MAGYAR SZÍNPAD 1903. február (6. évfolyam 32-59. sz.)

1903-02-21 / 52. szám

2 Budapesti színpadok. Budapest, február 21. A Vígszínház ban Herczeg Ferencznek Kéz kezet mos czimü tegnap este, zajos sikert aratott uj vígjátéka iránt olyan rendkívüli az érdeklő­dés, hogy remcsak a második és harmadik, de a többi előadásra is sok előjegyzés történt. A Vígszínház egész jövő heti műsorát a Kez kezel mos fogja betölteni. (A tegnapi jpremier estről beszámoló sajtóvéleményeket mai számunkban találják olvasóink. A szerk.) A Nemzeti Szinház-ban, mint már adtu nk hiit róla, jövő csütörtökön, e hónap 26 ikán, kerül bemutatóra Martos Ferencznek: Simonyi óbester czimü három felvonásos történeti víg­játéka. A darab Napoleon császárságának elején játszik Marcigay franczia városkában. Két fő­szerepét Császár (Simonyi óbester,) és Márkus Emília (Des Tournelles marquisné) játssza. Az újdonságot korhű jelmezekkel és uj díszletekkel hozza szinre a Nemzeti Szinház. A Magyar Sziuház-ban estéről-estére zsúfolt házak előtt folynak Verő György uj énekes darabjának, A bajusz-nak, előadásai, melynek fő női szerepében Pálmay Ilka ismét fényes diadalokat arat. A közönség érdeklődése oly nagy a darab iránt, hogy a Magyar Szinház jövő heti műsorát is A bajusz fogja betölteni, a mely igy egyfolytában fogja megérni huszon­ötödik előadását. * A Magyar Királyi Operá-nak legközelebbi újdonsága Puccini-nak : Tosca czimü dalmüve, lesz mely zajos sikerrel járta be a kontinens operai színpadait. A dalműnek, melynek betanu­lása párhuzamosan folyt a ma este bemutatóra kerülő Moharózsa-éval, mint értesülünk, már­czius közepén lesz a bemutatója. Tosca czim­szerepét Krammer Terév asszony fogja énekelni = A >Z«nelo Magyarország« idei X évfolyam harmadik füzete jelent ma meg, s a következő érdekes és divatos zenemű- újdonságokat hozza előfizetőinek: I. Lengyel Miska. »Kátsa czigány frakkban« magyar dalt. II. Hoppe Rezső. »Jellemdarab« Charakterstück, zon­gorára. III. Huber Sándor. »Amit az inasok fütyülnek«. Franczia négyes »Gassenhauer« quadrille. IV. Zsadányi Armand. V. Magyar ábránd Magánhegedüre. V. Ungar. Fantasie, für solo violin. A legkedveltebb zongora­zenemü-ujdonságokat hozza e minden zenekedvelőnek kiváló fontosságú zenemüfolyóirat, ugy, hogy előfizetői az érdemesebb zenemü-ujdonságot — a mi az év leforgása alatt megjelenik havonta kétszer — min­denkor 12 oldal tartalmán kapják Előfizethetni a most megindult 10 évfolyamra negyedévben 6 füzetre 3 koro­nával a »Zenélő Magyarország« zenemükiadóhivatalában Budapesten, VIII., József-körut 22—23 , honnan érdek­lődőknek mutatványfüzetet ingyen küldenek s honnan minden nyomtatásban megjelent zenemű a legjobban megrendelhető. Moharózsa. — A Magyar Királyi Opera mai bemutatójahoz. — Budapest, február 21. Kellemes félhomályban tarlott nézőtéren foglaltak helyet tegnap a budapesti zenekritiku­sok az Operaház földszintjének első sorában Az első sor előtti elhúzódó korlát, vörös bár­sony peremére kirakosgatták egymásmellé a Moharozsa zongorakivonatait, kiki megtörülte szemüvegét, látócsövet és bő, kényelmes széké­ben hatradőve, várta az uj dalmű főpróbájának Kezdetét. Kevesen, talán húszan, voltunk jelen a néző­térén ; az Opetaház igazgatósága kizárólag a napilapok kritikusá t látja vendégül a főpróbá­kon, a kik ez előzékeny és helyes rendszabály­nak köszönhetik, hogy zavartalanul tanulmá­nyozhatják a bemutatóra kerülő újdonságot _ Az igazgató páholyában Mader Raoul igaz­gató, jtjehsége és Bezerédj Viktor miniszteri tanácsos helyezkedtek el ; egy másik földszinti páholyban ült a szerző: Hubay Jenő, nejével: Cebrian Róza grófnővel. A földszinti sorok fölé dobogó volt emelve, melyen két fotográfus fog­lalt helyet gépével, hogy mindegyik felvonás főjelenetét megörökítsék Ruttkay György, (Rothauser Miksa, a Pesier L'oyd ismertnevü kritikusa) a Moharózsa szöveg­könyvének szerzője, a földszint egyik hátulsó sorában húzódott meg. Ilyen társaság előtt folyt le tegnap az Operaház-ban a Moharózsa fő­próbája. * Holnap reggel husz és egynéhány napilap fog beszámolni a Hubay Jenő operájának sike­réről. Nem akarunk elébe vágni a nagy napi­sajtó bírálatának, a mai premiéren amúgy is tisztán látja majd az Opera' áz közönsége a Moharózsa értékeit. Annyi bizonyos, hogy már a főpróbán élén­ken megnyilatkozott a bírálók elismerése, fel­vonásról-felvonásra fokozódott a hatás és a negyedik kép után Hubay Jenő mosolyogva fogadhatta az őszinte gratulálókat. A kiváló magyar zeneszerző és a tapasztalt színpadi író sikeréről kétségtelenül nagy rész illeti meg az Operaház vezetőségét: Mader igazgatót, K mer karmestert, Alszeghy rendezőt. De nem kisebb az érdeme Kéméndy festőművésznek, a ki talán a Mohatózsa díszleteivel és jelmezrajzai­val aratja majd legszebb sikerét. Szenzácziót hoz a mai este : a Moharózsa szingazdag, stíl­szerű, pompás kiállítását. * Két érdekes inczidense volt a tegnapi fő­próbának. Az első a nevezetesebb, mert hát ilyesmi nagyon ritkán fordul elő az Operaház főpróbáin. A második felvonás gyermekkarát két ízben »lekopogtatta« Kern >r karmester. Az előadási főpróba megakadt, a zenekar egy intésre abba­hagyta játékát. — Menjünk vissza! — szólt fel a szín­padra a karmester — kérem, vigyázzanak reám és kövessenek. Két-három taktus után újból kopogott a karmester pálczája. — Mégegyszer visszamegyünk ! Negyven­harmadik taktus. És egy pillanat múlva tovább folyt az elő­adás, mintha mi sem történt volna. Színpad és zenekar ilyen precziz együtteséről bizonyára sejtelme sincs az esti közönségnek. Mi, a kik­nek alkalmunk volt egy perezre megfigyelni a kulisszák mögött folyó munkát, meglepetéssel és csodálkozással konstatáltuk ezt a tökéletes kontaktust * A második felvonás után, mikor leeresz­kedett a vasfüggöny, általános meglepetésre egy fej bukkant fel a nagy királyi páho'yban. Rögtön utánna egy másik. — Valaki van a királyi páholyban! — adták szájról-szájra és Alszeghy főrendező maga is a zenekar elébe sietett, hogy megnézze ki az a páratlan vendég. — Nini, hiszen az Hegedűs Gyula! — ki­áltott fel. — A másik meg Szerémy Zoltán ! Valóban, ugy volt. A Vígszínház két mű­vésze jelent meg néhány perezre a királyi páholyban. Hogy jutottak oda, miért, mi okból: titok maradt. Ki sem tudott felvilágosítást nyúj­tani. A harmadik felvonás alatt mind a ketten eltűntek az illusztris helyről. Valaki meg is jegyezte tréfásan : — Talán azért van most bejárása Hege­dűs nek az udvari páholyba, mert egy udvari lakájt személyesít a Herczeg Ferencz darab­jában . . . Ügyelő. 1903. február 21. A »Kéz kezet mos« sikere. Budapest, február 21. Budapesti Hírlap : A Vígszínház gárdája teljes ambiczióval indult tűzbe Herczeg Feréncz rendesen diadallal biztató zász laja alatt. Szándéka, kedve, tehetsége legjavával szol­gált mindenik szereplő, Jell-mzi becsvágyukat, hogy valami olyan megható, tiszteletet gerjesztő elfogultság volt a játék elején mindenkinek az indul isában, a mi nemhogy ártott volna, de gyarapította a sikert. Érez­tük azonnal, hogy nem mindennapi munkára készülnek És azután, jelenetről jelenetre: egy-egy nyert csata valamennyi! * Pesti Hírlap. A'szerzőnek sziporkázó elméssége és a Vígszín­ház művészei, a kik ma este szinte lefőzték önmagukat genialitásban, a közönséget állandó, jóleső derültség­ben tartották. Minden egyes közreműködő kabinet­alakitást csinált a maga szerepéből s a Vígszínház alap­vető érdeme, hogy előadásain még a tálalást jelentő pinczér is elsőrangú színész módjára játszik, a Herczeg Ferencz darabjában fokozott mértékben érvényesült. Fzt a darabot érdemes megnézni, mert Herczeg Ferencz irta s mert a Vígszínház gárdája játssza. Egyetértés: Érdekes, szép estéje volt nemcsak az irónak és a közönségnek, hanem a színháznak is. A Vígszínház művészgárdája a meglehetősen bonyolult jeleneteket csodálatra méltó fegyelmezettséggel játszotta el. Hü magyarázói voltak az irónak. Senki sem törekedett egyéni babérok kierőszakolására. Egy nagy czél szolgá­latában állottak mind s a modern [szinjátszás szelle­mében dolgoztak, előkelő művészettel. Pesti Napló A körönség nagy gyönyörűséggel hallgatta a darabot. Kaczagott az élezeken, nevetett az elméssé­geknek, jókedvűen köszöntötte a jó ismerősöket, a mi világunk tükörképeit. Az I. felvonás után vagy tizen­kétszer hivta éljenezve, tapsolva a színpadra a szerzőt. * Hudapesíi Napló : A Vígszínház ensembleja ezen a mai bemutatón talán még a szokottnál is ragyogóbb volt. A szenzá­czlós előadások nagy izgatottsága uralkodott egész este a publikumon és a viharosan ki-kitörő tapsok roppínt sikert jeleztek. Herczeg Ferenczet összesen vagy harminezszor tapsolták a lámpák elé. A kalissz&k mögüL Budapest, február 21. Moharózsa titka. — Hogy került az Operához Szoyer Ilonka ? — Hubay Jenő Moh:.rózsá-]ának — nem a darabnak, hanem a' czimszereplőjének — van egy titka. A mai premier-e6t alkalmából éppen aktuálisnak tartjuk felfedni ezt a titkot és elmondjuk, hogyan került az Operaház-hoz Szoyer Ilonka, a Moharóz a poétikus főszereplője . . . * Két esztendővel ezelőtt történt, hogy újból szóbakerült Hubay Jenő és Ruttkai György között a Mohát ózsa-kérdás. Három esztendeje volt akkor, hogy készen állott előadásra várva a ma este szinrekerülő dalmű, melynek bemutatóját az a körülmény késleltette, hogy a szerzők nem tudtak alkalmas színésznőt találni a czimszerepre. Három esz­tendeig tanakodtak, kutattak, keresgéltek : mind­hiába. Csak nem akadtak olyan operaénekes­nőre, a ki megfelelt vo'na ugy a zeneszerző, mint a librettista intenczióinak. Két évvel ezelőtt felkereste Ruttkai György szerzőtársát: Hubay Jenőt. — Megtaláltam Moharózsát! — Megtalálta ! Csakugyan ? Hol ? Ki az ? — Egy ifjú, bájos kiváló énekesnő, a kit a mi darabunk számára teremtett jókedvében az isten. — Nos, ki az ? — Stoyer Ilonka, a Magyar Szinház nál ! — Nem ismerem. Sohasem láttam. — Ajánlom figyelmébe. Nézze meg vala­melyik este. j ff n —«Í«^^ folyadék a vörös felrepedt és durva | j™ * r a 90 f|||é r > Kapható: KERPE Lg aT I i o.ezf itóílmltpn kezet 1 nap alatt é» fostál szétküldés 4 tlve« Otea- . . , . . J. . i J UL£1I UlUlfSllU fcéfrtérréteszi. ====== r e, l de. éaéné, portomentes. Budapest, V., Upét-kcrut 28 J

Next

/
Thumbnails
Contents