MAGYAR SZÍNPAD 1904. március (7. évfolyam 61-91. sz.)

1904-03-03 / 63. szám

1904. márczius 2. 3 Budapesti színpadok. Budapest, márczius 3. A Nemzeti Szinház legközelebbi újdonsága Pékár Gyula: Mátyás és Beatrix czimü torte­nelmi színmüve lesz, a mely előjátékból es négy felvonásból áll. A czimszerepet Mihcily fi, Beatrix királynét Hegyest M„ Borbalat P. Márkus Emília, Corvin Jánost Ligeti Juliska játszszák. Kivülök a szinház majdnem vala­mennyi tagját foglalkoztatja. Az újdonság a jövő hét péntekjén kerül először szinre. A Magyar Királyi Operaházban szomba­ton a szépsikerü Gemma kerül szinre. Vasar­nap az Istenek alkonya kerül előadásra, melynek felelevenítése oly nagy sikerrel járt. Pénteken a Várszínházban A troubadour-X adják Biro Lili vendéfellépésével. A Vígszínház Ar erény utjai előadásainak hosszú sorozata alatt kiváló gonddal készült Beyerlein szenzácziós darabjának, a Takaródé­nak (»Zapfenstreich«) bemutatójára. Beyerletn »Jena vagy Sedan« czimü első regényével a legkiválóbb regényírók sorába emelkedett és kevéssel utóbb, a Zapfenstreich, első drámája, a legünnepeltebb színpadi irók sorába juttatta. Tüneményes az az érdeklődés és siker, amely a Takarodó erőteljes drámai cselekményét kisérte mindenütt, a hol a darabot bemutatták. Eddig körülbelül háromszáz színpadon adták elő ; egész Z - pfenstreich-irodaiom keletkezett. A darab irányzatát illetőleg a legellentétesebb nézetek merültek fel és ismeretes, hogy ez az ellentét még Vilmos császár és a porosz trónörökös között is szerepelt. A darabban a Vigszinház egész férfi-személyzete játszik, az egyetlen női szerep Gazsi Mariska kezében van. A Takarodó bemutatóját a jövő hétre tervezik. • A Magyar Szinház nagysikerű újdonságá­nak : A hajdúk hadnagyá-nak egyik minapi e őadását végignézte a müncheni Gärtnerplatz­theater két igazgatója, a kik az előadás után nyomban felkeresték a szerzőket és megszerez­ték tőlük a darab előadási jogát. A hajdúk hadnagya ősszel fog szinrekerülni München­ben. A gyorsan népszerűvé lett magyar operett, a mely a Magyar Szinház ezidei legerősebb sikerének bizonyult, első jubileuma után is minden este szinrekerül, a czimszerepben min­denkor Ráthonyi-val, Szép Icziget Sziklai, a kadétot Szentgyörgyi Lenke, Barbarinát Tom­csányi Rusi játssza. A mai előadáson ismét két Jadwiga lép fel: az I. és III. felvonásban Dénes Ella, a másodikban Keleti Juliska énekli a szerepet. SSPSk .£s ffiSIfc « _ J*- * A Királyszinház nagysikerű újdonsága: Monckton és Caryll dallamos zenéjü operettje: A toreador állandóan zsúfolt házak előtt kerül szinre. A fényes kiállítású darab iránt város­szerte olyan általános, nagy az érdeklődés, hogy az egész hétre, melynek minden napján műsorra van. tűzve, a jegyeket már előre veszik. • A Népszínház- ban tegncp este volt a bemu­tatója Pásztor Árpád: Kis császár czimü uj operettjének. Az újdonság nagyon tetszett a közönségnek, mely elismerésének kifejezést is adott. Nagyon sokszor hivták a lámpák elé a szerzőket és a szereplőket. Az újdonság e hét minden estéjét betölti. Egynémely primadonna a sikereit nem a tehet ségének, hanem a — klakk tenyereinek köszönheti. A primadonna hajdan a színpadon küzdött a sikerért, manapság előre biztosítja magának a dicdalt a kulisszák mögött. VT* A kulisszák mögül. Budapest, márczius 3. »Cyrano de Bergerac« a Nemzeti Színház­ban. Arról az érdekes hirről értesülünk, hogy a Nemzeti Színház fölvette előadandó darabjai­nak sorába Rostand: Cyrano de Bergerac czimü színmüvét, a melyet annak idején a Nemzeti Szinház megbízásából fordított le Ábrányi Emil, a mely azonban különböző okok miatt mégsem kerülhetett ott eddig szinre s igy a fővárosi közönség csak a budai nyári szinház előadásában ismerhette meg Rostand roman­tikus színmüvét. A czimszerepet Pethes Imre fogja játszani, a ki ebben a szerepben annak idején a budai színházban oly méltó feltűnést keltett. Ugy látszik, Pethes-nek az utóbbi idő­ben elért nagy sikerei érlelték meg Somló Sándor igazgatóban a Cyrano de Bergerac szinrehozatalának eszméjét. Rostand színmüve az őszszel kerül bemutatóra a Nemzeti Szín­házban. »Takarodó«. — A Vígszínház jövő heti újdonságáról. — Budapest, márczius 3. Beyerlein hiressé lett katona-darabja, a Zapfenstreich, a mely Takarodó czim alatt Zboray Aladár fordításában a jövő héten kerül bemutatóra a Vígszínházban, azzal a szenzáczió­val ment szét ugy a németországi, mint a kül­földi színpadokra, a melyet a színpadi termékek­nek a politikai, vagy egyéb magasabb szem­pontból eredő üldözöttség ad meg. Csakhogy ezt a nevezetességet néha gyöng; színpadi alko­tások is megkapják a nélkül, hogy művészet tekintetében a várakozásokat kielégítették volna. A Zapfenstrsich-a\ azonban ugy áll a dolog, hogy az a maga emberségéből is megállja a helyét, s az a háromszáz szinház, a hol idáig előadták, nem bánta meg a bemutatását. Külföldre a legtávolabb eső pontokra is eljutott már ez a német katonaéletbe bevilágító dráma, épp ugy ismerik már például Dániá­ban is, mint Dél-Afrikában, a hol Johannes­burgban került szinre, s legközelebb Párisban is meg lesz a premiérje az Antoine-színházban. Németországban »felsőbb helyen« nagyon megnehezteltek a Zapfenstreich-ra. A magasabb katonai körök ellenszenve pedig természetesen csak növekedett, a mikor egészen nyilvánvaló lett Vilmos császárnak, mint a legfőbb czenzor­nak az állásfoglalása, a mely legjobban a trón­örökös megrovásában és szobafogságban feje­ződött ki. A hatalmas német birodalomnak jövendő uralkodója nem átallott ugyanis tap­solni néhányszor a darab előadásán, a mikor némely reálisan vázolt igazságok őszinte átérzé­sére lelkes elragadtatás fogta el. Voltak betil­tások, bojkottálások, ujságpolémiák e mü körül, a melyekről a világ minden részében tudomást vettek. Nem csuda tehát, ha a darab karriérjé­nek alaposan meg volt vetve az ágya. Csakhogy a Zapfenstreich, bár lassúbb tempóban, akkor is érvényesült volna, ha alakjai nem szines, változatos ulánus-egyenruhát, hanem egyszerűbb polgári öltözéket viselnek, mert specziális tendencziája mellett az általános ember jut benne teljes mértékben kifejezésre. Azok az érzések, szenvedelmek, erények és gonoszságok, a melyek elénk tárulnak a Zapfen streichban más korszakban, más körülmények között és más színhelyen is megtalálnák az utat érdeklődésünkhez, felfogásunkhoz és lel­kűnkhöz. Ez a darab azonban mind a négy felvo­násában egy német kaszárnyában játszik, annál is inkább számithat tehát a figyelmünkre, mivel ujabban nem is magában álló eset az, hogy a német hadseregnek, Vilmos császár büszkesé­gének, a kuliss'a-titkai irodalmi műfaj alakjá­ban kerülnek a nyilvánosság elé. Érdekessége a darabnak, hogy huszonkét alakja között csak egyetlen nő szerepel : a sze­j relmes hősnő, egy öreg őrmesternek a leánya. ' a ki a katon ai hősiesség iránt való rajongásá­i nak és szerelmének lesz az áldozata, míg az a tiszt, a ki balvégzete lesz, az ingatagság és j férfiatlanság sivár képét mutatja, a melyet a kardbojt még csak kietlenebbé tesz. A többi szerepben a Vigszinház összes férfi­tagjai lépnek fel, s a legtöbb szerep olyan fon­tos, annyira szükséges része a cselekménynek, hogy akár mindegyik főszerepnek tekinthető! A kiállítás tekintetében a Vigszinház igazgató­sága természetesen mindent elkövet, hogy a teljes illúziót keltse az előadás. A fényes uni­formisok az utolsó gombig megegyeznek az eredeti német ulánus-egyenruhákkal. Kóró. Színházi pletykák. Budapest, márczius 3* Az utolsó jegy. A színházaknál tudvalevőleg nagy szerepet játszik a »tábla«. A tábla a legkülönösebb jószág, ha ott függ a pénztár bezárt kis ablaka fölött: kétféle hatást kelt. A közönség körében bosszúságot, a szinházvezetőség soraiban örö­möt. Tudniillik a tábla azt jelenti, hogy »minden jegy elfogyott«. A hoppon maradt, színházba kívánkozó közönség természetesen igy nagy ellensége a táblának, annál szeretetteljesebb szemmel nézegetik azonban szerzők és igazga­tók, mivelhogy a teli kassza és a legbusásabb tantiémek hirdetője. A hajdúk hadnagya jubiláris, huszonötödik előadásán pár perczczel fél nyolcz előtt — noha már zsúfolásig tele volt a nézőtér — még mindig nem lógott künn a tábla a pénztár kis ablaka fölött. Rajna Ferencz lesietett a pénztárosnőhöz és meginterpellálta : — Mi az nagysád, hogy még nincs künn a tábla ? Hiszen zsúfolásig tele van a szinház! — Tudom, tudom. Mégse tehetem ki a táblát. — És miért nem ? — Mert még egyetlenegy jegy van a pénz­tárban. — Több nincs ? — Nincs 1 Csak ez az egy földszinti ülőhely. Rajna Ferencz gondolkozott egy kicsit, azután hősies elhatározással a — pénztárczájá­hoz nyúlt. — Hogy az a jegy ? — Három korona. — Tessék, itt a pénz. Megveszem azt a jegyet. De most aztán rögtön tegyék ki a táblát 1 Egy perez múlva künn volt a tábla. A pénztárosnő bezárta a boltot: a szerző meg­vette a legutolsó jegyet. A történeti hűség kedvéért még azt is fel­jegyezzük, hogy a jegyen aztán Rajna Ferencz — ha akarta volna — bőséges agiotage-al túl­adhatott volna. Ő azonban odaajándékozta egy vidéki szinház rendezőjének, a ki az utolsó perezben érkezett meg a vonattal, hogy mielőtt rendezi, végignézze A hajdúk hadnagya egyik budapesti előadását. II. A legnagyobb trükk. A színházi közönségnek — azt hisszük — nem kell bővebben megmagyarázni, hogy m az a »trükk«. Az angol operett divatja és különösen a budapesti operett-szinházak legutóbbi üdvös versengése annyi színpadi trükkel lepte meg a közönséget, hogy igazán fölösleges ezeknek a sajátos-szinpadi meglepetéseknek a természet­rajzát per longum et latum tárgyalni. A trükk — általában — java-borsa az előadásnak, jól kieszelt meglepetés, fordulat és éppen ezért a KRnrr.l^rétr EZFINOMITO Mftfák a »örö« (elrepedt és durva kezet I nap alatt káraaaytlmává éa I Iva« ára 90 flllir. >*MtsU aseuctuct«« 4 aveg n randsltséntl portoment«« tárabaa Kapható KERPEL Budapasi, V., Upét-kirat 21 s \

Next

/
Thumbnails
Contents