MAGYAR SZÍNPAD 1904. szeptember (7. évfolyam 242-271. sz.)

1904-09-04 / 245. szám

1904. szeptember 1. 3 tetézett. Végre is Győző Lajos, a ki mindig kész egy szóviczczre, megszólalt: — Azt hiszem, legokosabb lesz, ha tekintettel a darab meséjére, ezt a czimet adjuk Veber vígjátékának: Minden Jaques megleli a maga foltját! (II. A szép Lurette jókedve.) A szép mosóné tegnapi nagysikerű bemutatóján a Királyszinház-ban külön szép sikert aratott a fő női szereplő: Bánó Irén is, a ki a nagy primadonna-feladatot derekasan oldotta meg. Az Offenbach-operett egyik házi főpróbáján történt, hogy Beöthy igazgató a második felvonás közepén „lekopogtatván" a próbát, felszólott a színpadra Bánó Irénhez: — Kedves Irénke, ne olyan durczásan, haragosan bánjék azzal a herczeggel. Hiszen maga egy mosóné, a kit óriási szerencse ért: egy herczegnek lett a felesége. — Hogyan csináljam hát, direktor ur? — kérdi az ifjú és szép művésznő. — Tudja mit? — felelte az igazgató. — A legokosabb lesz, ha folyton arra gondol, hogy magával esett meg ez a dolog, magát kérte meg váratlanul egy valóságos herczeg! Ettől a pillanattól kezdve betelt a színpad a Bánó Irén — széles jókedvétől. (III. A szinházi detektív.) Sziklai Kornél Kis-szinházá-ban a városligetben tudvalévően az a rendszer, hogy a ki megváltja a jegyét: egész estig bennülhet a színházban. Ha azonban eltávozik, — a jegyszedők ezt megfigyelik — akkor az üresen maradt helyet újból eladják. A minap két defektiv jelent meg a nézőtéren és szépen csendben, minden feltűnés nélkül kiintettek a földszint egyik sorából egy fiatal urat, a kit már régóta keresett a fővárosi rendőrség. Az ifjú — a ki tudta már, hogy miről van szó — minden ellenállás nélkül követte a két titkos rendőrt. Az ajtónál az egyik detektív mosolyogva fordult a jegyszedőhöz: — Ennek az urnák a helyét bátran eladhatják. Nem jön vissza . . . Tartarin. Szinházi élet. Budapest, szeptember 4. A leggyorsabb karriér. — Pálmay lika unokahugáról. — A nyáron történt. Az Országos Színész Egyesület szinésziskolájának vigszinházi vizsgáján volt. A nézőtéren mozgás támadt s a jelenvolt néhány újságíró és színész egyszerre csak dörzsölni kezdte szemeit. Valami csudálatos káprázat fogta el őket, mintha tavasz álmodása indult volna meg lelkükben. — Mi ez? — suttogták egymásnak meglepetve — hiszen ez Pálmai Ilka! Pálmai Ilka ragyogó ifjúságában, tüneményszerű bájosságával és üde mosolyával! S a mikor felcsendült a hang friss ajakáról és elkezdett énekelni, csicseregni, kaczagni és tánczolni, a nézőtéren egyre fokozódott a babonás bámulat és senki nem kételkedett a fölött, hogy varázslat van a színházban. Igy csak Pálmai Ilka tudott mozogni, dalolni, beszélni és tánczolni! A savanyuságban legmegrögzöttebb kritikusok szemében régi tüzek ragyogtak fel és valami csudálatos jövő sejtelme fogta el őket. Érezték, hogy valami nagyszerű van készülőben, elmúlt dicsőségek térnek vissza a színpadok kissé elkoptatott világába és rég nem érzett gyönyörök várnak rájuk a közel jövőben. — A jövő primadonnája! — gondolta mindegyik őszintén magában.-;,—Az igaz primadonna, a kit mint Messiást várnak a színigazgatók, a kritikusok és a közönség. A jelenlévő szinházdirektorok pedig még izgatottabban hallgaták a fiatal leány énekét és játékát; lopva tekintettek egymásra, mintegy ügyelve arra, nehogy valamelyik hirtelen eltűnjön és megelőzze a többit a csuda elszerződtetésében. S a mikor vége volt a dalnak, felhangzott az igaz, szívből jövő, őszinte, zajos taps, a mely csak kiforrott, nagy művésznőknek szokott osztályrésze lenni. Ez a fiatal leány Petrás Sári volt, — Pálmai Ilka unokahuga. * Csak néhány rövid hónap jnult el azóta. Petrás Sárit a Népszinház-hoz szerződtették. S a szezon vignak Ígérkezett. De minden máskép történik, mint a hogy történnie kellene. A varázslat szétfoszlik s az élet furcsa kis szürkeségeivel belenyúl az álomba.. Legalább a hirek, a melyek az utolsó napokban forgalomba kerültek a kis Petrás Sáriról, erre vallanak. Még fel sem lépett a komoly színpadon, a primadonna-harczok még meg sem edzették lelkét, a tapsok még ki sem forrasztották művészi egyéniségét s máris azt cselekszi meg, a mit nagy művésznők csak utoljára szoktak megtenni. Úgyis nevezhetjük, hogy ez a karrier vége, bár manapság a karrier csúcspontjának szokták tekinteni, — nőknél. Petrás Sári még csak szinésznövendék volt és máris ott tart állítólag, a hol a nagy művésznők végezni szokták. Azt híresztelik ugyanis, hogy Petrás Sári férjhez'Jmegy . . . * Azt suttogják, hogy a kis Petrás Sári férjhez megy. Mi pedig kereken kijelentjük, hogy az egészből egy szót sem hiszünk! Nem hisszük, hogy a vér megtagadja magát és önönmagára czáfoljon reá. A kiben annyi istenadta talentum van, mint ebben a kis leányban, az nem dobja el a — színpadot. Az energiát nem lehet ugy egyszerre megfojtani és fejlődésében megakadályozni. Az ilyen talentum szomjas a dicsőség sugaraira és tele akarja magát velük szivni. Nem hisszük továbbá a hirt azért sem, mert az a Romeo, a kinek nevét a kis Petrással összeköttetésben suttogják, szintén egész lényével ráczáfol erre a hirre. Ez a fővárosban ismert ifjú gavallér tudniilik színpadi szerző is egyúttal, a kinek eddig is sikerrel adták müveit. De a mi a legtöbbet nyom a mérleg czáfoló oldalára, az az, hogy ez a fiatal ember éppen Petrás Sárinak irt valamit, a mit az idei szezonban kell színpadra hozni. Vájjon hihető-e, hugy a talentum elfojtani igyekszik a másik talentumot? Vájjon hihető-e, hogy a színpadi sikerért szomjazó szerző feláldozza reményeit, vágyait, a dicsőséget, a melyeket uj darabjával a kis Petrás Sári tudásához és egyéniségéhez fűzött? Nagy a szerelem hatalma, de meghajol a művészi szomjúság ereje előtt. S azok, a kik hisznek a művészetben és annak csillagaiban, nem mondanak le arról a reményről, hogy ez az üstökös, a nagy Pálmai vére eldobja magától a maga dicsőségét és megfosztja a közönséget művészi reményeitől. Orlandó. Vidéki színpadok. Budapest, szeptember 4. Az Országos Szinészegyesület most teszi közzé tagjainak névsorát, a mely nagyon érdekes adatokat közöl. A színészek száma közel 1800, a mihez még hozzájárul a fővárosi színházak tagjainak száma is, a kikre nem kötelező a szinészegyesületi tagság. Az egyesületnek rendes nyugdijképes tagja van 1186, nyugdijigénynélküli 70, gyakorlatos 175, felvett, de könyvét ínég ki nem váltott tagja 189, nyugdíjas 155. Özvegyi segélyt 10 özvegy élvez és mintegy 25 árvát nevel az egyesület. * Brassó-ba az idén Komjáthy János kassai színigazgató vonult be. Komjáthy legközelebb egy eredeti egyfelonásos operát fog bemutatni Brassóban, a melynek szerzője Öleim Ottó brassói huszárszázados. A darab czime: A velenczei szerecsen. = Nincs szeplő, pattanás, májfolt azon hölgy arczán, a ki a Balassa-féle valódi angol ugorkatejet ára 2 kor. és szappan, ára 1 kor., használja.' Kapható Balassa gyógytárában Budapest—Erzsébetfalva és minden gyógyszertárban és droguériában. Külföldi színpadok. Budapest, szeptember 4. Reinhardt, Az édes lányka czirnü operettjét — mely Budapesten, a Budai Színkör-ben is szinrekerült — a minap az ischli színházban mutatták be. A darabnak, melynek legelső előadása három évvel ezelőtt volt, ez volt a hétezredik előadása. Novemberben Párisban is előadják ezt az igazán nagysikerű operettet La Grisette czimmel. * Wagner Szigfrid A vig czimborák czimü operája még az idei szezonban szinre fog kerülni. Az első előadás a költő-komponista óhajtása szerint ismét a hamburgi városi színházban lesz, a hol tavaly Kobold czimü operájának volt a premierje. * A párisi Theatre frangais klasszikus előadásairól most érdekes statisztika jelent meg. Eszerint 1680 óta Moliére darabjai 20,949 előadást értek meg a Frangaisbau, Racine 6337, Corneille 4757, Beaumarchais 1196, Voltaire 3950 előadással szerepelnek. Az összes klaszszikus darabok közül legtöbb előadást ért meg Moliére két darabja: A fösvény és A botcsinálta doktor. Mindkettő megért 1600 előadást. * A berlini Neues Theater épületét megvásárolja Reinhardt Miksa, e szinház igazgatója. A ház tulajdonosával már be is fejeződtek a tárgyalások. * A marselle-i Gymnase-szinház háromfelvonásos operettre tűzött ki pályadijat. A pályázat különös, lokális izü érdekessége, hogy csakis marseillei születésű librettóirók és zeneszerzők vehetnek benne részt. A pörös operaszöveg. Budapest, szeptember 4. Érdekes szinházirodalmi pör foglalkoztatja most az olasz bíróságokat. A pör tárgya a Sonzogno-féle operapályázaton második dijjal kitüntetett Manuel Menendez czimü zenemű. Az opera librettója ugyanis De Amicis-nek egy régebbi novellájából készült, de a forrás sem eredeti, mert Amicis is egy régi spanyol regekönyvből vette novelláját. Ennek a spanyol regekönyvnek kiadási jogát a Brigolaféle milanói könyvkiadóczég már évek előtt megvásárolta s Filiasi és Bianchi, a pályanyertes opera szerzői Amicis-tői kértek engedelmet, hogy novellájából a librettót megírhassák. Mikor aztán az operát előadták, a Brigolaféle könyvkiadóczég a maga részére követelte a tantiém egy részét és Filiasi, hogy a pört elkerülje, ki is fizetett a czégnek 4000 lirát. Ámde alig egyeztek meg a szerzők s a könyvkiadó, két más Íróember jelentkezett, hogy a 4000 lira tulajdonképpen őket illeti meg, két ismert nevü olasz iró Farina és Butti, a kik azt állítják, hogy a Brigola-féle könyvkiadóczégnek egykor ők voltak a tulajdonosai s Amicis ebben az időben adta meg az engedélyt, hogy Bianchi az ő novellájából az opera librettóját elkészíthesse. Farina és Butti be is pörölték az opera zene- és szövegíróját és a Brigola könyvkiadóczég jelenlegi tulajdonosát a 4000 lira megfizetése iránt, a pályanyertes irók pedig a Brigolaczéget porlik a kifizetett 4000 lira visszafizetésé iránt, hogy a czég korábbi tulajdonosainak követelését kifizethessék.