MAGYAR SZÍNPAD 1903. szeptember (6. évfolyam 256-270. sz.)

1903-09-17 / 258. szám

1903. szeptember 17. Színházi pletykák. Budapest, szeptember 17. Dankó-anekdóta — A »Népszínházt czigányhangversenyéhez. — A népszínházi cz

;gányverseny hatása alatt régi, kedves Dankó-reminiszczenczia jut az eszembe. Dankó Pista és Lányi Géza — a Népszínház jeles czimbalmosa — régi jó barátok voltak. Nem bántotta őket az irig\ ség örömest terjesztették az egymás nótáit és egymás háta mögött soha se »sajnálták le« egymást. De, mint az ideges művészemberek, többnyire ók is ingerlékeny természetűek voltak és egy szép napon alaposan összekülönböztek. Annyira, hogy azontúl nem játszották az egymás nótáit, még egymás nevét sem ejtették ki és kerülték azokat a helyeket, a hol egymással találkozhatnának. Pedig a nagy harag daczára is szerették egymást és nagyon bántotta őket, hogy nem mulathatnak, nem busulhatnak együtt, mint az előtt. Ennek az lett a következménye, hogy egyik savanyúbb, kellemetlenebb, unalmasabb lett, mint a másik. Különösen az érzékeny lelkületű Dankó Pistára volt mély hatással ez az összezörrenés. Órahosszat el tudott ülni a kávéházi asztalnál, két könyökére támasztotta fejét és mindent > Ikövetett, hogy szelíd kék szemének vésztjósló kifejezést adjon ... a mi azonban nem sikerült neki. A derültebb kedélyű »Gésa« könnyebben vette a dolgot, sőt néha viczczelődött is ; csak ha valaki arra biztatta, hogy nyújtson Pistának békejobbot, futotta el a pulykaméreg és ingerülten vágta oda: — Abból nem eszik! A két haragos muzsikus barátai kezdték már unni a dolgot, mert mulatságaiknak éltető lelke Dankó Pista és Lányi Géza szokott lenni s most ezek nélkül a legjobban kieszelt muri is csak suta maradt. Zöldy Marczinak, a honvédfőhadnagyból lett hegedűművésznek, a ki akkoriban az egyik kerepesi-uti kávéházban muzsikált, pokoli öiLte támadt. Egy este Dankó Pista ismét ott ült a kávéházban és elmerengett a Zöldy Marczi szép játékán, midőn egy ho dár levelet hoz neki. Letépi a borítékot, olvassa a levelet és nyugtalan izeg-mozog a székén. Alig várja, hogy a banda elhallgasson. Odaintette Zöldy Marczit. — Olvasd csak pajtás ezt a levelet. Zöldy Marczi fenhangon olvasta: »Kedves barátom! Belátom, hogy neked van igazad és ezennel bocsánatot kérek tőled. Ha még szeretsz, ugy eljösz holnap, szombaton éjjel az Orientbe. Ott megisszuk a békepoharat, a nélkül, hogy a történteket szóba hoznánk. Igaz barátod: Línyi Gé.a«. — Mit tegyek? — kérdezte Dankó Pista szorongva, mer. attól félt, hogy a felelet nem lesz kedvére való. — Még kérdezed ? — felelte Zöldy Marczi szemrehányó hangon. — Elmégy és egy szó szemrehányással sem illeted a szegény »Gésát « — Nohát elmegyek ! Hasonló jelenet játszódott le ugyanakkor egy másik kávéházban is. Csahogy ott Lányi Géza kapo t levelet, mely alatt a Dankó Pista neve állt és ott egy másik imposztor biztatta, hogy menjen el az éjjeli légyottra. Másnap, szombaton, a kávéházi muzsikálás után szokatlanul nagy társaság gyűlt össze az Orient szepiréjában. Csupa zenész, színész, iró ember, — szóval csupa czigánynépség. Minden ábrázaton a várakozás izgalottsága tükröződöd, mint egy szenzácziós dráma »nagy« jelenése előtt. Lányi már ott volt és idege en rágta az ajkát. — Meglássátok nem jön el I — dünnyögte és képzelt czimbalomverőkkel képzelt czimbal mon petyegtetett el egy képzelt nótát. De kinyilt az ajtó, megjelent Dankó Pista és kitárt karjai közé zárta haragostársát. Riadó éljenzés üdvözölte ezt a kedves jelenetet. Arra már nem emlékszem, hogy később megiudták-e, hogy milyen gyöngéd intrkának voltak a médiumai, csak azt tudom, hogy azontúl semmi se zavarta meg barátságukat. . . no meg, hogy ama jelentőségteljes éjszakán egyikük se ment jó tanon haza. Rosta. Vidéki színpadok. Budapest, szeptember 17. Mezei Béla uj színigazgató a győri szezont végleges megállapodás szerint szombathoz egy hétre, szeptember 26-án nyitja meg a Bob herczeg előadásával. # Balla Kálmán színtársulata néhány napi ottidőzése alatt is már megnyeite a nagybecskereki közönség tetszését. Eddig szinrehozta a Doktor ur-aX, a Bajusz-1 és Loute- ot. A közönség kedven czei Lévay Margit operetténekesnő, Tihanyi Miklós komikus, s maga Balla igazgató. Pry Pálék. — A mélyen tisztelt szinügyi bizottságokról. — Budapest, szeptember 17. Aradon már megint fiok-országgyülést rendeztek a szinügyi bizottság tagjai minap megtartott ülésükön. Szenvedélyesen, kipirult arczczal és ökölbeszorított kézzel vitatkoztak a máskülönben jámbor városatyák arról, vájjon Fóti Frida énekli-e a magas b-1 és vájjon Füredi József »elsőrendű« buffo-e, vagy pedig csak »másodrendű* ? A szorgalmas polgármester, a tevékeny tüzoltófőparancsnok és a flegmatikus takarékpénztári igazgató megint felült a magas lóra és a városi választás adta vélt jogánál fogva Ítélkezik eleven színésznők alkalmaztatása és holt szinészek hehének betö tése ügyében. Miért? Milyen művészi mult, milyen előképzettség jogán ? — kérdezzük ismét, immár isten tudja, hányadszor ? Mik azok a vidéki szinügyi bizottságok ? Teljhatalommal felruházott rögtönitélő bíróságoknak tervezte azokat a közigazgatási törvény ? Vagy talán isteni kegy folytán csalhatatlan művészeti pápa a szinügyi bizottságok valamennyi tagja? Ismételten kérdezzük — az aradi eset ötletéből — honnan szedik a jól táplált, békés városi polgárok a merészséget minduntalan belekotnyeleskedni a vidéki színésze tdolgaiba ? Mert hogy folyton-folyvást ezt teszik, az bizonyos. Joguk van a színházat bérbeadni ennek vagy annak az igazgatónak, joguk van a bérleti szerződést megujjitani vagy meg nem ujjitani (ha nincsenek megelégedve a színigazgató müködesével), de semmi közük ahhoz, hogyan vezeti a színigazgató a reá bizott színházat, kivéve, ha annak működése erkölcsi, egészségügyi vagy tüzrendészeti szabályok ellen vét. Ezek az öt-nyolez tagból álló sznüg\i bizottságok önkényesen akarják talán képviselni egy egész város szinházjáró közönségének az Ízlését ? És ha képviselnék is, akkor sincs jogukban beleszólni az igazgató miiv. szeli terveibe, programmjába. Egyébiránt, hogy a mélyen tisztelt szinügyi bizottságok működését mennyire nem vehetjük komolyan, azt legélénkebben jellemzi az alább közölt bohózatba illő szemelvény. Egy aradi újságból vettük ki szórul-szóra a szinügyi bizottság üléséről szőlő referádából. íme : . . . Zilahi színigazgató Fótiról beszél, kijelentvén, hogy kísérletet tesz vele a szubrett-szerepkörben. Müller Károly: A naiva nem lehet szubrett. Insliloris Kálmán (Nyers, durva hangon szól Miillerre): Hallotta énekelni? Addig ne beszéljen, mig nem tudja. 3 Müller Károly (Szenv d ílyesm): Ne tessék itt leczkéztetni. Kikérem magamnak. Urbán főispán: Kérem az urakat, no s onv< délyeskedjenek s ne zavarják folytonos közbesiólisokkal a szónokot. Inkább ügyeljenek, csináljanak jegyzeteket s azután rtfl tktáljanak. Müller Károly: A főispánnak, igen, van joga figyelmeztetni, de a polgármesternek nincs. Velem ilyen hangon ne beszéljen. Én Arad polgára vagyok.. . Insliloris : Én meg a polgármestere . . . Müller Károly: Nekem a polgármester nem parancsol, kikérem magamnak az ilyen hangot! Most izgatottan, mindketten felugranak a helyükről és egymásfelé hajolva folytatják a disputát egyre fokozódó szenvedílyességgel. Institoris : Én is kikérem magamnak, hogy velem kiabáljon. Müller Károly: Az az ön dolga. Urbán főispán: Minthogy a szenvedélyes hangulat miatt a tanácskozást tovább nem vezethetem, az ülést mára berekesztem. (Zaj.) No, igen, folytonos közbeszólásokkal zavarják a szónokot. Zilahinak Edvi leczkét adott. Edvi-Illés László: Én mint bizottsági tag a szólás jogával éltem. Institoris : Közbeszólásokkal zavarják a beszédeket. Müller Károly: Jegyezze meg, hogy velem beszél, nem a pandúrjavai. Most pedig üljön le és hallgasson! Ezzel véget ért a heves inczidens és Zilahi Gyula az izgalmas hangulatban folytatta védelmi disszertáczióját. Ha nem tetszik — úgymond — Könyvest elfogadni hősnek, fogadják el drámai apának . . . Ehhez a jelenethez igazán nem kell kommentár. Csak arra vagyunk kiváncsiak, rnikor érkezik már el az idő, a mikor ezeknek a színházi Pry Páloknak a működését — mely egyenesen kerékkötője a vidéki színészet fejlődésének — végleg beszünteti< ? Eyolf. Külföldi színpadok. Budapest, szeptember 17. Ztecs-ben tegnap délelőtt összegyűltek az osztrák magánszínházak igazgatói és megalakították országos szövetségüket, mely az igazgatók és a társulati tagok minden irányú érdekeinek megvédései tűzi ki czélul. A müncheni Prinz-Regenten-szinház-ban tegnapelőtt ért véget az idei Wagner-cziklus. A huszonnégy előadásból álló cziklusnak esténkint tizenötezer márka volt az átlagos jövedelme. Az utolsó előadás után nagy ünneplésben volt része Possart intendánsnak. A szemelyzet több tagja kapott királyi kitüntetést. * Sarah Bernhardt nak, a nagy tragikának fia : Maurice Bernhardt Sienkitivicz neU.: Tüzzelvassal czimü regényéből drámát irt, a melyet anyja színhazában fognak előadni. * Kcyssler, a budapesti közönség előtt is ismert berlini színész, törvényellenesen felbontotta a szerződését, mely a Deutsches Theaterhez kötött: és Reinhardt Kleines und Neues Theater jéhez szerződött. A berlini I. kerületi bíróság — miután a Deut c es Theater bepörölte a szerződéstszegő művészt — tegnap hozott Ítéletében kimondotta, hogy Kayssler 200 márka büntetést fizet esténként, ha a Deutsches Theaterrel fennálló szerződése lejártáig bármely más berlini színpadon fellépne. = A Lantos-féle pilseni sörház, mely a Vígszínház kávéház átellenében (Lipót-körut 27. sz) a napokban megnyílt, máris a legjobb társaság találkozó helye. Szinház után zamatos étkek és a legjobb italok állanak a vendégek rendelkezésére és nem szenved semmi kétséget, hogy a Lantos-fele pilseni sörház époly kedvelt lesz rövid időn, mint a minő Lantos-nak terézköruti stemfeldi sörháza volt A legmelegebben ajánljuk, különösen a Vigszinház-zX látogató közönségnek ezt a kellemes helyiséget. T ATT IA l ' i • Gyár-atcza 5., I. em LOYAS tanar zene-conservatormma ! Női felügyelet I Esti tanfolyam 10 óráig. ! Művészi tanerők ! Beiratk

ozás: Ének, zongora, hevedé, crllo. czliubaloin, tárógató és az összes vonós és faré hangszerekre — zene elmélettel. f)