MAGYAR SZÍNPAD 1903. szeptember (6. évfolyam 256-270. sz.)

1903-09-15 / 256. szám

3 Felvonásközben. Budapest, szeptember 15. A »bummerli«. Meleg hete volt a mult héten Beöthy Lászlónak, az épülő Király-Szirtház igazgatójának. Azok, a kik nem jó szemmel nézik az uj színház megnyitásának erős közeledtét, gondoskodtak róla, hogy ne legyen nyugta. Majd ezt, majd meg azt a kacsát röpítették szét a sajtóban az uj színházról. A mult héten a legkövérebbet; hogy betiltották az uj színház építését. A hir persze nem volt igaz. A NewYork-kávéház bohém asztalánál ült éppen az uj direktor, mikor a hirt hozták neki s éppen akkor szólította fel egy színházi kritikus barátja egy tartli-partira. — Egész más játék az, a mit most játszom, — felelte neki Beöthy László. — Miféle játék ? — Olyan, a melyben a fejem a »bummerli«. S aztán olyan hangon, mint, a ki biztos a maga dolga felől, hozzátette: — Csakhogy a partit én fogom megnyerni ! Lionel. Színházi pletykák. Budapest, szeptemher 15. Hogy fogadták Anthest? — Az impresszárió ötlete. — Budapest egyik legérdekesebb, de egyelőre még legtitokzatosabb alakja, ezidőszerint tagadhatatlanul Anthes György, az Opera újonnan szerződtetett tenoristája. Idegenszerű neve csak kipattant egyszerre és ott lebeg mint valami igéret a levegőben. Amerre megy az ember, csak ezt hallani: — Anthes . . . — Anthes, az uj tenorista. — Anthes, a Burián utódja. Hát nemsokára látni és hallani fogja őt Budapest az Opera tekintélyes színpadán, de addig sem szunnyadhat iránta az érdeklődés, mert mint igazi nagyság körül, egyre-másra teremnek az úgynevezett Anthes apróság-ok. Mielőtt Anthes a minap megjött volna, táviratban értesítette az érkezéséről impresszárióját, a ki már itt tartózkodott a fővárosunkban. Csak annyi volt a távratban, hogy ekkor és ekkor érkezik meg rBtcs-ből a gyorsvonaton. Az ám, csakhcgy abban az időben két helyen is érkezik gyorsvonat Budapestre: a nyugati pályaudvaron, s a keletin. Egy impresszárió azonban sohasem jön zavarba. — Élelmesnek kell lenni! — morfondírozott magában önbizalommal a jelen bonyodalmas esetben is az impresszárió. — A nyugatin, meg a keletin is várom majd az én derék Anthesemet. Mivel azonban régi, megcsontosodott fizikai törvényeken még a legagyafurtabb impresszárió sem foghat ki, azért a döntő pillanatban magához intette egy emberét, s a kezébe nyomva egy nagy Anthes-fotográfiái, igy oktatta ki a kötelességére. — Elmegy a keleti pályaudvarra, ott a bécsi vonattal megérkezik ez az ur, jól vigyázzon, el ne téveszsze. Aztán hozza el hozzám. így szólt az impresszárió, s ő meg a Nyugatihoz hajtatott. Anthe- azonban csakugyan a keleti pályaudvaron érkezett meg, ahol a vonat berobogása előtt érthető feltűnést keltett egy komoly alak, kezében a nagy fotográfiával. Mikor aztán a bécsi gyorsvonat utasai a kijárat felé özönlöttek s emberünk feje szinte gép nódra ütemszerüen kezdett mozogni, a képtől egy-egy utasra kapkodván a tekintetét, egész csoportosulás támadt körülötte. — Ahán! Bizonyosan valami detektív! — mondogatták. És Anthes mikor leszállt, s a torlódást észre vette, maga is igy szólt útitársához: — Nini, micsoda tolongás az? Bizonyosan valami csirkefogót csiptek el. Oda ment a tömeghez, pillantása ráesik az arczképre, aztán élénken felkiált: — Ah! Hiszen ez az én arczképem! Minden szem feléje fordult. Persze nem igen tudták, hogy ki az az én, de annyi bizonyos, hogy az impresszárió élelmessége fényesen bevált. Anthes tiz perez múlva mir ott volt a Bristol fogadóban, a hova csakhamar megérkezett az impresszáriója is. Kóró Színházi élet. Budapest, szeptember 15. A szerzőtársak. — Paitleron ifjú éveiből. -Pailleron hírneves franczia vigjátékirónak diákéveiből érdekes anekdotát elevenített fel Leon Claretie. Pailleron gimnazista korában volt egy Dubont nevü iskolatársa. Mind a ketten verseket irtak s elküldték azokat Hugo Viktor-nak, a ki akkoriban Guerns yben számkivetésben élt. Leveleiket csak igy czimezték : — Hugo Viktornak, Ocean. Az ősz költő a maga rendes modorában igy válaszolt nekik: — Ti vagytok a jövő, én vagyok a mult. Ti vagytok a hajnal, én vagyok az alkony. Ti vagytok a holnap, én vagyok a tegnap. Ti vagytok az ifjúság, én a vénség. Csodállak benneteket 1 Szeretlek benneteket! Egy izben a két fiatalember közösen irt egy Inés de Castro czimü spanyol tárgyú drámát. Elvégezvén a gimnáziumot, elváltak egymástól Dubont és Pailleron, a nélkül, hogy törődtek volna közös müvükkel. Pailleron egyáltalában nem gondolt rá többet. Évek multak Egy estén meghívást kapott az időközben hírnevessé vált Pailleron egy montmartrei kis színháztól, hogy jelenjen meg azon az előadáson, a melyen egy csinos félvilági hölgyecske készült megtenni első színpadi kísérletét. Pailleron elment. A terem kicsiny volt és olyan, mint valami pincze. A közönség azonban pompásan mulatott s nem volt hiány mulatságos jelenetekben. A páholy falából levált egy darab s a publikum nagy gaudiumára a zenekarba esett; az egyik földszinti proscenium-páholyban néhány gigerli ült, a kik óriási teleszkopot hoztak magukkal, homolyan veszélyeztetvén vele a sorra fölvonuló spanyol grandok parókáit. E grandok egyike egy csomó burnótot ejtett az álszakállára és mikor a király igy szólt hozzá: — Tegye föl a fövegét, uram, hisz ön spanyol grand 1 — elkezdett félelmetesen lüsszögni, a publikum ped'g kórusban kiáltozott feléje : — Kedves egészségére! Adebutáns kis hölgy az izgalomtól oly halkan beszélt, hogy nem lehetett megérteni. Egyszerre fölemelkedik székéről egy néző és odaszólt neki: — Bocsásson meg, ha félbeszakítom ! Csak azt akarom kérdezni, hogy talán beteg van a háznál ? A dráma folytonos nevetés és közbeszólá sok között befejeződött. Már az első jelenetek után ráismert Pailleron a maga ifjúkori darabjára, a famózus Inés de Caslro-ra. — Ahá, — gondolta magában Pailleron — Dubont érvényesülni akar. Csak akkor jött méregbe, a mikor az ötödik felvonás után előlépett a hősszerep ábrázolója és igy szólt: — A drámát, a melyet ime bemutattur.k önöknek, Pailleron és Dubont irták. Persze, s ker esetén Dubont csak önmagát nevezte volna meg. Pailleron, a ki alapjában véve mosolygó filozófus volt, nem bolygatta a dolgot, hagyta ugy, a hogy megtörtént s az esetnek nem lett semmi következménye. Vidéki színpadok. Budapest, szeptember 15. A Kolozsvári Nemzeti S inház épületéről az ottani tűzoltóság főparancsnoka szakszerűen bebizonyította, hogy a legnagyobb mértékben tűzveszélyes. Ezért a tüzoltóparancsnokság sürgős felterjesztést tett a belügyminisztériumhoz, melyben soronkivül intézkedést kér, mert a színházban ismét meg akarják az előadásokat kezdeni. Minthogy az egyetem közvetlen a színház mellett van, remélik, hogy a színháznak az előadási engedélyt nem adják meg, mivel tüz esetén ez is veszélyeztetve volna. * Polgár Ilona színésznőt, ki tava'y rövid ideig a pécsi színtársulat tagja volt, a budapesti kir. törvényszék gondnokság alá helyezte. Polgár Ilona, ki a budapesti Nemzeti Színház nál kezdte meg működését, legutóbb Micsey F. György székesfehérvári színigazgató társulatának tagja volt. Külföldi színpadok. Budapest, szeptember 15. A berlini Kleines und Neues Theater, melynek Max Reinhardt az igazgatója, elfogadta előadásra Latzkó Andornak, a Berlinben élő kitűnő magyar drámairónak, Hans im Glück (»Szerencsés Jankó«) czimü háromfelvonásos vígjátékát. Latzkó darabja még ebben a szezonban kerül bemutatóra a német fővárosban. * A bécsi Jubileumi-színház uj igazgatója, Simons felmondott a jelenlegi társulat valimennyi tagjának. Simons regenerálni akarja teljesen a személyzetet és az operát is művelni akarja a jövő szezontól kezdve szit;i izában. Az elbocsátott tagok körében nagy az elkeseredés. * A bécsi Carl-Thcater igazgatósága elhatározta, hogy ebben a szezonban minden újdonságból délutáni előadást rendez színészek számara. Párisi és berlini színházakban már eddig is divatban voltak az ilyen előadások. * Leoncavallo elkészült uj operájával : A berlini Roland-áaX, melyet tudvalevőleg a német császár megrendelésére komponált. Az operát — melynek szövegét Drcescher, a berlini udvari Oparaház rendezője, fordította németre — novemberben mutatják be Berl nben. Révy Aurélía, a magyar születésü külföldre szakadt Operaénekesnő, legutóbb Karlsruhé-ban vendégszerepelt, szép sikerrel. Ezúttal operettekben lépett fel: A denevér ben, A gésákban és A czigánybáró-hao. = Köszönetnyilvánítás. Amidőn Ős-Budavára idei szezonját bezárom, kötelességemnek tartom, hogy hálás köszönetemet fejezzem ki a főváros nagyérdemű közönségének, a fővárosi hatóságoknak és a sajtónak, amely nehéz munkámban támogatásomra volt. Teszem ezt azzal a kéréssel, hogy Ős-Budavárának a jövő évi május elején történendő újbóli megnyitásáig is tartsanak meg becses jó emlékezetükben. Budapest, 1903. szeptember 15-én. Friedmann Adolf, Os-Budavára igazgató tuhjdonosa. (Bejárat a sóalürdöl erdősornál a inoliai-utczában.) Minden este hnászlé, rántott hal, hazai és külföldi halak. Betenkint pénteken honvédzene a többi estén Berkes Miklós czigány-zenéje. SINGHOFPE* az egyedüli szakember, a ki a halétkek készítésében világhirü. Gyár-ateza 5., I. em. (Andrássy-ut mellett). Művészi 'tanerők az összes hangszerekre és énekre. • Beiratkozni lehet egész nap 1 I LOYAS tanár zene-conservatoriuma Esti tanfolyam 10 óráig. Egyetemi hallgatóknak kedvezmény!