MAGYAR SZÍNPAD 1904. március (7. évfolyam 61-91. sz.)

1904-03-02 / 62. szám

1904. márczius 2. 3 Budapesti színpadok. Budapest, márczius 2. A Nemzeti Szinház legközelebbi újdonsága Pékár Gyula 4 felvonásos történeti színmüve IBSZ, a melynek Mátyás és Beatrix a czime. Az 'újdonságtól már folynak a próbák, s az igazgatóság teljesen ui és korhű díszleteket és jelmezeket készíttet. A Magyar Királyi Operaházban csütörtökön a szezon egyik legnagyobb sikerét, a Tos- cd-1 ismétlik; szombaton pedig a szépsikerü Gemma kerül szinre. Vasárnap az Istenek alkonya kerül előadásra, melynek felelevenítése oly nagysikerrel járt. Pénteken a Várszínházban A troubadour-t adják Bíró Lili vendéfellépésével. A Vígszínházban napról-napra zsúfolt nézőtér előtt játszanak. Vasarnap kétszer is megtelt a nézőtér. Délután az Ocskay brigadéros-ra kelt el minden jegy, este pedig Az erény útjai nak előadása előtt pénztárnyitás sem volt, mert elővételben vették meg az összes jegyeket, Flers és Caillavet vigjátékara. A darab közelebb éri meg a huszonötödik előadás jubileumát és minthogy azután is műsoron marad, az igazgatóság minden eshetőségre második szereposztásról is gondoskodott. • A Magyar Színházban tegnap este érkezett el első jubileumához Rajna Ferencz és Czobor Károly A hajdúk hadnagya czimü nagyhatású operettje, mely bemutatója óta megszakítás nélkül minden este szinrekerült Ünnepi, zajos este volt a tegnapi 2o-ik előadás : a közönségnek láthatóan nagy kedvére volt a magyar szerzők sikerült munkája. Csütörtökön ifjúsági előadásul a nagyhatású Toldi, vasárnap délután pedig a népszerű Sherry kerül szinre. A Király szinház egész heti műsorát A torreádor czimü angol operett tölti be, mely Fedák Sárival a fő női szerepben zajos sikert aratott. Az újságok bírálatai egyhangú magasztalással irtak ugy A toreador-ró\ magáról, mint az előadásról és a fényes kiállításról. A toreador fényes sikerét legjobban bizonyítja az a körülmény, hogy a teljesen zsúfolt vasárnapi ház után, a mikor már a délutáni órákban kitűzték a minden jegy elkeltét jelző táblát, hétfőn és kedden is zsúfolásig megtelt a Király szinház. A közönség nagy tetszéssel hallgatta a pompás muzsikát és sokat taosolt a szereplöknek. • A Népszínház heti műsorát a ma este bemutatóra kerülő Kis császár foglalja le. »Kis császár«. — A »Népszínház* mai bemutatójához. — Az első operett-premier: — Kiiry Klára nélkül. Isten tudja, mégis csak megüli lelkünket valamely melankolikus érzés: egy nagy, tartalmas Küry-szerep, Kiiry Klára nélkül, a ki tíz esztendő cta uralkodott dicsőséggel ezen a színpadon és sok-sok magyar szerző munkáját vitte diadalra. Ha lehetséges volna: kíváncsian ellenőriznénk a mai premier közönség érzését: száll-e sok gondolat az eltávozott diva felé »érzik-e hiányát az ő művészetének, meg mindazoknak a külsőségeknek, a melyek a Küry Klára fellépéseihez hozzátartoztak«. Anynyi bizonyos : a tegnapi főpróbán — egészen zártkörű főpróba volt, csak néhány színházi kritikus volt jelen a földszinti páholyokban — bizonyos szomorúsággal mentünk el a Küry Klára régi öltözőjének sárga ajtaja előtt, mely mögött csend és némaság honolt . . . Egyébként nem lesz alkalma a közönségnek a szomorkodásra, ha csak arra nem, a melyre a Kis császár szövegírója, mint biztos hatásra számított a darabja irása közben. Érzelmes, érdekes, roétikus librettó került ki ezúttal a Pásztor Árpád keze alól. Bizonyosan nem veszi tőlünk a kiváló fatal poéta rossz néven, ha konstatáljuk, hogy eddigi színpadi müvei közül a Kis császár a legértékesebb, legszebb alkotása. Nemcsak a találékony szinpadismerő rutinja látszik uj munkájából, hanem őszinte irói kvalitásairól is derekasan tesz tanú ságot. Mindvégig érdekes, lebilincselő a munkáj és a közönség bizonyára neki fog igazat adni a miért szakított bizonyos vidám és ismert operett-hagyományokkal és egy komolyabb, történeti milieut választott szines meséje számára Pásztor Árpád bizalmát a maga értékes talentumában — azt hisszük — meg fogja erő siteni a Kis császár mai fogadtatása. Rászolgált e munkájával a tapsra és tartalmasabb elismerésre is. Ügyeli Színházi pletykák. Budapest, márczius 2. Direktorok vacsorája. — Egy titokzatos, de vidám összejövetelről. — A New-York-kávéház asztalai körül, a melyeknél irók, művészek, s mindenféle szin házi emberek szokták szürcsölni a fekete-kávéjukat, vagy teájukat kisebb-nagyobb társasá gokban, még a mult hét elején különös hir merült fel és szállongot szét misztikusan. — Hallották már? — Mit ? . . . Nem . . . — A direktorokról . . . Csakugyan nem tudják még ?! ... Szövetkeznek, kartelt kötnek, összejönnek, üléseznek, értekeznek . . . Az álmélkodás nagy és általános lesz. Hm ... ez különös . . . ugyan mit is akarhatnak a direktorok azzal, hogy igy összefognak . . . Lett kombinálás, találgatás. A félénkebb lelkületek már sötét rémeket is láttak. — Jaj, a szerzőknek! . . . — Jaj, a színészeknek! . . . • Az összejövetel, az igazgatók találkozása már meg is volt. A minap, egy este, még pedig ugyanabban az épületben, a hol a meglepő hir szárnyra kelt, a — New-York-$a\otébar\. Sorra érkeztek a bérkocsisok a nagy üveges kapu elé, s egymásután szálltak ki a fővárosi színházak urai és parancsolói. A vig és zenés múzsa halytartói, magán müintézetek és állami színházak vezérei. Megérkeztek és mindannyian eltűntek a palota magas földszintjének hátsó elrejtett részében. Ott pedig Leszkay Andrásék ülnek tudvalevőleg az ő barátságos otthonukban. És este is volt, vacsora ideje. A mi természetesen azt jelenli, hogy a komoly direktorhatalmasságok értekezése lakomával volt kapcsolatos. Ki fog csudálkozni azon, hogy a meleg családi fészekben, az olyan konyha főztje mellett, a melynek a legkedvesebb háziasszonyok egyike, a Magyar Szinház bájos igazgatónéja adja meg az izét, a direktorok először is a lakoma kellemességeinek engedték át magukat. És az a titokzatos direktori gyülekezet, a melyről olyan rémes legendák keringtek, a finom borok mellett csakhamar szellemesen és jókedvűen tréfálkozó társasággá alakult át. Sőt a jó kedvet legjobban az hevítette, hogy az első és legcsipősebb tréfák a lakoma aktuális jellegéből fakadtak. Jött az első fogás, s megszületett a bevezető ötlet. — Ah, pompás I »Közönségtüdő!« — mondotta egyik nagyon fiatal direktor. Általános kaczagás, a derű elhúzódott a fogásig. Behozzák a második tálat. — »Kritikus — máj I« — pattan ki az uj tréfa. Kóstolják az ételt: — Hej, be fanyar! — Keserű! — És nehéz! . . . — Nem csuda, »szinészzsir«-ban sült. Most már egyre-másra sziporkáznak a pillanatnak megfelelő élezek. — Nagyságos asszonyom! — mondja később az egyik vendég Leszkaynéboz — Valami hiányzik ebből a lakomából. Az elején nem volt valami könnyű bevezető étek. Nagyon jó lett volna például egy kis »szerző-velő». — Az ám ! — felelte erre a háziasszony — Csakhogy az nagyon drága, azt nem birja ki az én háztartásom! . . . ... A sok tréfából, mulatságból ilyen és hasonló részletek szivárogtak ki a titokzatos összejövetelből. A lakoma, hogy ugy mondjuk, a »késő éjjeli órákig« eltartott. És azon sem csodálkozhatik senkisem, hogy a »tanácskozás« e utlal a vacsorán kezdődvén, »az idő előrehaladottságára« való tekintettel el is maradt. Ellenben elhalasztódott egy »legközelebbi« alkalomra. Mivel pedig akkor Beöthy Lászlóné, a Kiralyszinház direktorának épp oly szeretetreméltó, mint jó konyháju felesége lesz a háziasszony, a »szerzőknek és szinészek«-nek ettől az összejöveteltől sincs valami nagy oka tartani. Annál kevésbbé, mert szerző, színész és direktor érdeke tulajdonképen közös és egyazon érdek. Kóró. Felvonásközben. Budapest, márczius 2. Attila darabja. — Rákosi Szidi és Tanay. — A színházak délutáni előadásai nemcsak arra valók, hogy a közönség kevésbbé módos része és az ifjúság olcsón jusson ahhoz a műélvezethez, a melyért este teljes árt kell fizetni. A délutáni előadás arra is jó, hogy a budapesti színházakban működő színészek és színésznők, a kik este legtöbbször játszanak, kényelmesen elmehessenek egy-egy előadásra. A délutáni előadások végre arra is jók, a mit éppen itt akarunk elmondani néhány sorban. A Vígszínház múltkori délutáni előadásán, a mikor Molnár Ferencz Józsi-ja került szinre, ott ült többek között az első sorban Rákosi Szidi az unokájával, Beöthy Zoltánkával, s ugyancsak boldogan figyelte kicsi szomszédjának mulatozását. Meglátta a nevezetes vendégeket a színpadról Tanay, Attilá-nak, az ifjú zongoraművésznek a személyesitője is, a ki a darabban egyebbet sem tesz, mint sopánkodik. — ó, művészsors, ó művészsors! — ez a refrénje panaszainak, s ezt is hozzá teszi: — Van ugj'an egy darábom a színháznál, de hát. . . Es ezt a »de hát«-ot egy kétségbeesett kézmozdulattal kiséri. A szóban lévő előadáson azonban TanavAttila a sopánkodás! igy végezte: — Van ugyan egy darabom a KiráU-szinh-ízban, de hát . . . Es azzal azt a bizonyos kézmozdulatot az előtte ülő Rákosi Szidi felé irányította. Sokan voltak, a kik a dolgot is értették, s akadtak olyanok is, a kik azt figyelték meg, hogy a Nemzeti Szinház kiváló művésznője és a Királyszinház játékmesternője felelt is Attila zongoristának. Egy kézmozdulattal, a mely tréfás folytatásként mintegy ezt jelentette: — Jó, jó Attila ur, majd utána nézünk a dolognak! . . . Orpheus Az operettszinpadon ott tartunk ma-holnap, hogy komolyan fel kell vetni a kérdést: mi nagyobb művészet, hanggal énekelni, vagy pedig — hang nélkül énekelni f Myriék aEZriNQMITO • TörOt felrepeát 6i kezet I nap alatt feárSMfllaáfá Mfafcérré teaai. ===== I Hvh ára •• fillér. Poauu a.etKUlcMa 4 üveg KERPEL^ST randslSeéntt portom« Bnáapast, V., Upét-kf rat 28.