MAGYAR SZÍNPAD 1904. március (7. évfolyam 61-91. sz.)

1904-03-24 / 84. szám

•••PPIPP 1904. márczius 25. 7 M. KIR. OPERAHÁZ. „Tannhäuser* szövege. Elsó felvonás. A Vénuszhegy belseje. Nimfák. bacchansnök táncza. A három gráczia jelképezi a boldog szerelmet. Vad emberek ölbe kapják a kecses leánykákat. Festői csoportozatokban plasztikus állásokban vannak, hogy gyönyörét lelje bennük a nyugágyon heverő Vénusz és ölében pihenő lovagja Tannhäuser. Tannhäuser. hogv a szerelem legnagyobb szenvedélyét megismerhesse, a Vénusz-barlangba vonul, be s most már hosszú idők óta lévén bennt megunta az érzéki boldogság édességeit. Álmában. mintha harangok szavát hallotta volna... visszavágyakozik az ö régi világába. Szívesen megénekli Vénusz isteni szépségét s az általa élvezett gyönyöröket, de emberi halandó lévén, most már valami változást óhajt. Vénusz ijedten hallja ezt, tartóztatja mézes, csábító szavakkal — hiába! El kell bocsátania kedvesét, de vad haragjában még utána veti, hogy ha mint eretneket mindenki eltaszítja magától, térjen vissza ö hozzá. Változás. Idyllikus thüringiai vidék, a háttérben a Wartburg. Pásztorfiu a nyáját legelteti. Tannhäuser a feszület előtt imádkozik — hosszú idők óta először. Zarándokok Rómába vonulnak. Az őrgróf arra jő kíséretével; a dalosok örömmel ismerik fel a térdeplő idegenben régi barátjukat, a legjobb dalost, s kérik, maradjon körükben. Tannhäusert egy kimondhatatlan érzés tovább üzi, de Wolfram szavára : „Oh maradj Erzsébet mellett!" megbűvölten áll. A név varázsa, de még inkább Wolfram elbeszélése, melyből megtudja, hogy az angyali leány csak őt akarja lovagjának, a maradásra birják. Második felvonás. A wartburgi dalosterem. Erzsébet, a ki mióta Tannhäuser távozott körükből, nem is volt a dalos-versenyeken, örömtelt szívvel üdvözli a kedves csarnokot. Wolfram hozzávezeti Tannhäusert, a ki térdre borul a nemes hajadon előtt. Erzsébet szűzi szeméremmel adja tudtára, hogy mióta ő eltávozott az öröm is kivonult szivéből . . . Wolfram, ki maga is gyöngéd szerelemmel van eltelve Erzsébet iránt, lovagias önmegtagadással igyekszik ideálja vágyait elősegíteni. Figyelmezteti őket, hogy a vendégek már közelednek. A vendégek bevonulása. Az őrgróf üdvözli őket s kihirdeti, hogy a ki győztes lesz a versenyben, annak Erzsébet nyújtja át jutalmát, melyet maga az illető szabhat meg . . . Wolfram az első dalos; dalában a női erényeket dicsőíti, melyek nélkül nem is lehet szeretni. A lovagok és a nők helyeslik nézetét, Tannhäuser ezzel szemben az égő szenvedélyt, a forró vágyat csillapító csókot dicsőíti. Walther Wolfram pártjára áll, az erényekben keresve a szerelem forrását. Tannhäuser azt válaszolja, hogy Walther torzképét adta a szerelem lényegének. Biterolf most hevesen megtámadja Tannhäusert s istenkáromlónak nevezi, mire az megvetéssel vágja vissza, hogy vájjon hol ismerhette volna meg Biterolf a szerelmet? A lovagok Tannhäuser ellen fordulnak, az pedig, mintha egy magasabb ihlet szállta volna meg, a Vénusz szépségét dicsőíti, csak az mondhat véleményt szerelemről, a ki öt ismeri, a ki a Vénusz-barlangban volt . . . Erre a szóra a nők elfutnak, a lovagok kardot rántanak Tannhäuserre, de Erzsébet közbeveti magát ... Ez megindítja az őrgrófot s bár Tannhäuser halált érdemelt volna, e szent szűz kérésére megkegyelmez. Éppen hallatszik a Rómába zarándoklók kara, csatlakozzék Tannhäuser hozzájok s ha a pápa bünbocsánatát megnyeri, «zabadon térhet ö is vissza. Harmadik félvonás. Színhely, mint az első felvonás második részében. Erzsébet a ffeszüle. előtt imádkozik. Wolfram a távolból •kiséri, hallgatást parancsol szive érzelmeinek,- csak azt óhajtja, hogy büntelenül térjen vissza vetélytársa; a zarándokok első csapata visszatér, de Tannhäuser nincs közöttük. Erzsébet imája^ a ki kétségbe van esve, hogy kedvese nincsen azok között, kiknek a pápa megbocsátott. Lemondással indul haza felé, Wolfram el »akarja kisérni, de ő jelekkel mutatja néma fájdalmát, hogy gyógyíthatatlan . . . Wolfram dala az esti csillaghoz. Tannhäuser visszatér és elmondja, hogy midőn fáradságos vándorlás után Rómába érkezett és a pápához jutott, az megtagadta az ő nagy bűnétől a bocsánatot. »Valamint ez a bot. a mely kezedben van, nem fog virágohat hajtani, ugy a te vétkes tested sem menthető meg a pokol és az átok kínjaitól I Tannhäuser látván, hogy az egyház megtagad tőle minden jóakaratot, vissza akar térni a Vénuszbarlangba . . . Már érzi is a levegőben az édes illatot, mely annak közelségét jelenti, látja már Vénuszt és karjaiba akar rohanni, midőn a dombról szomorú temetési menet száll alá, Erzsébet holttestét hozzák a gyászolók. Tannhäuser megtudja, hogy Erzsébet halálát az ö szerencsétlensége okozta s meghatva rogy holtan a koporsóra: »Szent Erzsébet imádkozz értem!« ezek végszavai. A zarándokok diadallal hozzák be a Tannhäuser botját, mely ime! csodák csodája virágokat hajtott! VARSZIflHflZ. A »Sursum corda« szövege. I. felvonás. Ozv. gróf Gyulaffyné várkastélyában vidám társaság van együtt, mely épen egy yacht-partiéra készül A társaságból csak egy ember hiányzik: a grófné unokaöcscse, László gróf, a ki valahol a romok között olvasással tölti az idejét. László gróf különös ember, a ki teljesen kiütött a maga osztályából. Tele van uj eszmékkel, tervekkel, ábrándokkal s titokban egy falusi rabbi leányába szerelmes, a kihez elszokott látoga'ni. A kastélyban azonban nyomára jöttek a romantikus viszonynak s a grófné, részben ez okból, képviselővé választatta unokaöcscsét; azt remélte, hogy a távollét elfelejteti vele a zsidólényt. A gróf azonban a parlamenti szünet alatt hazajön s a kastélyban tartózkodó Richard atya ügyessége révén a grófné megtudja, hogy unokaöcscse nagyon komolyan szerelmes a leányba és a dolog könynyen veszedelmessé válhatik. A grófné magánkívül van, mert László a család utolsó férfisarja, a kit unokahugával, Alice grófnővel akar összeházasítani, hogy a nagy történelmi család újra felvirágozzék. A kastélyban mulató társaság megkereste Lászlót a romok között és vele jönnek vissza. László társalgás közben oly elveket hangoztat, melyek mindenkit megdöbbentenek s nagynénje tapogatódzó szavaira oly határozott válaszokat ad, hogy a grófnő elérkezettnek látja felidézni a döntő pillanatot. Először kéri Lászlót, hogy tartson velők, de mikor a gróf ezt megtagadja s kilovagol egyedül, mint ő mondja, a magányba, a grófnő becsöngeti az inast, befogat és Alice és a páter kíséretében megy az unokaöcscse után. II. felvonás. A rabbi udvarén vagyunk, melynek hátterében az imaház látszik. Az udvarán egyedül van Eszter s várja Lászlót, kiről azt hiszi, hogy a fiatal gróf titkára. Az imaházból kijön egy fiatal ember: Eszter rokona, Hermann, ki szerelmes a leányba és megkéri e kezét. László eszméi egészen átalakították a fiút, a ki a holt zsidó tradiczióból éppen ugy vágyik a nagy, igaz életbe, akár a gróf. Eszter kikosarazza s a fiu busán távozik azzal, hogy most már szakítani fog a múlttal. Jön László, a kit Eszter már alig győz várni, hiszen találkozásuknak első évfordulója van. A rabbi sem nézi jó szemmel leányának szerelmét, egy keresztény, egy idegen iránt s el akarja őket választari egymástól, a mikor megjelenik a grófnő s leleplezi unokaöcscsét s véget akar vetni az egész viszonynak, a mi az ő szemében csak ízléstelen romantikus komédia. Ámde László a hirtelen támadt helyzetben energikusan cselekszik. Szembeáll a grófnéval, a kitagadással nem törődik s előtte kéri meg a leány kezét. Eszter boldogan omlik László keblére és Alice, a ki titokban szereti Lászlót, könnyes szemmel követi nagynénjét. Hermann elindul a nagy városba, az életbe, a rabbi egyedül marad és megtépi a ruháját: neki nincs többé leánya. III. felvonás. László, mint képviselő csakhamar szembe kerül az uralkodó politikai felfogással. Beszédei miatt, a melyekben a nép jogait hirdeti, ki kell lépnie a pártból s a mig a munkásosztály benne látja a reményét, mindszélesebbre válik az örvény közte és azok között, a kikhez családi tradicziói kötik. A munkások egy bátor beszédéért ünnepelni is készülnek a grofot, a ki családi körében a felesége mellett a legboldogabb ember. Kevéssel a munkások tüntetése előtt, megjelenik Lászlónál a nagynénje. A grófnő nem tud belgnyugodni a helyzetbe, annál kevésbbé, mert Alice szerelmi bánatában zárdába akar lépni. Kibékülést ajánl egy feltétel alatt s ez a válás Esztertől Ellenkező esetben kíméletlenül fogja üldözni Lászlót, megfosztja a kerülettől is, a melyet csak neki köszönhet. László felháborodással utasitja vissza a grófnét, a ki egyre hangosabban támad öcscsére. László elakarja hallgattatni s megvallja neki, hogy Eszter — anya. »Örökös láncz!« kiáltja a grófnő kétségbeesve, ki e pillanatban csak azt látja, hogy az utolsó Gyulaffy zsidóvérrel szennyezte be sok százados családját Lászlót is elhagyja türelme s a zajra kisiet a mellékszobából Eszter. László követeli, hogy a grófné az inzultusért kövesse meg Esztert s midőn ez azt nem teszi, magából kikelve, rámutat arra a szennyre, a mivel a grófné borította el a családot. E pillanatban felharsam az utczán a tüntető munkások dala. A grófot elkapja az uj idő

1 forgó szele, érzi a megújhodást, az ujjá születést, teljesen elszakad a múlttól és a nagy szeretetben, a mely lelkét a nép iránt eltölti, szinte magához öleli a lent éneklő tömeget, a melyben a jövő harezosait látja. A gróf teljesen magára hagyatva áll a nagy városban. A bukott képviselő egyre rosszabb anyagi viszonyok közé kerül. Egy dolog] segíthetne rajta s ez az: ha a forradalmi szoczialisták éllére állna. Ezt tanácsolja neki Hermann is, a kiből időközben a szoczialisták egyik vezére lett. Ámde a gróf nem erőszakos átalakításról, hanem a társadalom lelki újjászületéséről álmodik s ig) elszakad azoktól is, a kikben eddig fegyvertársait látta. Alice zárdába megy. László magára marad a feleségével, a ki beteg és nem egészen az övé. Az asszony ugyanis egyre vágyódik az atyja után s László nem meri neki megmondani, hogy a rabbi sohsem bocsátja meg a lányának azt, hogy keresztényhez ment nőül. Félti feleségét amegrázkódtatástól, ámde, az assszony is diadalmasan megvívja a maga harczát a tradiczióval. Elszakad a múlttól teljesen ő is és — meggyógyul. Az utolsó jelenetben egymás mellett állanak a minden előítélettől,, kicsinyességtől, elfogultságtól megszabadult férfi és asszony, az uj Ádám és Eva, az uj emberpár, a ki több már, mint férj és feleség . testvér. S mennek bátran egyedül az életbe, a küzdelembe — felemelt szívvel. Jél női szépség! Az ideális szépség föntartására és elérésére a legtökéletesebb és legmegbízhatóbb egyedül a Blaha Lujza pipere-créme, mert az teljesen ártalmatlan is zsírmentes, miért is nappali használatra, mint a toilette fő kiegészítő része: estélyre, színházba, sétára menés előtt a legalkalmasabb. Ezen Blaha pipere-créme a bőrre kenve azonnal beszívódik és ezáltal a bőr gyengén kifeszülvén, az arcz tiszta, sima matt, halvány rózsás-fehér természetes, üde zománezot kap és ezen zománcz alatt az nrezbőr összes tisztátalanságai teljesen mind eltűnnek. — Kiváló jóságát legjobban igazolja nagymérvű használata és az, hogy Br. Splényiné Blaha Lujza ünnepelt nagy művésznőnknek, valamint a főváros és vidék legelőkelőbb hölgyeinek is ez a kedvencz pipere-szere. — Egy tégely 1 frt 20 kr., hozzá Blaha Lujza arezpor (crém, fehér, rózsaszínben) egy doboz 80 kr. és szappan egy drb 50 kr. Valódi minőségben kapható közvetlenül a készítőnél: dévai SZŐLLŐSY ISTVÁN BedapMt, I.|ker., Krlutlma-kSrat 115—18 u, a ki postán, titoktartás mellett is azonnal megküldi. — 2 frt 50 kr. előre beküldése esetén mind a három czibk postán bérmentve lesz megküldve. Raktár: Török J. gyógytár Király-utcza, „Opera" gyógytár Andrássy-nt, „\ádor"-gyógytít. Debreczenben dr. Rotschnek gyógytár. Számos kiváló hölgy hála- és elismerő-levele igazolja ezen créme páratlan jóságát.