MAGYAR SZÍNPAD 1903. június (6. évfolyam 150-170. sz.)

1903-06-09 / 158. szám

mm rmm 1903. junius 9 Budapesti színpadok. 9udape«t, junius 9. A Mag var Királyi Oper ah iz-ban az Istenek alkonya inai előadásával véget ér a Wagner-előadások első sorozata, a mely kilencz estét töltött be. Szombaton, e hónap 13-ikán kezdődik a Wagner-cziklus második sorozata, melyet époly óriási érdeklődés kisér, mint az elsőt. A második sorozat részletes műsora a következő : Junius 13-án: Rajna kincse. » 14-én: A walkiir. > 16-án: Siegfried. » 18-án: Jstenek alkonya A két sorozat közt csütörtökön »Aidá-« t adják elő, Radames szerepében Dippel Andrással, ki az »Istenek alkonyát-ban is föllép Siegfried szerepében. Jövő vasárnap ».4 walkiir«ben Votant ismét Orelio M. József, az amsterdami Opera tagja fogja énekelni. A négy estéből álló második cziklusra még folyvást bérelni lehet a rendes helyárakhoz képest 25%-os engedménynyel a Magyar Királyi Operaház pénztáránál és Bárd Fetencz és Testvére Kossuth Lajos-utczai jegyirodájában. A Nemzeti Szinház ritka élénk műsort állított össze erre a hétre. A titok, a szinház zajos sikerű újdonsága, melynek összes eddigi előadásai telt házak előtt folytak, kétszer: csütörtökön és vasárnap kerül szinre; holnap Tardos Viktor: Nero anyja kerül előadásra, mely iránt a közönség szintén a legnagyobb érdeklődést mutatja. A héj* két estéjén, pénteken és szombaton (a Constantin abbé-ban és az Arany ember-ben,) érdekes vendégjáték lesz : Komlóssy Ilona és Bónis Lajos, a vidéki színpadok két feltűnő tehetsége lép fel. Megemlítjük egyúttal egy szegedi újságnak azt a hirét, hogy a Nemzeti Szinház legközelebbi vendége Kesztler Ede, a szegedi szinház volt tagja lesz. A művész két estén fog fellépni és pedig e hónap 14-ikén az Aranyember Tímárjában és 16-ikán, Othello czimszerepében. A Vigszinház ban holnap este a szinház kaczagtató, uj bohózata, a Dupont kerül szinre, melynek külön érdekessége Hegedűs énekkupléja, melylyel a művész a darab minden előadásán zajos hatást ért el. A rendkívül mulatságos darab a holnapi előadáson kivül még kétszer kerül a héten szinre és pedig pénteken és vasárnap. Holnapután, csütörtökön, Du Maurier-Potter régóta nem adott, hires hipnotikus színmüvét, a Trilby-t, szombaton pedig az idei évad egyik legnagyobb sikerű darabját, a Miczi herczegnő t, adják. A Magyar Szinház egész heti műsorát újra A drótostót, Lehár Ferencz páratlan sikerű operettje tölti be, mely olyan diadalmasan folytatja pályafutását a műsoron, hogy a jövő héten, megszakítás nélkül, fogja megérni ötvenedik előadását. Ezt a jubiláris előadást a szerző maga fogja dirigálni. — A Magyar Szinház karszemélyzetének junius 14-én, vasárnap délután lesz a jutalomjátéka. A műsorban mint vendégek működnek közre: Szoyer Ilonka, Fedák Sári, Nikó Lina, Hegedűs Gyula, Szerémy Zoltán, Balassa Jenő, Déri Jenő és Deák Péter. A Vigszinház művészei a Csókon szerzett vőlegény-bői adják elő a ripacs-jelenést, Fedák Sári néhány dalt énekel. Szoyer Ilonka pedig Suppé operettjében, A szép Galatheá-ban lép fel, mint a czimszerep személyesitője. Az egyes számok közé ékelten Sziklai és Szilágyi Serenissimus-jelenetet adnak elő. Az előadásra rendes esti helyárak mellett jegy már váltható. A Népszínház-ban e hónap 11-én, csütörtökön délután Fedák Sári vendégfelléptével, a San-Toy kerül szinre a népszínházi karszemélyzet javára. A darab második felvonását érdekes hangversenynyel fogják megtoldani, melyben a jótékonyczélra va'ó tekintettel a következő művésznők és művészek vesznek részt: Varsányi Irén, Zilahiné Singhoffer Vilma, Hegedűs Gyula és Tapolczay Dezső. Ezenkívül Kovács és Kápolnai Irén a y>Mathuzálem herczegnő« duettjét fogják énekelni; Nyárai Antal »A csavargó« czimü monológját adja elő; Rózsa Lili és Sarkadi Aladár egy tánczkettőst lejtenek a »NewYork szépéből; Balázs Olga pedig a Rodostóban czimü költeményt fogja szavalni. Zsazsa az Arénában. Budapest, junius 9. A Lónyay-kávénázba, — az ez a kedves helyiség a Városligeti Színkör művészeinek, a mi a Nemzeti Szinház tagjainak a Pannónia — a Lónyay-kávéházba izgatottan rohant be tegnap délelőtt egy aréna-uti, ifjú színházbarát: — Uraim, itt van a Zsazsa! Gyorsan kiitták a söröket, billiárd-dákók letevődtek, sőt még a kassziros-kisasszony is elhagyta piros plüss-székét — a trónt! — s kiállt az ajtóba, hogy megláthassa a nőt, a kit nagyobbnsk tartanak a finom sherryző, pezsgőző esti vendégek Margó Zelmánál, Ráthonyi Tillánál. Fedák Sári akkor ugrott le a kocsijáról, rövidre nyírott haja meglebegett a szélben. Érdekes volt, a mint ez a fius fejű leány odadobta a gyeplőt a kocsisának, s a kassziroskisasszony felsóhajtott: — Istenem, de boldog! És hirtelen elhatározta, hogy a haját pedig haladéktalanul kurtára nyíratja és ha lehet, szintén fogatot szerez ... A kocsis lassú tempóban járatta a szinház környékén a Fedák Sári lovait, bent, a a színpadon pedig az ifjú primadonna járta a Lotti, a Magyar Szinház-ból jól ösmert, Lotti tánczát. Ezen a próbán minden kedvességgel elhal mozták Zsazsá-1; hogyne, hiszen alig jelent meg neve — jelenleg a főváros minden zugában a lehető legnépszerűbb név — a falragaszokon, megindult a jegy-elővétel. Egy a szorongásig telt ház előtt fog ma Fedák Sári a Városligeti Nyári Szinház-ban játszani, s a Feld-papa ilyenformán fohászkodhatik majd az egek urához (a kivel ő különben is jó lábon áll): — Add én Istenem, hogy a mig az állandó szinház meglesz, addig legalább mindig ilyen állandó — közönség legyen! Zsazsa, — hiába, őt csak igy hívják már, — azt hisszük, nem bánja meg, hogy megrövidíti a vakáczióját, s nem menekül meszszire a budapesti melegek elől, nagy csodálattal veszik körül a Városligeti Nyári Szinház-ban. — Tessék elhinni, — mondta Feld-papa Rákosi Szidi asszonynak, a Fedák Sári anyahelyettesének, — hogy egy valóságos gyöngy ez a Zsazsa kisasszony. Fedák Sári megsejtette valahogy, hogy róla beszélnek, s megkérdezte Rákosi Sziditől: — Mi az, Szidi mama ? — A direktor ur azt mondja, hogy te valóságos gyöngy vagy. Fedák Sári felnevetett. — Hiszen akkor két gyöngy van itt. — De nagysád ! — szólt Feld-papa szerényen. — Igen — folytatta Fedák Sári — két gyöngy. Én és a — Gyöngy-i! Pipolet. Szinh&zi pletykáik. Budapest, junius 9. A nyakék. — Történet egy kis színésznőről és egy nagy politikusról. — Hát ez bizony egy kicsit pikáns história! De mivelhogy mostanában egyébről sem beszélnek a szinpadi társalgókban és a szinházak szinészbejárói körül, el kell, hogy mondjuk mi is, persze diszkréten, nevek nélkül. Történt, hogy a nagy politikus szemet vetett a kis színésznőre. A kis színésznő se volt rest: hasonlóképen cselekedett a nagy politikussal. A szemek e játékának pediglen az lett a következése, hogy a politikus levelet irt haza, a kerületébe. Ebben a levélben sürün fordultak elő az »édes feleségem«, »rengeteg munka«, az »átkos obstrukezió« és egyéb ilyenfajta kitételek. Elég az hozzá, hogy odahaza a mezei munka a nagy politikus közbenjötte nélkül — az »édes feleség« felügyelete alatt — foganatosíttatott, "ellenben a parlamenti ülések helyett a nagy politikus az éppen nem obstruáló kis színésznővel foglalatoskodott. Idáig rendben is lett volna a dolog. Történt azonban az is, hogy a kis színésznőnek megtetszett a Belváros egyik ékszerészkirakatában egy nyakék. Mi sem természetesebb, minthogy már másnap megjelent a nagy politikus az ékszeresboltban, karján a kis színésznővel. — E nyakék ára — mondta hajlongva a kereskedő — 8000 korona! A politikus habozott. Körülbelül ezer koronát szánt rá ugy magában. Hogy mégis mondjon valamit, alkudott: — Az sok. Négyezer koronát adok érte! (Ennyiért csak nem adja ide! — gondolta magában.) Valóban ennyiért nem adhatta az ékszerész. De rögtön engedett az árból, látva a komoly szándékot. — Hatezer koronáért odaadhatom! — Nem. Annyit nem adok. Négyezerért ideadja ? — Lehetetlen! A politikus örült, mikor künn voltak az utczán. De nem ám a kis szinésznő; sőt annyira nem, hogy egy óra múlva egyedül tért vissza az ékszerészhez. — Uram, — szólt hozzá — itt van kétezer korona. Vigye fel az ékszert a képviselőurhoz és mondja neki, hogy meggondolta a dolgot: odaadja négyezer koronáért. Önnek mindegy, nekem pedig megér kétezer koronát a hatezer koronás nyakék. — Ali right! — kiáltott az ékszerész és a képviselő ur aznap délután — a lehető legsavanyubb ábrázattal — megvette a nyakéket, annyiért, a mennyit kinált érte: négyezer koronáért. Ámde, a nagy vásárlás gondolkodóba ejtette. Megszólalt a lelkiismerete. Már pedig, ha egy politikusnak megszólal a lelkiismerete, az jót jelent. Kapta magát, levelet irt a kis színésznőnek, bucsut vett tőle, aztán az első vonattal hazautazott a feleségéhez, a kit fölötte megörvendeztetett, ugy gyors megjelenésével, mint a neki ajándékul átnyújtott — négyezer koronás nyakékkel. Persze, hogy pör lett a dolog vége. A kis szinésznő bepörölte a nagy politikust kétezer korona és járulékai iránt, elárulván a biróság előtt, hogy a nyakék egy harmadát ő fizette ki — suttyomban. Azonoan a biróság nem itélt érzelmi alapon. Elutasította keresetével a kis szinésznőt. Még az a vigasztalása sincs meg, hogy esetével — elpanaszkodhassék. Tartarin. '"

""""" 1 """"mii mi unni nini inni 1111111 n i n i in um muhi inni

il jtflegwyilt! VARADY EDE U^LS^Í^ i

v- *°">"^rcegutca 5" PgT Különös figyelmébe ajánl

ja rendkívül finom női keztyüit. ""KI minim mii un mit minim um um