MAGYAR SZÍNPAD 1904. május (7. évfolyam 120-149. sz.)

1904-05-12 / 130. szám

drioic ? A tiogy tereseit Tekiotele esett. Egy czifra-czifra czégtáölára. Rajta néhány szé volt olvasható Ámor egyszer nagy búsan tovaléj», Könny lepte be méla szentét. Fortuna megszánta, Kérdezte: „Mi bántja?" Es szólt neki Ámor ekkép: „Két szivet lőttem át egy május-estén, S ha boldogok lennének, úgy szeretném, Légy te velem, Segits te nekem 1" S Fortuna im, szétnéző mereiigön. Refrain: S ahogy keresett, Tekintete esett Egy czifra-czifra czégtáblára. Rajta néhány szó Volt olvasható Ez: TÖRÖK A. és TÁRSA. Egy ur szép nyári nap alkonyatán, Száguld ragyogó fogatán ; Egy régi barátja, Eiuigy aki látja, Itáinulva sóhajtja: Én az exament fényesen kiálltain S ö az utolsó volt az iskolában. S ö csupa fény, És én heh szegény? „Hogyan történt?" — kérdezte magábau. Refrain. Nehéz gondok alatt görnyed apó, Van leánya, ki már eladó. Szép, jó a lánya, De nincs hozománya, Pedig manap — szó ami szó — Lehet bár mintaképe az erénynek, Ha pénze nincsen, akkor rá se néznek. Ez ma a fŐ. Honnét vegye ö? Hisz soha sem volt pénze szegénynek. Refrain. Mekkából jött közénk egy szent barát, Itt tttteté fel sátorát. „Közéig a halálom, Ki kell ma találnom, Hol Vert a boldogság tanyát?" Éjjel-nappal buzgón járt nyomába, Érte tért be kunyhó- s palotába; Rá nem akad, Bármennyit szalad: Már-már igy szólt: „Nem lelem, hiába!" Refrain. Kérjük fordítani! (Utánnyomás tilos.) Török A. és Társa bankház tulajdona, Budapesten, Zenéjét irtó: VIRÁNYI IMRE, a „Magyar SzinhA*' karmestere.