MAGYAR SZÍNPAD 1904. március (7. évfolyam 61-91. sz.)

1904-03-14 / 74. szám

2 Budapesti színpadok. Budapest, márczius 14. \ Nemzeti Szinház ban holnap, márczius 15-ikén, II. Rákóczy Ferencz fogsága kerül szinre. A hét többi napját az idei évad nagysikerű darabjai töltik te és .pedig szerdán a Sötétség-et, csütörtökön és vasárnap este Matyas és Beatrix et, pénteken az Egyenlőség ei es szombaton a Sursian cordá-X adják. Vasárnap délután Ohnet színmüve, A vasgyáros kerül szinre. t A Magyar Királyi Operaház-ban a jövő héten nagyérdekü repríz lesz. Fölelevenítik Mihalovich Toldi-ját, uj szereposztással es uj kiállítással; a czimszerepet Bcchnicsek énekli, Piroskét gr. Vasquezné, mind a kettő magyar szöveggel; a zenekart Márkus Dezső vezényli. E hó végén pedig fölelevenítik a Fedorá-X, Giordano-nak kér év óta nem ado't dalmüvét, s ez alkalommal Ipanoff Lerísz szerepét, melyet nálunk tudvalevőleg Burrián kreált, Anthesz fogja énekelni ugyancsak magyar szöveggel. A hét műsorán, holnap a Hunyadi László előadása szerepel. Az előadást Erkel Sándor síremléke javára rendezik, Szerdán ifjúsági előadásul a Fidelio kerül szinre, csütörtökön Betlichingeni Götz, szombaton pedig a Gemmá-X ismétlik. V A Vigszinház-ban szombaton este József Ágost főherczeg és neje, Auguszta főherczegnő, nézték végig Beyerlein katonadarabját, a Takarodó t. A főherczegi pár mindvégig láthatólag nagy érdeklődéssel nézie a darabot és a felvonások végén együtt tapsolt a közönséggel. Távoztskor a főherczeg rendkívül elismerően nyilatkozott az előadásról. A Takarodó e hét j minden estéjén szinre kerül. Az eddigi előadásokra mindig zsúfolásig megtelt a nézőtér és erre a hétre is nagyobbára elővételben fogynak el a jegyek. A Vigszinház kétségtelenül megtalálta ebben a darabban idei szezonjának eseményét. Kedden délután az Ocskay brigadéros, vasárnap délután Az erény utjai kerül szinre. m A Magyar Szinház diadalmas újdonsága: Czobor Károly és Rajna Ferencz A hajdúk hadnagya czimü operettje ezen a héten megéri negyvenedik előadását. Az operett megszakítás nélkül megy második jubileuma : az ötvenedik előadása felé; a közönség érdeklődése a darab iránt nőttön-nő. [Természetesen a hét minden estéjét A hajdúk hadnagya előadásai foglalják le. * A Király Szinház-ban pénteken, márczius 18-án kerül bemutatóra a Boris király czimü eredeti operett. Szövegét Szöllősi Zsigmond, a jeles novellaíró, zenéjét pedig Hegyi Béla, az ismertnevü, sok sikert aratott komponista, irta. Az elmés és vidám librettóju és végtelen finom muzsikáju darab iránt igen nagy az érdeklődés. A czimszerepet Fedák Sári kreálja, a kinek ez lesz a Király-Szinház-ban az első nadrágszerepe. Az előjátékban (az operett előjátékból és két felvonásból áll) Halász Ilonka, a Vigszinház népszerű »Józsi«-ja játsza a gyermekkirály szerepét. Az újdonság előadásában részt vesz a szinház egész müvészszeméiyzete. A két komikus főszerepet Fereczy Károly és Vágó Béla játszák, a második női főszerepet Bánó Irén kreálja, mint Fedák Sári partnere. Szombaton és vasárnap megismétlik a Boris király előadását, a hét többi estéjén és vasárnap délután a népszerű Toreador kerül szinre. « A Népszinház-ban a jövő héten kerül bemutatóra Lövik Károly és Szabados Béla Felsőbb asszonyok czimü operette. A darab részben Budapesten, részben egy egzotikus fejedelemnek a birodalmában játszik. A Kis Szinház a városligetben pénteken, márczius 18-án nyílik meg. A megnyiíó-prológot ! Heltai Jenő irta és R. Maróihy Margit szavalja el. Az első előadáson számos ismert fővárosi I művész és művésznő lép fel. A megnyitón kerülnek bemutatóra Heidlbcrg Albert és Urai Dezső Endre lovag czimü operettje és Urai Dezső Farkasveremben czimü színmüve. A kulisszák mögül. Budapest, márczius 14. I. A »Takarodó« és a katonák. — A Vigszinházból. — A tavaszi szezon szenzácziója: a Takarodó, a Vigszinház újdonsága. Esztendők óta nem tapasztalhattunk akkora érdeklődést Budapest társadalmának minden rétegében színházi produkczió iránt, mint a milyen megnyilatkozik Beyerlein katonadrámája iránt. Az a körülmény, hogy az eddigi előadásokra még minden este zsúfolásig megtelt a szinház, még nem bizonyítja ezt a kivételes érdeklődést, mert hiszen a Vigszinház újdonságainál már megszoktuk az első időkben az »ausverkauft« (fájdalom erre még nem találtak teljesen megfelelő magyar kifejezést!) házakat. A »Takarodó-láz« — mert csak ennek nevezhetjük — szimptómáit a színházon kivül figyelhetjük meg : minden társaságban — kaszinói, kávéházi és magántársaságban — a Vigszinház uj darabja mostanában a legkedveltebb és legaktuálisabb théma és a korzón, verőfényes déli időben, is minden tizedik lépésnél megüti a fülünket egy egy mondattöredék, mely kivétel nélkül vagy a Takarodó-X, vagy az előadást dicséri. Mégis — ugy látszik — egy rend nem érdeklődik a Takarodó iránt. A hadsereg. Vagy ha igen, akkor ugy, hogy érdeklődése nem konstatálható: tudniillik a budapesti tisztek polgári ruhában járnak el a Vigszinház előadásaira. Egy nagy német újság pazar dicséretekkel emlékezvén meg a Takarodó budapesti bemutatójáról, feljegyzi, hogy a premieren egyetlenegy tiszt sem volt jelen. A német lapot rosszul informálták. Egy, de csakis egyetlenegy tiszt jelen volt a Takarodó első előadásán. Mint suttogják : hivatalos kiküldetésben jelent ott meg. A budapesti hadtestparancsnokság küldte ki, hogy megnézze a nagyhírű darabot, (melytől Németországban mindenütt eltiltották a katonákat), megfigyelje a közönség viselkedését és azután megfigyeléseinek eredményéről számoljon be felsőbb hatóságának. Hogyan és mikép számolt be a katonai kiküldött: azt persze ki sem sejtheti. De az bizonyos, hogy a Vigszinház előadásain egyetlen uniformis sem tűnik fel a nézőtéren. Igaz, hogy annál több egyenruhában van alkalmunk gyönyörködni a színpadon. Persze: formális katonai rendelkezésről nincs szó, nem is lehet (hiszen Bécs-ben sem léptek fel »veto«-jukkal a katonai körök), de az szinte bizonyos, hogy az uniformist száműzték — felsőbb rendeletre-é vagy jószántukból, ki tudja? — a Vigszinház nézőteréről a tisztek. De hogy polgári ruhában számos tiszt tapsolja esténként a Beyerlein tendencziáit: az kétségtelen. Mivel hogy azoknak megrázó és felemelő igazságai elől nem zárkózhatik el senki, akár katona, akár polgár. II. A »Hajdúk hadnagya« jegyében. — A Magyar Szinház-ból. — Pénteken, a hirdető-oszlopoknak azon a részén, a hol a sok színlap tarkállik mindenféle színekben, kellemes ujjitás lepte meg a közönséget. A Magyar Szinház szinlapjáról 1904. márczius 14. ugyanis, a mely A hajdúk hadnagya harmmezötödik előadását hirdette, a szinház gömbölyded szubrettjének, Tomcsányi Rusinak arczképe, mosolygott le. És azóta mindennap más és más tagja a színháznak jelenik meg a színlapon egy-egy szép jelmezben. Mivel pedig ez a szinlapi »kiarczképezés« elég becses kitüntetés, a színházban sok titkos vágy ütött tanyát néhány nap alatt. Ez a sok vágy aztán s színháznál sok kérdezősködésben is tört utat magának, a másnapi arczképezésre vonatkozólag, de az igazgatóság sztereotip válasza csak ez: — Nem kell kíváncsiskodni. Hogy ki kerüla szinlapra, azt fentartjuk — meglepetésnek. A hajdúk hadnagyá-X, a melyhez ennek az arczképreformnak az ötlete hozzákapcsolódik, a jubiláris előadás után most megint nagy tisztesség éri. Holnap márczius tizenötödike alkalmából diszelöadás-ban kerül szinre. Már a nagy nap előestéjén, vagyis holnap, hétfőn lesz meg ez az előadás, s A hajdúk hadnagyá-X megelőzi egy szép melodráma. Ábrányi Emil márcziusi versét szavalja R. Maróihy Margit dr Horváth Ákos zenéjével, férfikarkisérettel. Ünnepi nyitány vezeti bep a díszelőadást, a melyet másnap, márczius tizenötödikén ugyanezzel a programmal meg ismételnek. Az ünnepi stáczió után aztán A hajdúk hadnagyá nak szerencsés hajója a legkedvezőbl szél mellett dagadt vitorlákkal siklik a másodikjubileum felé. A szép, színes darab iránt lankadatlan az érdeklődés s muzsikájának nép szerűségét például legjobban bizonyítja, hogy czigányprimások és katonakarmesterek egymásnak adogatták a Magyar Szinház-nk\ a kilincseket, hogy tanácsokat kérjenek a műsorukba fölveendő partitura felől, a mi az idei szezonban különben több alkalommal is megesett. * A holnapi díszelőadásra térünk még vissza egy pillanatra. Virányi Jenő dirigál ezen az estén, s a derék karmesternek nagy gondot okozott az a kérdés, hogy — milyen öltözékben dirigáljon ünnepi alkalommal. Töprengve állított be már tegnap fiatalabbik igazgatója szobájába. — Díszmagyar, az szokatlan volna ... a frakk az meg talán profán egy kicsit, szóval nincs más hátra, csak a szalonkabát, — fejtegette. — Mér mért volna a szalonkabát kevésbbé profán a frakknál ? — czáfolta az ifjú direktor. — A franczia nemzet fiai bizonyára eléggé hazafiasak, s frakkot öltenek minden diszes alkalommal. Ez hatott, s Virányi frakkban és fehér keztyüben dirigál holnap este. Zuboly. Színházi pletykák. Budapest, márczius 14. I. Rózsahegyi és a százas. Csütörtökön, a Mátyás és Beatrix próbája alatt, felvonásközben, a Nemzeti Szinház udvarán több kritikus és színész beszélgetett és szivta magába az üde tavaszi levegőt. Kijött egy kis friss levegőre Rózsahegyi Kálmán is, azon mód, a hogy szerepelt, az udvari bolond tarka köntösében. Beszéd közben egyszerre csak ezzel a kérdéssel fordult hozzá egyik ujságiró barátja: — Te, Kálmán, akarsz-e száz forintot keresni ? — Már hogy a manóba ne akarnék ? — Hát ha igy, ahogy vagy, ebben a bohócz-kosztümben végig mégy a Kossuth Lajos-utczán a Klotild-palotáig, akkor rögtön adok száz forintot. í"™«»'»« JÉfm £* íü!í

r-_ — KERPELSsr Műtérré te.,i — rendén« portomén^ Budapest, V., LIpét-kirut 2a &EZFIN0MIT0