MAGYAR SZÍNPAD 1903. szeptember (6. évfolyam 256-270. sz.)
1903-09-20 / 261. szám
1903. szeptember 15. 20. még mindig előítélettel és tartózkodással van t ei e — egyszeriben megbolondult a Doktor Goudron módszeré-tői. Még ma is járja minden este és a spleenes angol közönség visszafojtott lélegzettel, kiszáradt torokkal és dobogó szívvel falja a kis dráma jeleneit. Mert annyit mégis csak elárulhatunk, hogy Az igazgató ur drárra, mégpedig — hogy ugy mondjuk — a »legdrámább« dráma. Harmincz perez alatt egy uj és színházi közönség elölt eddigelé teljesen ismeretlen világba vezeti a nézőt, olyan világba, a hova magunkfajta ember normális körülmények között, soha be nem juthat. Bocsánatot kérünk ezért a dodonai stílusért de nem akarjuk megrontani azt a nagyszabású érdekes meglepetést, melyet a Vígszínház tervez közönsége számára. A Vígszínház művészei, a kik eddig vidáman csalták meg a franczia bohózatokban a férjeket vagy vidáman csalattak meg, mint férjek: teijesen uj milieuben, sőt teljesen uj szerepkörben lépnek a közönség elé. Annyi bizonyos, hogy Hegedűs Gyulára, Az igazgató ur czimszerepében, nem fog ráismerni a lipót-köruti szinház közönsége. A kitűnő komikus ezen az estén a Zacconik és Novellik szerepében fog megjelenni: egy tökéletesen kidolgozott pathológiai alakítással. És a többiek is mind ilyenfajta szerepeket játszanak Az igazgató tir-ban. Ismételjük nagy meglepetés vár a Vígszínház közönségére, olyan, a milyenben e szinház fennállása óta még nem volt része. Zéta. Színházi pletykák. Budapest, szeptember 20. A világjáró Márkus Emilia. — Beszélgetés a művésznővel. — — Csak utazni, utazni, látni, tanulmányozni minél több művészetet! Ez a legnagyobb gyönyörűség ! . . . A sok eleven impresszió, a melyeket a nyáron szerzett, elsőbben is ebben a lelkesültségben nyilvánult a szalon-szerepek legkiválóbb és legszőkébb művésznőjénél. — Az én tervem a jövőre nézve kész volna idei nyugat európa utazgatásaim után — folytatta — nyaralni, pihenve erőt gyűjteni itthon, Magyarországon, aztán utrakelni a világba, lehetőleg tavaszszal, vagy őszszel, s bejárni az idegen országokat, szebbnél-szebb tájakon és bújni a képtárakat. — Szóval, a vakáczióban már sok, sok műélvezete volt. — Rengeteg. És együtt élvezett velem a kis Romolám, a ki társam volt a kalandozásban, s a kiben annyi műértő ösztönt figyeltem meg, hogy szinte rajtam is tul tett a gallérialázban. A leánykám különben fotografáló-masinávM is föl volt fegyverkezve, s a Rajnán hajóztunkban nem nyugodott, a mig szenzácziós felvételekkel nem gazdagította a gyűjteményét. És sikerült is neki Walhalla-, Loreley mintafölvételeket csinálni, s csak éppen azt sajnálta, hogy a Rajna kincsét nem tudta fölfedezni. A buzgó kis fotográfus, a ki ott figyelte ezeket a leleplezéseket, a tenyérkéjével akarta elhallgattatni az ő nagy szeretettel tréfálkozó mamáját és pirulva rejtegette arczát a keblére. — Hanem hát tartsunk sort — mondta most a művésznő, — Frankfurt volt az első állomás. Nem mulasztottuk el a Rotschildház megtekintését. Nagyon kiváncsi voltam a törzs-Rotschild-házra, a hol az óriás vagyon született, s a hol a hesseni herczeg legendás bankárja lakott. Bizony, börtönszerü, komor és jelentéktelen ház ez. A Rajnára szálltunk aztán s Kölnig ebben a hires vidékben gyönyörködtünk. Meg kell adni, hogy szép, de azt is ki merem mondani, hogy nagy hűhóval a mi Dunánkból is kitűnő vonzóerőt csinálhatnánk a külföld számára . . . Kölnben éppen a dómra nyilt az erkélyünk, s jól kiélvezhettük a világhírű székesegyház szépségeit. Hát akár hiszi, akár nem, azontúl sehol sem laktunk már olyan jól. A kabala még sem tréfa, hiába. Miután Kölnben kedvünkre ki is automobilfiakkereztük magunk, föl-zedtük a sátorfánkat és mentünk — Scheveningenbe. Itt voltunk a legtöbb ideig, két hétig, ámbár egy különös csalódásom volt vele. Valamikor régen voltam már itt, s ugy élt az emlékemben, mint teljesen enyhe, derűs hely. Aztán találtam zugó tengermorajlást, hatalmas hullámokat, s kissé zordnak éreztem ezt a világot. Csak a déli tenger való nekem, sok melengető napsugárral és ragyogással . . . Következett erre Amszterdam, Haga, Brüsszel és most megkezdődött a képekben való duskálkodás R.-mbrandt, Van Dyk, R ibens, Flamard, németalföldi müvek seregestől. Néztük a képeket szakadatlanul és nem fáradtunk bele. Brüsszelben persze nem mulaszthattuk el a csipkegyárat, a miről ugyancsak lehetne mesélni. Mentünk tovább Svájczba felpakkolódzva bundáinkká'. Lehet, hogy éppen a bundák miatt néztek bennünket oroszoknak Es szomorúan tapasztaltuk, hogy a magyar nem valami ismeretes fajta . . . Baselnél léptük át a határt s ott láthattunk Holbein és Dürrer metszeteket. Bern után hajóutazás a genfi tavon. Érintettük Montreuxt, Territettet, Silonban megnéztük az irodalomhistóriai fogházat, gondolva Byron költeményeire, »A si oni togoly« ra, a mely első angol költe ményem volt, a melyet megtanultam annak idején. St.-Mauriczeból vissza elmentünk Genfbe is. Es itt véletlenségből összekerültem azzal a hordárral, a ki szegény Erzsébet királynénk tragédiájának közvetlenül tanuja volt. Még ma is mély meghatottsággal és rajongó tisztelettel beszélnek a mi jóságos királynénkról mindenfelé ... Az Interlakeni tóról bámultuk a Montblancot, megfordultunk Luzernben, aztán a Bodeni tavon át, a hol az első magyar szó ütötte meg a fülünket, eljutottunk Münchenbe. Itt aztán voltak már magyarok szép számmal, még pedig a Wagner-előadások alkalmából. Több estén mi is hallgattunk Wagner muzsikát, keresztül-kasul jártuk a képtárakat és végre Bécsen át hazajöttünk. — És jó-e most már itthon lenni ? — Itthon is boldog vagyok. Itt az én kedves kis családom és itt van a színházam, s ez a kettő mindenem. — Készül-e már szerepre ? — Nagy kedvvel tanulom már Ruttkai darabját, ^A. sötctssg^-Qt. Nagyon szeretem sl szerepemet, talán azért is, mert benne is Emma a nevem . . . —H.— Felvonásközben. Budapest, szeptember 20. Az »Aranyvirág« és a miniszter. A kultuszminisztérium legmunkásabb osztályának vezetője : K. Lippich Elek — verseket farag. Huszka Jenő, a titkár, — zenét komponál, Martos Ferencz, a fogalmazó, — színdarabokat ir. Most, hogy közeledik a Király-Színház megnyitásának ideje, Huszka Jenő erősen dolgozik uj operettjének, az Aranyvirág nak, zenéjén. Egész nap a hivatalban ül és kottát irogat. Tegnap épp e munkája közben nézett be a hivatalba Wlassics Gyula miniszter. Egy pillantást vetett a kottára, aztán megcsóválta a fejét és tovább ment a szobájába. Néhány perez múlva a segédfogalmazó egy folyamodványt és egy vadonatúj hegedűt adott át Huszká nak. — Egy özvegy asszony küldte be ezt a hegedűt. Az ő fia gyártotta és szubvencziót kér a számára. Már most ki kellene próbálni a hegedűt, hogy jó-e ? — Hiszen ha csak az kell, majd kipróbálom én 1 Huszka álla alá kapta a hegedűt és el kezdett játszani nagy gyönyörűséggel. Javában muzsikált, a mikor kinyílt az ajtó és Wlassics miniszter szólt be rajta: — No hallja I Azt még elhallgattam, hogy a hivatalos helyiségben kottát ir, de hogy el is játszsza — no, ez már sok! Huszka zavarodottan válaszolta: — De, kegyelmes uram, hisz ez hivatalos ügy ! Egy aktát intézek el. — Mit ? Elhegedüli az aktáit ? No itt ugyancsak komolyan veszik a művészeti ügyosztályt I N. Vidéki színpadok. Budapest, szeptember 20. Komjáthy Jánost, a kassai nemzeti szinház igazgatóját, a kormány 8000 koronával kárpótolta a szerződés biztosította bártfafürdői nyári évad elmaradásáért. Komjáthy színtársulata ugyanis az idén szerződésileg volt lekötve a bártfai szinház részére, de az uj szinház föl nem épülvén, megnyitását a jövő évre halasztották és a kassai színtársulat nyári állomását elvesztette. • Az egri 6zinügyi bizottság Németh József színigazgatónak megengedte, hogy előadásainak határidejét október elsejéig meghosszabbítsa. Az egri Rákóczi-ünnep alkalmából, a mely szeptember 27-én lesz, a színházban alkalmi díszelőadást tartanak. A társulat október elsején Miskolczra téli állomáshelyére megy. Külföldi szinpadok. "Budapest, szeptember 20. Az oldenburgi nagyherczeg zenekadémiát szándékozik alapítani Oldenburgban hangszerés énekoktatásra s igazgatónak Burmester Willyt kívánná megtenni. A terv a napokban pattant ki, a mikor a művész vadászvendége volt a nagyherczegnek a Lensahn-kastélyban. * Halbe-premier lesz október 17-ikéna bécsi Burgtheater-ben. A kiváló német drámairónak Der Strom czimü darabja kerül akkor szinre és pedig a Burgtheaterben először. Páris-ban holnap nyilik meg az uj népszínház, a melynek megalapításáról már többször volt szó. A megnyitó-előadáson szinre kerül Courteline-nak egy vig darabja, a Monsieur Badin, továbbá Romain Rolland-nak: Danton czimü háromfelvonásosa, Octave Mirbeau egy felvonásosa, Az erény. Az estét felolvasás vezeti be, a mely az uj szinház czélját és jelentőségét fejtegeti. Hauptmann Gerhard szozialista-darabja, A takácsok az idén Prágá-ban is szinre kerül. A Nova Doba közlése szerint a prágai cseh nemzeti szinház mutatja be. * A bécsi Jubileum-színház igazgatója, Simons, most szerezte meg előadásra Wilde Oszkár nálunk is nagy tetszés mellett műsoron lévő darabját, a Lady Windermere legyezöjé-t • A d ótostót újra jubilált Bécs-ben. Tegnap százötvenedszer adták elő a Carl-Theater-ben Lehár személyes dirigálása mellett. Ezúttal Gunther asszony adta először Zsuzsát. A szerzőket koszorúkkal és virágokkal halmozták el. Az operettet továbbra is adják nap-nap után. Gyár-ateza 5., I. em. (Andiróssy-ut mellett). Beiratkozás: Ének, zongora, hegedű, cello. calmbaloru, táró- j gató és az összes ronóa és fqró hangszerekre — zene elmélettel . • I LOVAS tanár zene-conservatoriuma ! Női felügyelet! Esti tanfolyam 10 óráig. ! Művészi tanerők!
