MAGYAR SZÍNPAD 1903. szeptember (6. évfolyam 256-270. sz.)

1903-09-24 / 265. szám

Melléklet a „Magyar Színpad" 265. számához. Darabváltozás. M. KIR. OPERAHÁZ. BERTS MIMI. Budapest, csütörtök, 1903. szeptember 24 én : Hoffmann meséi. Fantasztikus opera 3 felvonásban, elő- és utójátékkal. Zenéjét szerzé Offenbach Jakab. Szövegét irta Barbier Gyula. Fordították dr. Váradi Antal, Fáy J. Béla és dr. Radó Antal. S emélyek: Olympia ) — — — — — Giulietta [ — — — — Antonia ) — — — — — Coppelius 1 — — — Dappertutto> — — — — Miiacle \ — — — Cochenille , — — — — Pittichinaccio — — Ferencz — — — Hoffmann — — — — — Pichler Miklós — — — — — Spalanzani — — — — Crespel — — — — — Luther — — — — — Schlemil — — — — — Hermann — — — — Nathaniel — — — — — Antonia anyjának hangja — Diákok, vendégek, urak, úrhölgyek, szo gák. Történik: az előjáték, az 1. felvonás, valamint az utójáték Nürnbergben, a 2. felvonás Velenczében, a 3. felvonás Münchenben. Idő: a XIX. század eleje. Előforduló tánczok: 1 Tréfás hármas táncz. Pierrette (Schmideck G.), Pierrot (Brada E.), Arlequine (Reisz R) — 2. Adagio. Előadják : Schmidek G., Reisz R., Brada E. 3. Keringő. Előadja a tánczkar. Vezényli Szikla Adolf karmester. Kezdete 7 órakor, vége 10 óra előtt. Az I. és II. felvonás között 15 perez szünet. Szoyer Kornai — Dalnoki Gábor Hegedűs Várady Ney B. Mihályi Szemere Kiss Berts M. „Hoffmann meséi" szövege. Hoffmann meséi, a melyet Offenbach Jules Barbier romantikus szövegére irt, egyike a franczia mester legklasszikusabb alkotásainak. Mig öbbi operettjében Offenbach zenéje telve van könnyed franczia szellemmel, addig Hoffmann meséi-ben muzsikája az opera klasszikus színvonaláig emelkedik. Barbier szövege is egyike a libretto-irodalom legszebb alkotásainak. Az operett egy előjátékon kezdődik, a mely Lulher csapszékében játszódik le. A német diákok együtt söröznek és Hoffmann, az ismert német fantasztikus iró, három szerelmének a történetét mondja el pajtásainak. A függöny az előjátékban avval gördül le, hogy Hoffmann belefog a történetek elbeszéléseibe. Az első félvonás. Olympia történetét tárgyalja. Hoffmann beleszeret Spalanzani mester leányába, a szép Olympiába. Élő leánynak tartja, de Olympia nem az. Szerelmének tárgya élettelen bábu, a ki egy titokzatos mekanizmusra beszél, énekel és tánczol. A bábuból részt követel magának Coppelius mester is, a vén optikus, a ki a szemeit liferálta. Coppelius nagy árat szab Spalanzaninak Olympia szemeiért, mire Spalanzani becsapja az öreget egy értéktelen kötelezvénynyel. Coppelius bosszút forral, belopódzik abba a fülkébe, a melyben Olympiát tartják és összetöri a bábut. Hoffmann nagy kétségbeeséssel arra ébred, hogy szerelme tárgya nem volt élő lény és fájdalmában összeroskad. A második felvonás hősnője Antónia. Antónia Crespel zenetanitó leánya s anyjától, a ki hires énekesnő volt, gyönyörű hangot örökölt. A szegény leány azonban mellbeteg s a dal az ő halálát jelenti. Atyja tudja ezt és kéri leányát, hogy ne énekeljen többé. Megérkezik Hoffmann, Antónia vőlegénye s a jövő szép ábrándjait szövik. Hoffmann ezután félre vonul, mert egy sajátszerű látogató jön: Mirakel csodadoktor. Mint a zene démona, énekre ösztökéli a beteg Antóniát mindaddig, mig csak ho'tan össze nem roskad. Crespel és a boldogtalan Hoffmann már csak a halott Antónia fagyos teteme mellé roskadhatnak térdre. A harmadik felvonás hősnője Stella, a hires tánezosnö, a ki Hoffmannt szereti. De ebben a szerelmében is ott találja szemben magával örök vetélytársát, Lindorf tanácsost, a ki ismét csak elragadja tőle imádottját. Ez a Hoffmann három szerelmének a története. Uj Idői liéptwdalMi UMI Mhp . Iinkuitl mcw nus Y N*fy»Owr» 4 Itmt Iih. »« te ni 1 ••HÉ .,-4. m.