehetségről. És éppen ez volt a baj. A siker elkápráztatta a segédszinészszé avanzsált kóristát és a minap nagyon szomorú hirrel lepte meg menyasszonyát. — Bocsáss meg, drágám, — mondta — a fennforgó körülmények lehetetlenné teszik, egybe­kelésünket. Mindenki nagy karriert jósol nekem, oktondi volnék hát, ha egy meggondolatlan lépéssel tönkretenném az egész jövőmet. Képzelhető a szegény kis menyasszony meglepetése. Elhalványodott, majd sírásra fakadt és keserű szemrehányásokkal illette a vőlegényt. Most, az uj szezonban megint szerephez jutott az ex-vőlegény; ezúttal azonban hiába volt minden ambicziója, nagyon kevés kilátása volt arra, hogy sikert fog érni benne. A főpróba napján, néhány kritikus jelent meg a nézőtéren. Egyszerre csak siránkozó hangon megszólítja az egyiket a szőke karhölgy : — Bocsánatot kérek, uraim, de volna egy alázatos kérésem. Ne tessék azt az urat — és ezzel a szinpad elején álló vőlegényére muta­tott — megdicsérni az újságban, mert különben nem vesz el feleségül. Sőt, ha kedvesek akrnak lenni: vágják le amúgy isten igazában ! A kritikusok szive meg is lágyult a zokogó szépségen és másnap annak rendje és módja szerint bántak el a rakonczátlan kóristával, a ki kezdi belátni, hogy mint férj az életben sokkal több sikert fog aratni, mint a színpadon. Figaro. Vidéki színpadok. Budapest, szeptember 12. Nádassy József, pécsi színigazgató, a ki ezidőszerint Hódmezővásárhelyen működik tár­sulatával, engedélyt kért a szinügyi bizottság-, illetőleg tanácstól, hogy a szini idényt a rendes szokástól eltérve, csak október 10-én kezdhesse meg pécsi szezonját. * Janovics Jenő felebbezése folytán a szín­igazgató választás kérdésében Szegeden a jövő héten, szeptember hó 14-én dönt a városi köz­gyűlés. = Nincs szeplő, pattanás, májfolt azon hölgy arczán, a ki a Balassa-féle valódi angol ugorkatejet ára 2 kor. és szappan, ára 1 ^kor., használja. Kapható Balassa gyógytárában Budapest—Erzsébetfalva és min­den gyógyszertárban és droguériában. ezidőszerint időzik. A Berlini Roland, a mely tudvalevőleg a német császár megrendelésére készült, a jövő hónapban kerül szinre először. * Praga Marco, A válság czimmel uj három­felvonásos vígjátékot irt, a melynek Turinban lesz a bemutatója. Színházak a harcztéren. Budapest, szeptember 12. Az unalom — vélik a hadvezetők — demo­ralizálja a tétlenségre kárhoztatott hadsereget. Ezért egy hadvezér sem vesszi rossz néven a katonáitól, ha azok a pihenés vagy várakozás napjaiban szórakozást és mulatságot keresnek. Erre pedig legalkalmasabb a színház, a mely­ben — mint egy orosz újság irja — részük van a hadviselő oroszoknak. Karbin-ban jelen­leg két orosz és három japáni színházban ját­szanak és több orfeum is működik. Mindegyik zsúfolásig tele van minden este. A színházakat nagyobbára lábbadozó sebe­sült katonák látogatják, a kiket orvosok és apáczák kisérnek a színházba. A szinházak még arról is gondoskodtak, hogy a gyöngél­kedők fekve nézhessék végig az előadást. Liaojangban a legutóbbi napokig két kisorosz­szintársulat játszott, persze most már se hirük, se hamvuk. Vladivosztokban is van színház. Mikor ott a hadiállapotot kihirdették, a hatósá­gok felszólították a lakosságot, hogy külön szubvenczionálja a színtársulatot, hogy az a nehéz időkben is a városban maradjon és mulattassa a lakosságot és a katonaságot. Harcztéri szinházak régebben is léteztek. Igy Páris ostroma idején Moltke őrsége maga adott elő saját szerzeményű darabokat. Szebasz­topolnál a zuávok szintén maguk alakítottak színtársulatot. A színház falait ugyancsak át­lyukasztgatták az ellenséges golyók, sőt egy napon a következő furcsa színházi jelentés látott i napvilágot: „Két főszereplőnk elesett a csatá­I ban. Ezért, legnagyobb sajnálatunkra, kény­i telenek vagyunk a műsort megváltoztatni". Hirdetések. /Szép arcz! Fehér kéz! \ Külföldi színpadok Budapest, szeptember 12. A prágai operában e héten mutatták be nagy sikerrel Puccini: Tosca czimü operáját. * A berlini Theater des Westens intendánsa, Brasch Hermann, előadásra fogadta el Zeppler Bogumil: Szerelmi vár czimü uj operettfét. * Hauptmann Gerhard egészségi állapotáról a minap nagyon kedvezőtlen hirek érkeztek. Illetékes helyen most megczáfolják ezeket a híreket. A nagy német drámaíró állítólag már a közeljövőben Berlin-be utazik, hogy jelen lehessen Geyer Florian czimü drámájának reprizén, mely az ottani Lessing-Theater-ben kerül előadásra. * Bertalozzi Carlo, a kinek Lala czimü drá­mája a Vigszinház-ban is szinrekerült, Az ördög és a szentelt viz czimmel uj vígjátékot irt, mely Rómában kerül bemutatóra. * Grüning Vilmos, a berlini operaház teno­ristája Leoncavallo meghívására Brissago-ba utazott, a hol a Berlini Roland komponistája w elérhető a használata által. í Szétküldi Czettler Gyula gyógyszerész Budapest—Budafok. ELSÖRSMGUBEREJIBÉZÉJ ja-. "M .SZÉmSMSeóWLi.flMŰS 1' fflflűDERfl IZIZfiVh6vruD0<n/jNy^M^^ápfc..UIZfüBPŰKfeflgrwEg TBjszegwT) ' fAlhOíti VWnMVÁVRL. löjJriSEj^t t^SSSSC, E. 5TB ^ J/ILUIMOS ányfüB öc ^fffi jjj^'I^MOS wosi mim^ ^S^Ki f/ifoqTBiq PBOiPecTus-gr i/iimnos jit6waonE.Lv. Zeneakadémiai előkészítő tanfolyam Vámos Gizella államilag képesített zenetanár zeneiskolájában VII., Erzsébet-kőrut 8. A be iratások az 1904—1905-iki tanévre folyamatban vannak s eszközölhetők naponta d. e. 8 órától d. u. 7-ig. Beiratási dij 4 korona. TaDdij az énekre 200, a tdbbl tanazak alsóbb osztá­lyaira 120, a felsőbbekre 100 korona évente. Tanszakok: ének, zongora, hegedű, gordonka, cimba­lom, zeneszerzés, zeneelmélet és karének. __ • Ha őszül a haja, miért nem használja a biz- Haiiwpnpratort 1 Ez nem h ai fest ö' se m lln nrA0fl7llr f tos hatás u teljesen ártalmatlan Tábor-féle n dJ r e6 e" eldLU I nem ártalmas. Egy szin­Vll VI VgUAim • telen folyadék, mely sem a fejbőrt, sem a párnát nem festi. A ha) 8—10 nap múlva w régi színét feltétlenül visszakapja. Hatásért elvállalom a kezességet. Ara 2 korona. Ä a A A A ^ . ^ Ä Ä Ä. Ä Ä. a «> A e fi ft r Szótkuldéshely : Tábor Gyula, gyógyszerész. Albcriirsa Budapesten : Török József gyógyszerész \ Király-utcza 12. és Dr. Eggor Leó é s J. . gyógyszerészek Váczi-körut 17. C

Next

/
Thumbnails
Contents