MAGYAR SZÍNPAD 1904. május (7. évfolyam 120-149. sz.)

1904-05-15 / 133. szám

Ámor egyszer nagy búsan tovalép, Könny lepte be méla szemét. Fortuna megszánta, Kérdezte: „Mi bántja 1

U Es szólt neki Ámor ekkép: ..Két szivet lőttem át egy májas-estén, S ka boldogok lennének, úgy szeretném, Légy te velem, Segíts te nekem !

u S Fortuna im, szétnéze merengön. Refrain: S ahogy keresett, Tekintete esett Egy czlfra-czifra r.zégtáhlára. Rajta néhány szú Volt olvasható Ez: TftRÖlí A. és TÁRSA. Egy ur szép nyári nap alkonyaién, Szagnld ragyogó fogatán ; Egy régi barátja, Emigy aki látja, Ránuilvn sóhajtja: Én az etament fényesen kiálltam S ö az utolsó volt az iskolában. S ő csupa fény, És én bell szegény I „Hogyan történt— kérdezte magában. Refrain. Nehéz gondok alatt görnyed apó, Van leánya, ki már eladó. Szép, jó a lánya, I)e nincs hozománya, Pedig maiiup — szó ami szó — Lehet bár mintaképe az erénynek, Ha pénze nincsen, akkor rá se néznek. Ez ma a fő. Honnét vegye ö t Hisz soha sem volt pénze szegénynek. Refrain. Mekkából jött közénk egy szent barát, Itt fltteté fel sátorát. „Közéig a halálom, Ki kell ma találnom, Hol vert a boldogság tanyátt

u Éjjel-nappal buzgón járt nyomába, Érte tért he kunyhó- s palotába; Rá nem akad, Bármennyit szalad; Már-már igy szólt: „Nem leleui, hiába!" Refrain. Mérjük fordítani: Rajta néhány szú A hogy keresett, dásom 7 Egy czifra-czifra Tekintete esett. czegtáblára volt olvasható látta a sok sok cso- dátMajd, Jirva kalvi földre hogy lépett, i

) t**

> (Vlánn i/o más tilos.) Zenéjét irta: VIRÁNYI IMRE. a .Slagyar SzluhSu* karrudaiore Török A, és Társa bankház tulajdona, Budapesten. szállá a földre teMeglátta a népet És tuna istennő anta ma-