MAGYAR SZÍNPAD 1903. szeptember (6. évfolyam 256-270. sz.)

1903-09-27 / 268. szám

1903. szeptember 17. 3 Színházi pletykák. Budapest, szeptember 27. I. A baritonista vére. Authes György a szó szoros értelmében : »egy csapással hódította meg a közönséget«. Fájdalom, ennek a csapásnak súlya alatt sze­gény Beck Vilmos szenvedett, a kit a Lohen­grin egyik próbáján ugy fejbevert véletlenül kardjával a hattyulovagot személyesítő Anthes, hogy nyolez öltéssel varrták be erősen vérző sebét az orvosok. A szinház tudvalevőleg az irigységek és intrikák melegágya. Csoda-e, hogy mikor Beck Vilmos fejsebéből csörgedezett a vér, néhány kolléga — különösen a bariton-szakmából — nem csekély benső örömmel gondolt arra, hogy másnap nem léphet fel a »konkurrens«. De menten az is eszükbe jutott, hogy az eset bele fog kerülni az újságokba és a közönség szim­pátiája Beck felé fordul. Egy kolléga tehát, rámutatva a vérző fejű Beck-re, odasúgta a színpadon a körülötte állóknak: — Nézzétek, nézzétek, hogy folyik a Beck fejéből a — reklám! * II. Klári és a jogászok. A minap két, diszmagyarba öltözött jogász­ból álló küldöttség jelent meg a Népszínház igazgatójánál. — Igen tisztelt igazgató ur! — szólott az egyik jogászlevente. — A magyar ifjúságnak az az óhajtása volna, hogy Küry Klára, hazánk nagy művésznője, előbb lépjen fel az uj sze­zonban, mint Komlósi Emma kisasszony. Ezért tehát arra kérjük önt: szíveskedjék a Masinka premierjét elhalasztani és helyette lép­jen fel egy uj darabban az aranyos Klárika. Egyúttal értesítjük, hogy a nagy művésznő méltó ünneplésére mi már minden előkészületet megtettünk és kérjük is önt: adja át nekünk az összes premier-jegyeket, melyeknek árusítá­sát mi magunkra vállaljuk. — Mélyen tisztelt küldöttség! — felelte a formás szónoklatra Porzsolt Kálmán. — Nagyon sajnálom, de a premiért nem fogom elhalasztani és a jegyeket sem adom át Önök­nek elárusitás végett, mert nem akarom az ifjúságot hazafias hivatásától elvonni. A hazá­nak e válságos időkben szüksége van önökre, de — Küry Klárának, hála istennek, még most nincsen . . . III. Először . . . másodszor . . . harmadszor . . . A Vígszínház érdekes klasszikus-előadásra készül ebben a szezonban. Elő fogják adni Beaumarchais: Figaro lakodalma czimü víg­játékát. Az igazgatósági irodában a minap arról folyt a szó: ki játsza Figaro szerepét: Góth-e, vagy Hegedűs. Góth egy ideig szótlanul hallgatta a vitát, aztán megszólalt: — Kedves direktor ur, ezt a szerepet nekem fogja adni, még pedig három okból. — Hogy-hogy? — Először: Figaro szerepe bonvivant­szerep, tehát nekem való. Másodszor : ha Hege­düs-nek adják Figarót, akkor ki fogja játszani a doktort? Harmadszor pedig, ha nem adják nekem a szerepet, akkor — felgyújtom ezt a színházat! Tartarin. Egy bonvivant albumából: — A ki két fekete szemben egy menyországot vesztett el, két kékben újra megtalálhatja. Színházi élet. Budapest, szeptember 27. Nikó Lina nyara. — Beszélgetés a művésznővel. — — Hát én is meséljek a nyárról ? — kér­dezte a Vígszínház ellenállhatatlan komikája. — Bizony, meséljen . . . — Ám jó. Tehát kezdem egy őszinte vallomással. Sohasem láttam még tengert, azért az idén rászántam magamat, hogy fölkeressem. Valami ujjat akartam tapasztalni és vágyakoz­tam már azokba a bullámokba is, a melyekről azt hallottam, hogy megfiatalítják az embert. Mert én is örök ifjúságra szomjazom, de nem ám azért, hogy hóditó körútra menjek a férfi szivek közzé. Nem. E földi kívánságokon én tul vagyok — mondta mosolyogva az anyósok legbrilliánsabb ábrázolója — hanem ifjú akarok lenni, hogy minél frissebb erővel szolgálhassam az én kedves színpadomat ... A nyaram egy részét t. i. Abbaziában töltöttem. Nagyszerű volt a tengeri élet! Csak azzal nem voltam kibékülve, hogy hölgyek, urak olyan bizalmas együttesben mulatoznak a ten­gerben. Az a szerény kis kötél, a mely elvá­lasztaná őket, különös egy kötél és éppenség­gel nem elég biztos korlát arra, hogy a mindkét nembeli szalmaözvegyek össze ne kerüljenek, és ne siessenek egymásnak segítségére, mikor az elmerülés veszedelme fenyegeti őket. Ugy láttam, hogy ez a veszedelem nagyon gyakran fenyeget . . . Három hétig voltam Abbaziában s a vakáczióm hátralévő részét azzal töltöttem, hogy egy sereg falut és pusztát jártam be az országban. Igy jutottam el Borgyad-ra is, a hol annak idején apámék is gazdálkodtak. És itt kerültem össze félszázados elválás után a kereszt­anyámmal, a ki senki más, mint Petőfi »Örzsike néni«-)e. Egyébként igaz nevén Sas Erzsi, hetvenöt éves tisztes matróna. Beh boldoggá tett ez a találkozás! Mennyi kedves dolgo­kat mesélt Pelöfi-ról. Szinte sirva hallgattam .. . Az alatt a néhány nap alatt, mig Borgyadon voltam, mintha regényes múltban éltem volna. Vendégek jöttek a környékről, összekerültek idősebb urak. És aztán emlékeztünk ábrándozva régiekről . . . Most, hogy haza csöppentem megint, még egyre benne vagyok ebben a poétikus pusztai hangulatban . , . —11.— Vidéki színpadok. Budapest, szeptember 27. Zilahy Gyula aradi színtársulatát, a melyet az utóbbi időben sok - támadás ért, hat első­rendű tag szerződtetésével erősítette meg. Drámai anyának özv. Bácsné Maár Júliát, énekesnek K. Németh. Jánost, a kassai szinház tagját, hősnőnek pedig K. Hegyessy Marit, a buda­pesti »Nemzeti Szinház« tagját nyerte meg, azonfelül szerződtette Aranyossy Jankát, Bónis Lajost, (énekes bonvivánt) és Simon Jenőt, (lírai szerelmes). » A pécsi honvéd tisztikar körében élénk mozgalom indult meg, hogy jövőben a pécsi színészet érdemeihez méltóan a legbuzgóbb támogatásában részesitik azt. Azzal kezdik, hogy már az idén az egész szini idényre több páholyt bérelnek. A nagyváradi »Szigligeti-Szinház«-at októ­ber elsején nyitják meg az »Éjjeli menedék­hely« előadásával. A nő, a ki csak egy óráig is önzetlenül szeretett életében, megérdemli, hogy tisztelettel beszéljünk róla. Külföldi színpadok. Budapest, szeptember 27. Duse gyengélkedése miatt, hamarább be­fejezte müncheni vendégszereplését a Gärtner­platztheaterben és társulatával együtt Londonba utazott. * A Berliner Thealer-ben nagy sikere volt Rosenov szocziáldemokrata birodalmi képviselő­nek Kater Lampe czimü négyfelvonásos bohó­zatával. A tehetséges munka láthatólag Haupt­mann : Takácsok czimü és hasonló tenden­cziáju müveinek a hatása alatt készült. Inkább burleszk, mint szatirikus modorban tárgyalja a darab azokat az összeütközéseket, a melyek községi hivatalnokok, munkások és munkaadó között támadnak. A szerző, vörös, feltűnő nyak­kendővel, sokszor jelent meg a lámpák előtt. -w Glrardi, a ki Ausztria összes valamire való színpadain vendégszerepelt már, az idén először lép fel Metánban. A minap kötötte meg vele erre nézve a szerződést a meráni városi szinház igazgatósága. » A Maeterlinck-lársulat november 19-én négy estére terjedő vendégszereplést kezd a bécsi Raimund Theater-ben. A vendégszereplés dolgában Maeterlinck még előbb Bécsbe érkezik. Az érdekes szerzőnek Paduai Szent Antal csodatételei czimü két felvonásos bohózata egyébként Brüsszel-ben csak mérsékelt sikert aratott. * Páris-ban az olasz királyi pár látogatása alkalmával a Comédie Francaise-ben díszelő­adás lesz. Az előadáson Bartet kisasszony és Mounet Sully szaval, Jahne kisasszony és Báron Meilhac és Halévy hires egyfelvonáso­sát, a Fotocher Tata-X adják elő. Végül szinre kerül Robert de Flers és G. A. de Caillavet vígjátéka, a Le Coeur a ses raison* —Marie Leconte-Xa\, Féraudy-\a\ és Garry-wal. Közre­működik még esetleg Rose Carou és Victor Maut el. A bécsi Carl-Thealer — mint a bécsi lapok Írják — egy Elza Steffans nevü uj szubrettet szerződtetett, a ki eddig »Czelestay« kisasszony név alatt a budapesti Népszínház (?) tagja volt. Semmi kétség, hogy itt S:elestey Elzáról, a Magyar Szinház volt énekesnőjéről van szó. Steffans-Szelesley Elza már legközelebb fel is lép a bécsi operett színházban a Madame Sherry czimszerepében. Szerkesztői üzenetek. Kis kíváncsi Kegyed kíváncsi a »színházi embe­reke- re, a kik »mindenható kézzel« intézik a budapesti színházak sorsát s arra kér bennünket, hogy áruljuk el a — gyönge oldalaikat. Hát erre nem vállalkozunk. Nem mintha a mindenható színházi Jupitereknek nem lennének gyönge oldalaik, de élünk a gyanupörrel, hogy neki akar támadni ezeknek a gyönge oldalaknak és furfangos női diplomacziával, igy akar a színpadra ugrani. Minthogy azonban olyan módfelett érdeklődik irántuk, hát ime, bemutatunk kegyednek — fotográfiában is, — egy ilyen színházi embert. Még pedig a legfiatalabbat. Ez az ur, a kit itt lát, a Faludt­dinasztia legfiatalabb hajtása s ugy huszonöt­harmincz esztendő múlva, minden valószínűség sze­rint igazgatója lesz a Lipót-köruti színháznak. Ha sziDházi ambicziói vannak, jó lesz már most jó lábra helyez­kednie vele. Ennek a színházi embernek azon­ban, ezidőszerint leg­alább, még nincsenek olyan gyönge oldalai, a melyeket egy szinpadra vágyó ifjú hölgy, ha még olyan furfangos is, sikerre megostromolhatna. Gyár-uteza 5., I. em. (Andréssy-ut mellett). Beiratko/ás: Rnek. zongora, liegedii, cello, cgliiihaltwii, táró- ; gató 6s az összes vonós és íutó hangszerekre — zene elmélettel. • | LOYAS tanár zene-conservatoriuma TNöi felügyelet! Esti tanfolyam 10 óráig. ! Művészi tanerők!

Next

/
Thumbnails
Contents