MAGYAR SZÍNPAD 1903. június (6. évfolyam 150-170. sz.)
1903-06-11 / 160. szám
».COfJLW -J" 1903. junius 14. 53 Badapcsti színpadok. Budapest, junius 11. A Magyar Királyi Operaház nagysikerű Wagner-cziklusának második sorozata szombaton, e hónap 13-ikán, kezdődik. Ezt a második sorozatot époly óriási érdeklődés előzi meg, mint az elsőt s mind a négy ujabb Wagner-esi előreláthatólag zsúfolt házak előtt fog lefolyni. A második sorozat részletes műsora a következő : Junius 13-án: Rajna kincse. » 14-én: A walkür. . 16-án: Siegfried. » 18-án: Jstenek alkonya A második sorozat előtt holnap »Aidá-«t adják elő, Radames szerepében Dippel Andrással, ki az »Istenek alkonyáé-ban is föllép Siegfried szerepében. Jövő vasárnap ».4 walküreben Votant ismét Orelio M. József, az amsterdami Opera tagja fogja énekelni. A négy estéből álló második cziklusra még folyvást bérelni lehet a rendes helyárakhoz képest 25°/o-os engedménynyel a Magyar Királyi Operaház pénztáránál és Bárd Feencz és Testvére Kossuth Lajos-utczai jegyirodájában. A Vigszinház e heti műsorán Gavault és Berr bohózata, a Dupont, mely a legkaczagtatóbb franczia darabok közül való, a héten még két estén szerepel: holnap és holnapután. A Dupont-eXőaáksoknak külön érdekességök, hogy Hegedűs a darab második felvonásában kupiét énekel. A kupié zenéje angol szerzemény, szövegét pedig Molnár Ferencz, A doktor ur szerzője irta. Az eddigi Dupont-előadásokon Hegedűs a legnagyobb hatást érte el a kupiéval. a A Nemzeti Szinház ban holnap és holnapután, pénteken és szombaton (a Constantin abbéban és az Aranyember-ben,) érdekes vendégjáték lesz : Komlóssy Ilona és Bónis Lajos, a vidéki színpadok két feltűnő tehetsége lép fel. Megemlítjük egyúttal egy szegedi újságnak azt a hirét, hogy a Nemzeti Szinház legközelebbi vendége Kesztler Ede, a szegedi szinház volt tagja lesz. A művész két estén fog fellépni és pedig e hónap 14-ikén az Aranyember Tímárjában és 16-ikán, Othello czimszerepében. A Magyar Színház-ban estéről-estére telt telt házak mellett kerül szinre A drótostót, mely olyan diadalmasan folytatja pályafutását a műsoron, hogy a jövő héten, megszakítás nélkül, fogja megérni ötvenedik előadását. Ezt a jubiláris előadást a szerző maga fogja dirigálni. — A Magyar Szinház karszemélyzetének junius 14-én, vasárnap délután lesz a jutalomjátéka. A műsorban mint vendégek működnek közre: Szoyer Ilonka, Fedák Sári, Nikó Lina, Hegedűs Gyula, Szerémy Zoltán, Balassa Jenő, Déri Jenő és Deák Péter. A Vigszinház művészei a Csókon szerzett vőlegény-ből adják elő a ripacs-jelenést, Fedák Sári néhány dalt énekel. Szoyer Ilonka pedig Suppé operettjében, A szép Galalheá-ban lép fel, mint a czimszerep személyesitője. Az egyes számok közé ékelten Sziklai és Szilágyi Serenissimus-jelenetet adnak elő. Az előadásra rendes esti helyárak mellett jegy már váltható. * A Népszínház személyzete most Lecoqu operettjének, A kis herczeg-nek a reprizére készül, melynek előadása premietszámba fog menni. Az operett két főszerepét ZilahinéSinghofer Vilma és Ledofsky Gizella fogják játszani. * A Fővárosi Nyári Szinház legközelebbi újdonsága Maxim Gorkij: Éjjeli menedékhely czimü színmüve lesz, melyet a Magyar Szinház-ban legutóbb vendégszerepelt berlini színészgárda valósággal szenzácziós hatással játszott nálunk. A darabot, melyre a Krecsányi-xársxúax a legnagyobb ambiczióval készül, Káinoki Izor fordította. Bemutatójs, mint értesülünk, a jövő héten lesz. A Városligeti Nyári Szinház-ban most Fedák Sári vendégszerepel zajos sikerrel a Lo'ti ezredesei czimü énekes bohózatban. A művésznő ezenkívül még a Csókon szerzett vőlegény-ben és a Szép Heléná-ban is fel fog lépni. A kulisszák mögül. Budapest, junius 11. Rsprizsk a Vígszínházban, A Vigszinház szezonvégi műsorát érdekes reprizekből állítja össze. Sorát ejtik a régi kitűnő szereposztások ban, mindazoknak a daraboknak, melyeknek az utóbbi évek legnagyobb sikereinek emlékei fűződnek. így a jövő bét műsorán négy ilyen erős repertoir-darab fog szerepelni: Durand és Durand, Az arany kakas, A tekenösbéka és Coulisset ur. Mind a négy darab annak idején zsúfolt házak előtt került szinre, hónapokig tartó sorozatos előadásokban. A drága és az olcsó tenorista. — 50,000 márka és 16,000 korona. — Az Operaház régen vajúdó tenorista-kérdése égetőbb ma, mint valaha. A nagysikerű Wagnercziklus eredményeiből első sorban leszürődik az a tanulság, hogy Operaházunk nak jelentős és kiváló tenoristára van szüksége, a kivel minden időben rendelkezhessék, nehogy a gondosan és magas művészi szempontból összeállított repertoir esetlegeknek legyen kitéve. Mzder Raoul igazgató erős kézzel látott hozzá a tenorista-kérdés megoldásához. A jövő évad műsora — mely művészi eseményekben még dazdagabb lesz, mint az idei — egyenesen megkívánja egy kiváló, minden tekintetben kielégítő hőstenor szerződtetését és az Operaház igazgatójának választása éppen ezért olyan művészre esett, a kinek szerződtetése nemcsak nagy nyeresége lesz Dalszínházunk együttesének, de mindenek őszinte elismerésével is fog találkozni. Megírtuk már, hogy az Operaház Anthes Györgygyei, a drezdai Operaház világhírű tenoristájával folytat szerződtetési tárgyalásokat. Az Anthes-ügy jelenleg ugy áll, hogv Máder igazgató kiküldte Drezdába egy megbízottját Antheshez a kész szerződéssel. Nem tudjuk, hogy ebben a szerződésben milyen fizetés van biztosítva a nagy tenorista számára, de — mint értesülünk — az Operaház igazgatósága nem idegenkedik attól az összegtől, melyet Anthes kér évi fizetésül. Ez az összeg valóban figyelemreméltó. Ötvenezer márkát igényel évi fizetésül Anthes György. Hogy megérdemli és valószínűleg meg is kapja: szinte kétségtelen. Az Anthes-szel való tárgyalások aktualitásából eszünkbe jut egy tiz esztendő előtt megtörtént eset, melynek érdekes körülményei bizonyítják, hogy volt idő, mikor Anthes György korántsem volt ilyen drága tenorista, mint most. Csakhogy akkor nem reflektált az Operaház — az olcsó Anthesre. * 1892-ben a bayreuthi Wagner-előadások idején történt. A bayreuthi Wagner előadások látogatói között — sok magyar Wagnerianus mellett — ott volt egyik kitűnő magyar zenészünk, jelenleg egy fővárosi előkelő újság zenekritikusa. A kiváló magyar zenészt a Tristan és Izolde előadásán egyenesen frappirozta egy üde, friss és hatalmas tenorhang. Ez a hang csak a kormányos apró, első felvonásbeli szerepében szólalt meg, de ez is elegendő volt ahhoz, hogy feltűnést keltsen. — Ki ez a tenorista ? — kérdezősködött mindenfelé a zenekritikus. — Anthes. — Anthes ? Ki az ? — Anthes György, egy huszonegy esztendős fiatal énekes. A zenekritikusnak szeget ütött a fejébe a művész fiatalsága és kiválósága, felkereste hát és megkérdezte, nem volna-e hajlandó a budapesti Operaház-hoz szerződni. A fiatal Anthes valósággal kapva-kapott az alkalmon. Feltételeit is fölötte szerényen szabta meg: 8000 forintért hajlandó lett volna szerződni, pedig már akkor az egész világról összesereglett zenekritikusok felfedezték és ünnepelték. A zenekritikus rögtön irt a budapesti Operaház akkori intendánsának: gróf Zichy Gézának, a legmelegebb érdeklődésébe ajánlva Anthest, a kinél — akkoriban — olcsóbb és jobb tenoristát sehol sem kaphatott volna az Operaház. És jött a válasz Bayreuth-ba. Zichy - Oéza nem reflektált az ajánlatra, mert — szórólszóra ezekét irta: — »van az Operaháznak elég és jó tenoristája.« Ma pedig 50 000 márkát is szívesen megadnak Anthes-nek. Ki sem tagadja, hogy megérdemli és hogy szerződtetése határozott nagy nyeresége lesz Operaház-unk ensembléjának, de mégis csak mulasztása volt az Operaház tiz év előtti regimejének Anthes visszautasítása. Ha akkor szerződtetik, ma bizonyára olcsóbban és magyarul énekelne a budapesti Operaház-ban. Ügyelő. Felvon&sközben. Budapest, junius 11. I. Wagner és a kritikus. Az istenek alkonya előadása után az egyik fővárosi napilap zenereferense, sietve telepedett le az Opera-kávéház »kertjének« egyik asztalához, hogy ott megírja referádáját az előadásról. Egyik kollégája kényelmesen lépegetett arra, indulófélben a szerkesztőségbe. Mikor meglátta a szorgalmasan körmölgető kritikust az utczán — a járókelők szemeláttára — alkotni, odakiáltott hozzá: — Édes öregem, egy szívességre kérlek. — Kérlek, — válaszolt a kritikus, felpillantva írásából — parancsolj velem ! — Légy olyan jó és irjál néhány elnéző, jó sort a — szerzőről! • II. A megforditott tót. A Magyar Szinház kis starja : Szentgyörgyi Lenke — egy régi megállapodás szerint — junius 15-én akarta megkezdeni nyári szabadságidejét. Igen ám, de mikor ez a megállapodás történt közötte és igazgatóság között, akkor még senkisem tudta, hogy Lehár operettjének, A drótostót nak olyan óriási lesz a sikere, hogy a szezon végéig estéről-estére betölti a műsort. Szentgyörgyi Lenke — A drótostót kedves Zsuzskája — léhát nem mehet e hónap közepén szabadságára. Reményeiben csalatkozva, busán sóhajtott fel a minap: — Furcsa, megfordított viiág ez! A közmondás azt tartja: fogadd be a tótot és kiver a házból. Mi szintén befogadtuk a tótot, csakhogy most az — nem ereszt ki bennünket a házunkból! Tartarin. A nők csak egy logikát ismernek el helyesnek, azt, a mely — nekik ad igazat. a A nők igy okoskodnak : A sziv amúgy is dobog, miért ne dobogjon együtt. 1 valakiért ? •X* '"""" 1 ti 111 111 mii mii min 1111 11 iíTíTm 11 n 111 im I jYiMMliU VARADY E de SiÄstÄ* i v- " o r°" aherc e^ l" ca s zKülönös figyelmébe ajánlja renükivül finom női keztyüit. » """"""" I Wimm in un un mi innmimiii mi
