MAGYAR SZÍNPAD 1904. március (7. évfolyam 61-91. sz.)

1904-03-05 / 65. szám

1904 márczius 5. Budapesti színpadok. Budapest, márczius 5. A Nemzeti Szinház legközelebbi újdonsága : Pékár Gyula Mátyás es Beatrix czimü történeti színmüve, ugv tárgyánál, mint külső kiállításánál fogva' egyaránt nagy érdeklődésre számithat. Az újdonság Magyarország legdicsőbb korszakában, Mátyás király fénykorában játszik, s a Nemzeti Színház igazgatósága mindent elkövet, hogy a müvet a hozzá teljesen illő keretben hozza szinre. A díszletek, egykorú leírások, főleg ped g Bonfinius leírása után készültek, s ezek közül különösen az első felvonás díszlete: Mátyás király budai palotájának terme a legaprólékosabb részletetekig híven követi az egykorú leírásokat. Az újdonsághoz — Kéméndy Jenő tervei alapján — teljesen uj jelmezek is készülnek, a melyek korhüségére különös gondot fordítanak. A Mátyás és Beatrix elő játékból és 4 felvonásból áll. A czimszerepet Mihály fi, Beatrix királynét Hegyesi M., Borbálát P. Márkus Emília, Corvin Jánost Ligeti Juliska játszszák. Kivülök a szinház majdnem valamennyi tagját foglalkoztatja. Az újdonság a jövő hét péntekjén kerül először szinre. A Vigszinház jövő. heti szenzácziós újdonsága : Beyerlein Ferencz Ádám Takarodó czimü nagyhirü hatonadrámája egyre-másra arat sikert külföldi színpadokon. Legutóbb dán nyelven Kopenhágá-ban került szinre, ezenkívül a londoni és a szent pétervári német színházakban. Most készülnek előadására Stockholm-ban és. Krisztiúnid-ban is és még ebben a szezonban előadják Pdris-ban . az Antoine-szinház-ban. Eddig körülbelül háromszáz színpadon adták elő; egész Zapfenstreich-irodalom keletkezett. A darab irányzatát illetőleg a legellentétesebb nézetek merültek fel és ismeretes, hogy ez az ellentét még Vilmos császár és a porosz trónörökös között is szerepelt. A magyar fordítás Zboray Aladár munkája. A darabot Szilágyi Vilmos rendezi. Beyerlein drámája a következő szereposztásban kerül szinre a jövő hét keddjén, márczius Bikán: Bannewitz—Szilágyi Vilmos, Höwwen—Tapolczai Dezső, Lauffen—Tanay Frigyes, Volkhardt—Balassa Jenő, Auciss— Fenyvesi Emil, Helbig—Góth Sándor, Michalek — Szerétny Zoltán, Spiess—Dajka Balázs, Klári— Gazsi Mariska, Paschke—Kazaliczky Antal, Lehdenburg—Hegedűs Gyula, Hopemeister— Győző Lajos, I. hadbíró—Bárdi Ödön, II. hadbíró— Gyarmathy Gusztáv, III. hadbíró—Rónaszéky Gusztáv, Jegyző—Halász Alfréd, Alorvos—Kassay Győző, Ordonáncz—Vendrey Ferencz. Jegyek a Takarodó előadásaira kivételesen már holnap, szombaton válthatók a Vígszínház pénztáránál és a rendes árusító helyeken. A Magyar Szinház nagysikerű újdonságának : A hajdúk hadnagyá-nak egyik minapi előadását végignezte a müncheni G'drtnerplatzthealer két igazgatója, a kik az előadás után nyomban felkeresték a szerzőket és megszerezték tőlük a darab előadási jogát. A hajdúk hadnagya ősszel fog szinrekerülni Münchenben. A gyorsan népszerűvé lett magyar operett, a mely a Magyar Szinház ezidei legerősebb sikerének bizonyult, első jubileuma után is minden este szinrekerül, a czimszerepben mindenkor Ráthonyi-\a\, Szép Icziget Sziklai, a kadétot Szentgyörgyi Lenke, Barbarinát Tömte éányi Rusi, Jadwigát pedig felváltva Dénes Ella és Keleti Juliska játssza. — Vasárnap délután a Sherry kerül szinre. A népszerű operett, a mely most öt vasárnap délután vonzott — megszakítás nélkül egymásután — öt teljesen zsúfolt házat, Kornai Bertát és Tomcsányi Rusit foglalkoztatja a két női főszerepben. A Királyszinház nagysikerű újdonsága: Monckton és Caryll dallamos zenéjü operettje: A toreador állandóan zsúfolt házak előtt kerül szinre. A fényes kiállítású darab iránt városszerte olyan általános, nagy az érdeklődés, hogy az egész hétre és a jövő hétre is, melynek minden napján műsorra van tűzve, a jegyeket már előre veszik. A Népszinház-ban a Kis császár eddigi három előadásán elismeréssel adózott a közönség a szép szövegű operettnek. Vasárnap délután A betyár kendője kerül szinre, a női főszerepben Hegyi Arankával. Este a Kis császár-1 adják. A kulisszák mögül. Budapest, márczius 5. A »Takarodó« előkészületeiből. — .4 Vígszínház keddi újdonsága. — Beyerlein Ádám gyorsan világhírűvé lett drámája kedden kerül bemutatóra a Vigszinházban és szinte biztosra vehető, hogy nálunk is époly zajos sikert fog aratni, mint mindenütt, a hol eddig előadták. A Vígszínház színpadján Ditrói Mór művészeti igazgató személyes vezetése mellett hetek óta erősen folynak a próbák a szenzácziós drámából. Ekkora sürgés-forgás, ekkora izgalmat csak az Ocskay brigadéros próbáin volt alkalmunk látni. A darab a szinház egész férfi személyzetét foglalkoztatja. Érdekes, hogy a darabban előforduló egyenruhák, — a melyeket egy berlini egyenruha szabóczég szállít — nálunk inkább megfelelnek az eredeti porosz előírásnak, mint Berlin-ben, miután Németországban nem ugy, mint nálunk, tilos az eredeti, előírásos egyenruhákat a színpadra vinni. A Vígszínház meghozatta Németországból a porosz hadsereg összes katonai reglamáit, a melyek lényegesen különböznek a mienkétől. Most próbálja a szinház legelső tagja épenugy, mint a legutolsó statiszta, rnert mindenkinek ismernie kell a »dienst-reglement«-et és trombitajelzéseket, a melyek között a legérdekesebb a »takarodó«, a melyről a darabot is elnevezték. A Vígszínház színpada valóságos kaszárnyává, még pedig német kaszárnyává alakult át, a hol szorgalmasan és nagy ambiczióval végzi mindenki, a kinek a darabban szerepe van, a gyakorlatokat, a szalutálást, masirozást, fordulatokat stb. Ezek után csak természetes, hogy a »Takarodó« a legpreczizebb és legmintaszerübb előadásban kerül a közönség elé. Pierrot. Színházi pletykák. Budapest, márczius 5. A hálás szerző. — Három hordó sör és — egy hordó viz. — Egy kicsit visszatérünk a Sursum corda első előadásainak idejére, azaz kezdjük a dolgot még a házi főpróba napján. Akkor történt, hogy Bosnyák Zoltán, a Nemzeti Szinház sikerrel bevált darabjának a szerzője, hálából a színpadi munkás személyzet részére csapra veretett a szinház udvarán egy hordó sört. Akkor még nem tudta a szerző, hogy a Sursum cordá-t a közönség olyan nagy elismeréssel fogja fogadni, annál inkább érthető tehát, hogy a premier után, a mely meghozta már a siker bizonyosságát, Bosnyák Zoltán újra csapra veretett egy hordó sört. A szinház munkásai természetesen megint csak jókedvűen ürítették ki a szerző egészségére. Következett a szombat és akkor az emberek kel'enes meglepetésére a hordo sor mezint csak ott állott szépen az udvaron kifogástalanul, fadarabokkal szépen alátámasztva, sejtelmesen várva, hogy beléüssék a csapot. Tóth Imre főrendező a színpad felől érkező szerzőt korholta is keményen. — De hát ez mégis csak sok! Valósággal demoralizálja ez a söráradat a személyzetet. Minden estére egy hordó ! — Engedelmet, — szabadkozott Bosnyák — de ezt a hordót nem én rendeltem, bár a személyzet erre is rászolgált. — Hát ugyan ki ? — Azt már nem tudom, de én nem hozattam, anynyi bizonyos ! De akárki rendelte a sört, a személyzet nem utasította vissza, s az egyik diszitő vigan tartotta a csap alá a korsóját. Hanem abban a pillanatban már ki is ejtette meglepetésében a korsót: a hordóból hamisittatlan viz ömlött belé. Itt gonosz tréfa történt, a melyet részint hahotával, részint vegyes érzelemmel fogadtak az egybegyűltek. Kutatták, nyomozták a tréfa szerzőjét, de a dolog csak másnap derült ki. Akkor megint csak ott állott egy hordó sör az udvaron. Teljes bizalmatlansággal nézték azonban a munkások ! — Ohó, — rázták a fejüket, — nem kell viz! Az egyik diszitő azonban kifogott a hordón. Elővette a diszitők rendes fegyverét, a színpadi fúrót, s megfúrta a hordót. Abból pedig sziszegve tódult ki a fehér hab. Ez sör volt megint, még pedig újra csak a hálában kifogyhatatlan szerző kegyelméből, némiképpen kárpótlásul az előbbi csalódásért. A vig poharazás közben aztán kiderült, hogy a tréfa szerzője egy Uj István nevü diszitő, a ki a premiér-hordót szépen megtöltötte titokban a szinház kútjának a vizével, dugót és vignettát szerzett, s kifogástalanul, a csalódásig hiven preparálta a hordót. Csak kevesen voltak beavatva a titokba, köztük Tóth főrendező is, de a jó tréfa kedvéért ő is hallgatott. Kóró. Színházi élet. Budapest, márczius 5. Isadora és Madeleine. — Dialog. — Miss Isadora Duncan, a hires kaliforniai mezítlábas tónezosnő, a ki ezidőszerint a berlini Thalia-Theater-ben mutogatja plasztikus formáit és G. Madeleine asszony, a nem kevésbbé hires álomtánezosnő, a ki legutóbb München-ben keltett óriási feltűnést produkczióival, a minap találkoztak egy gazdag bankár szalonjában. Terpsychore e két modern papnője között, ugy mondják, a következő beszélgetés folyt le: Isadora: Jó napot, kedves Madeleine ! Madeleine : Jó éjszakát, kedves Isadora . , . Isadora: Miért jó éjszakát? Hiszen még csak a five o'clock-nál tartunk ! Madeleine: Megyek aludni . . . Isadora: Most — aludni ?! ? Madeleine: Én azért alszom, hogy jobban tánczolhassak, mások viszont azért tánczolnak, hogy az emberek jobban alhassanak . . . Isadora : És mit akar tánczolni ? Madeleine: A miről ön kedvesem eddig még nem álmodott . . . Isadora: Talán Bethoven-1, Brahmsot vagy Chopin-1 ? Madeleine : Oh nem ! Isadora: Hanem ? Madeleine: Krafft- Ebing-et, Moll-t és Schrenk-Notzing-ot. Isadora: Miféle emberek ezek ? Madeleine: A patrónusaim. Isadora: Hogy-hogy? Madeleine: Psychiaterek! m . • i «1111 I •• / KXKP1tL-féU 1 &EZFIN0MIT0 Myiték a Tör6« (elrepedt éa dum kexet S nap alatt UrillJlUlá éa I Ivm ára ti fillér. PO.UU »«tklUiM. 4 Qu rwUtaSMntt portos Kapluté: KERPEL^ET Baéapast, V

H Upét-kfrat 21