MAGYAR SZÍNPAD 1903. június (6. évfolyam 150-170. sz.)

1903-06-16 / 165. szám

1903. junius 14. 78 Színházi pletykák. Budapest, junius 16. A szívesség. — Szezonvégi kép. — A szinház kapuzárás előtt áll, direktor, primadonna, balleteuse, s mindkét nembeli karszinész elkészült a kis nyári programmjával, mikor váratlanul egy hamisittatlan szezonbeli alak, egy szerző, jelenik meg az igazgatói irodában. A szinház feje alig akar hinni szemeinek, mit keres ez az ember most nála ? S bár például szeptemberben hasonló helyzetekben akár az északi pólus, oly hideg, most udvariasan, szívesen, elbájoló előzékenységgel kérdezi: — Szolgálhatok valamivel, uram ? — A darabomért jöttem, igazgató ur. A direktor persze nem emlékszik a darabra, de avilágért sem árulná el. — Az jó darab — mondja — érdekes, a czime annyi találékonyságot árul el . . . — Magam is azt hiszem — szól a szerző szerénykedve, — hogy A tüzérkapitány unokahuga nem utolsó czim. Szóval a czimet ügyesen kivette belőle. Gondolkozik, s már maga előtt látja a darabot. Kék a fedele, s tisztán, gonddal, ambiczióval van lemásolva Régen, régesrégen nyújtották be a színházhoz, a valóságban azóta feltétlenül őrnagygyá lépett volna elő a kapitány. — S miért akar bennünket megfosztani — kérdezi az igazgató — ettől a kitűnő darabtól? Most dolgozunk a jövő év műsor-tervezetén, s feltétlenül bile akartuk illeszteni az ön becses müvét. A szerző megforgatja kalapját a kezében. — O, az igazgató ur valóban kedves. Hanem ugy alakultak a körülmények, hogy most hamarosan értékesíthetem. Feld direktor úrtól azt a biztató kilátást nyertem . . . Természetesen, természetesen, — vág közbe az igazgató — önnek tökéletes igaza van. Mi nem akarjuk útját állni az ön érvényesülösének. Ez idén különben is kitűnő az aréna ensembleja. A kegyed legtitkosabb intenczióit érvényre fogják juttatni majd. Hát legyen szerencsém holnap ebben az időben. Addig kikerestetem a darabot. Az igazgató szól a titkárnak, az mozgósítja a könyvtárost. Mind hiába, A tüzérkapitány huga nincs meg. Elkallódott. Nyoma veszett. Baj, baj, de másnap minden köntörfalazás nélkül tudomására hozza a szerzőnek: — Nem értjük, hogy történhetett meg; szigorú nyomozást indítunk ... de a tény az, hogy A tüzérkapitány huga eltűnt. Eltűnt . . . A szerző tekintete elsötétül, ajkait harapdálja, a legteljesebb mértékben kinos látványul szolgál. Az igazgató vigasztalni próbálja. — Csak bátorság, barátom, bátorság ' — Azért birom igazgató ur, hiszen otthon — meg van még egy példányban. Hanem kap " hatnék talán családom számára három szabadjegyet. Az igazgató a plajbászához nyúl, kiállítja a szabadjegyeket, s a szerző távozik. Az igazgató mosolyog. A fiatal szerző ugyanis azt hiszi, hogy az igazgató tett neki szívességet a szabadjegygyei, pedig — ő tett szívességet az igazgatónak. Gray. Vidéki színpadok. Budapest, junius 16. A Nemzeti Szinház müveszszemélyzetének egy része ma, Somló Sándor igazgató vezetése alatt, Nagyvárad -ra utazik, a hol ke. előadást rendez a Nagyszalontán létesítendő Arany szobor javára. A Nemzeti Szinház művészgárdája a két estén (holnap és holnapután) a Monna Vanná t és A titok czimü darabokat adja elő. A színésznők rendesen jobban megjátsszák a szerelmet az életben, mint a színpadon. Külföldi színpadok Budapest, junius 16. A bécsi udvari Opera kiváló énekművészét, Winkelm znn Hermannt az intézet disztagjává nevezték ki. E hónap 5-ikén mult husz esztendeje, hogy a művész a bécsi Opera tagja lett s kitüntetése ebből az alkalomból történt. A berlini Wagner-szobot leleplezési ünnepségeinek rendezésére alakult bizottzág, az ismeretes egyenetlenségek miatt, melyek az ünnepi programm miatt támadtak, a legelőkelőbb művészek részészéről, mind több kosarat kap. Legutóbb Lehmann Lili, a hírneves énekesnő, tagadta meg az ünnepi hangversenyen való közreműködését. * Szófia-ban legutóbb egy német és egy franczia színtársulat vendégszerepelt. Mindkettő üres házak előtt játszott, minthogy a bolgárok rendkívül csekély érdeklődést mutatnak a szinház iránt általaban. * A berlini udvari Operában, mint minden évben, az idén is a berlini Residenz-Theater operett-társulata játszik. A nyári operett-előadások sorát Lecocq-nak egykor hires operettje, a Girofié• Girofla, nyitotta meg. * Megemlékeztünk róla, hogy a bécsi udvari Opera zenekarának olykép való átalakítását tervezik, hogy a zenekar — bayreuthi mintára, — bizonyos előadásoknál lesülyeszthető legyen, a mi nagy költségbe kerül. Az udvari intendantura a nagy költségek daczára, hozzájárult az átalakításhoz. Párisi levél. — A kts ház. — Emma Calvé dalszínháza. — Pária, junius 14. Az Opé^a Comique — régi szokásához hiven — kapuzárás előtt még egy újdonsággal kedveskedett közönségének. S tényleg kedves volt ugy a publikumhoz, mint a kritikusokhoz, mert a rendelkezésére álló darab-halmazból olyat választott ki, mely nem erőlteti meg túlságosan a fáradt, elernyedt hallgatókat. Szövegében s muzsikájában könnyed, kellemes munka ez a most bemutatott dalmű, A kis ház (La petite maison), melynek librettóját a nemrég elhunyt bohózat-mester Bisson, s Doquier, zenéjét pedig egy kevéssé ösmert komponista, Chaumet irta. A kis ház cselekménye a hires, vagy inkább könnyelmű életmódja miatt hírhedt orleansi herczeg dauphirsége alatt, XIV. Lajos halála után játszik, a legmesszebbmenő libertinage idején, a mikor nőcsábitások, asszonyszöfctetések, utczai párbajok napirenden voltak Francziaország-bsm Azokban a napokban a herczeg kíséretének egy tagja, Fargis lovag — ez már kérem a darabban történik — el nent a Pichon ékszerész boltjába, hogy kedvesének, Florence-nek egy gyöngynyakéket vásároljon. (Akkor a szerelmi kalandok gyakran kezdődtek gyöngynyakékkel, s végződtek — kötéllel.) Fargis nak rendkívül megtetszik a Pichon felesége, de a szép ékszerészné bedugja a fülét az udvarlások elől. — Addig, amig az uram szeret, — mondja a kis bijoutiére — én csak őt szeretem. Hanem ha meg merészelne csalni, akkor persze én sem maradnék neki adós! A lovag megjegyzi ezt, s mikor Pichon bevallja, hogy roppant szeretne udvari ékszerész lenni, igy szól hozzá: — Én a magam részéről mindent szívesen megteszek érted, de hát a felség azokat tünteti ki csupán, a kik olyan mulatósak, oh an szoknyavadászok, mint ő. Pichon hajlandónak mutatkozik arra, hogy életmódját — az udvari ékszerészségért cserében — megváltoztassa, s a többit sejthetik önök. A lovag besúgja ezt az ékszerész feleségének, s Pichon-né elmegy arra az álarczosbálra, melyen az ura találkozni fog egy courtisane-nel. Ám a bálban — ősi minta szerint — leginkább a saját felesége körül futkos az ékszerész, ki végül megbocsát neki, s a lovag hoppon marad. Megjegyzendő, Pichon azért megkapja az udvari ékszerészi czimet. Ez a librettó. Esznek-isznak, tánczolnak, énekelnek benne, s a Chaumet zenéje szigorúan alkalmazkodik a helyzethez, gracziózus, bájos, olykor-olykor szentimentális. A hangszerelés feltűnő ötletes, de helyenkint másoktól eltanult. Egészben véve, bár nem lármás, de határozott sikere volt A kis ház-nak. * A jövő szezonban három hónapra dalszínházzá alakul át az öreg Gatté-szinház, s a fáradhatatlan Emma Calvé fog ott egy általa összeállított ensemble-al előadásokat tartani, mely társaságnak egyik starja Renaud, a hires tenorista lesz. Massenet: Herodias-äx, Gluck: Armide ját, s egyéb nagy partikat énekel majd ott Renaud S fogadja ezt a vállalkozást bárhogy Páris, 1904. őszén a Champs-Elysée n nyit meg egy nemzetközi operaházat Calvé, hol kizárólag moderneket és fiatalo cat juttat majd szóhoz. Önmagát persze valószínűleg a fiatalok közé sorozza Calvé asszony. Sz—y. = Magyar Könyvtár. E kitűnő gyűjteményes Villalatból, mely már annyi becses munkát ölel fel, most jelent meg a májushavi sorozat négy száma. Hiven a Könyvtár programmjához, most is képviselve van a régi és a legújabb magyar szépirodalom, a külföldi szépirodalom és végül az ismeretterjesztő irány. A régi magyar irodalom sorozata most újra gyarapodott a magyar történelem legjelentősb forrásaiul szolgáló krónikák egyikével: Brodarics István krónikájával a mohácsi vészről, melyet latinból dr Szentpétery Imre fordított le és látott el kiváló bevezetéssel és jegyzetekkel. Az ujabb magyar irodalmat Szikra képviseli, a nagyvilági élet e szellemes és élénkszemü megfigyelője, a ki »Vadászat és egyéb elbeszélések« cz. novella-füzetével sorakozik a »M. K.« gárdájába. A külföldi irodalomból egyike a legifjabb franczia akadémikusoknak, Henri Lavedan került most sorra, a kit nálunk inkább csak mint szinmüirót ismernek; hogy mint elbeszélő költő is elsőrangú, fényes n dokumentálják itt egybegyűjtött novelletjei és párbeszédei, melyeket Gábor Andor igen szépen ültetett át magyarra. Végre az ismeretterjesztő sorozatot Berzeviczy Albert gazdagította, azzal a rendkívüli adatbőséggel megirt dolgozatával, melyet a mult század első felének Olaszországot megjárt magyar utazóiról irt, a nála megszokott alapossággal és formai tökélylyel'. Mind e füzetek 30 fillérjével kaphatók bármely könyvkereskedésben. Teljes jegyzékkel az eddig megjelent 340 számról ingyen szolgál a kiadóhivatal : Wodianer F. és Fiai Andrássy-ut 21.