MAGYAR SZÍNPAD 1903. február (6. évfolyam 32-59. sz.)
1903-02-17 / 48. szám
3 A kedvezőtlenebb esetre könnyen ígérhette a művész a magasabb jutalmat, mert A bor eddigi hatvan előadásán még nem volt arra eset, hogy a harmadik felvonásbeli nagy jelenet után dörgő »nyűtszin« taps ne kisérte volna ki Rózsahegyit a színpadról. Ez a tapsvihar már valósággal el volt könyvelve a Rózsahegyi javára. Mint mondani szokás: biztos volt, mint a halál. Az ifjú Figaro nagy izgatottan borotválta meg Rózsahegyit, azután odaállt az egyik kulissza mögé és m kor a művész kilépett a színpadra és elkezdte mondani álmát Ligeti Juliskának, ő ökölbe szoritotta a kezeit (ez a kulisszanépnél a legnagyobb »drukk« jele) és imigy fohászkodott: — Óh, uram, istenem, tégy csodát! Add, hogy a Rózsahegyi urat — ne tapsolják meg! Rózsahegyi elvégezte mondókáját, a zsúfolt ház lélegzetvisszafojtva gyönyörködött művészi játékában, azután kifelé indult a színpadról és várta, várta egy pillanatig — a hatvanegyedik dörgő tapsot. Hiába várta. Csoda történt, rt közönség, mely A bor hatvan előadásán tapsviharral jutalmazta ezt a jelenetet, vasárnap délután — elfelejtett tapsolni. Egy tenyér se mozdult a nézőtéren. A borbélyinas az izgalomtól kipirult arczczal ugrott Rózsahegyi elé : — Rózsakegyi ur, Rózsahegyi ur, megtörtént a csoda! Nem tapsoltak! Kérem a koronámat ! Rózsahegyi belenyúlt a zsebébe és átadott a fiúnak egy koronát. — Na, fiam, ezt megérdemled! — mondta mélabúsan, — sikerült neked a tapsot — elimádkoznod ! . . . . . . Aztán ne legyen a szinésznép babonás ! Taitarin. Felvonásközben. Budapest, február 1 7. A gyönyöiü vers. Fehér Jenő, a Katalin zeneszerzője, felkereste egy írónkat és elragadtatva mondta : — Uram, olvastam ma a versét, mondhatom gyönyörű! Épp ezért jöttem, hogy engedélyt kérjek öntől a megzenésítésére. Az író boldogan válaszolta; — Oh, ha ön alkalmasnak véli, nagyon szívesen! — Mit alkalmasnak! Tiz esztendő óta nem irtak verset, a mely ennyire megfelelő volna. Ah, micsoda dalt lehet majd erre irni! . . . Csak egy kis szívességre kérem. — No, mi az? — írjon hozzá még egy strófát. Az iró kedvetlenül vakarta meg az állát. — Hm ! Még egy strófát ? De kérem, az ártani fog a költemény kerekdedségének . . . No, de legyen! Megírom. — Fs még egy kérésem volna. Legyen oly szives és irja át ezt a verset valami más témára. Lehetőleg boldogtalan szerelemre ; tudja, az nagyon hatásos. Az iró most már dühösen mondta: — Talán mindjárt egy másik verset e helyett ? — Nem, nem, ezért a versért örök kár lenne. Maradjon meg ez, csak más tartalommal és egy strófával hosszabban . . . Ah, ez gyönyörű vers ! Magasztos vers ! — De ha sem a tartalma nem jó, sem a nagysága, mi tetszik hát önnek benne? — A ritmusa, uram, a ritmusa! . . . Tudnillik nekem van már egy melódiám erre a ritmusra, csak még a vers hiányzik hozzá . . . (Ne.) Vidéki színpadok. Budapest, február 17. A kassai Nemzeti Szinház legközelebbi újdonsága Fényes Samunak Bacsányi czimü történeti színmüve lesz A darab próbái a szerző személyes vezetése mellett folynak. A pécsi szinházban tegnap este fejezte be vendégjátékát Ktíry Klára a Nebántsvirág-bao. * A kolozsvári Nemzeti Szinház vasárnap délután ifjúsági előadást rendez, melyen Moliérenek Képzelt beteg-o. kerül szinre. * Az aiadi szinház igazgatósága ugyancsak ért a — reklámhoz. A szinház Wagner dalműre, a Lohengrin-re készül s az igazgatóság egy kommünikében azt adja hirül, hogy a szerző özvegye (Wagner Cosima asszony,) levélben értesítette az aradi szinház igazgatóságát, hogy a (dalmű első előadásán képviseltetni fogja magát. Az aradi igazgatóság ugyancsak épit az odavaló közönség •— hiszékenységére. A Felsőmagyarország czimü ujségban olvassuk a következő kedves sorokat: Fedák és Kilry. A Küry és Fedák Zsazsa harcz hullámai már a vidéket is elboritással fenyegetik. Mint Kaposvdr-ró\ jelentik, egy odavaló magánvállalkozó egy esti fellépésre megr.yerte Fedák Zsazsát s a kaposvári közönség már epedve várja azt az estét, mikor a főváros módjára virággal és tapssal ünnepelheti a híres művésznőt. Az önkéntes tűzoltó egyesület azonban semmi áron sem akar Fedák-nak tapsolni s a Küry vendégszereplése mellett bontott zászlót. Hová fejlődik ez a küzdelem, egyelőre még sejteni sem lehet. És mondja még valaki, hogy a vidéken nincs szinházi élet! Külföldi színpadok Budapest, február 17 Sarah Bernhardt-t, a nagy franczia tragikát Páris-ban — kifütyölték a napokban. Racine: Andromaque czimü tragédiában történt, melyhez Seint-Saáns zenét irt s a melyet Sarah Bernhardt újra jeleneteztetett. A tragédia harmadik előadásán az utolsó földszinti sorokból egyszerre [csak éles füttyök hallatszottak. A fiatal embereket, számszerint hatot, az ügyeletes rendőrtisztviselő letartóztatta. Ezzel védték — magukat: — Nagy tisztelői vagyunk a művésznőnek, de nem osztjuk felfogását, a melylyel a tragédia hősnőjét, Hermione t, játszotta. Ezért fütyöltük ki. Mikor Sarah értesült erről a védekezésről, kijelentette, hogy nem kívánja megbüntetésüket. — Csak jogukat gyakorolták, — mondta — mert a nézőnek nemcsak tapsolni, hanem fütyölni is van joga A rendőrség felmentette a fiatal embereket és pedig azzal a megokolással, hogy a függöny legördülés után fütyöltek, la mikor már nem zavartak az előadást. A füttyös fiatal emberek különben azt üzenték Sarah Bernhardt-nak, hogy — fütyölni fognak valahányszor csak Hermioné-1 játssza. * Egy uj Mascagni- botrány van kitörőben Olaszországban. A botrány oka az a nyilt levél, a melyet Mascagni a pesaroi zeneakadémia igazgatói állásától való elmozdítása ügyében a közoktatási miniszterhez irt s a melyről tegnapi lapunkban már megemlékeztünk. Hivatalos körökben szószegéssel vádolják Mascagni-1, a ki becsületszavával fogadta, hogy a közte és a miniszter közt történt tárgyalásokat titokban fogja tartani. Az olasz hivatalos sajtó egyetlen kibontakozó utat talál Mascagni számára, ha a miniszterhez intézett nyilt levelének tartalmát a nyilvánosság előtt visszavonja A braunschrveigi udvari szinházban legközelebb ötfelvonásos dráma kerül bemutatóra, melynek czime : Beethoven és unokaöcscse. A darab szerzője . Heinemann Henrik. * A barcellonai Lmco-szinházban most egy olasz operai társulat vendégszerepel, melynek star-ja Borisov Vanda nevü fiatal mezzo-soprán énekesnő. Borisov kisasszony orosz származású s a legnagyobb jövőt jósolják neki. A berlini színészvilágban gyűjtés folyik, melynek eredményéből diszajándékot vásárolnak Gorkij Maximnak, a kinek Éjjeli menedékhely czimü drámája eseményszerű sikerrel tartja magát a berlini Kleines Theater műsorán. Külföldi apróságok. Budapest, 1903. február 17. Az elveszelt ékszer. Cucini kisasszony, a milanói Scala énekesnője, a ki nemrégiben nálunk is járt, legutóbb a prágai szinházban vendégszerepelt s az utolsó vendégjátéka után észrevette, hogy egy ékszere, melynek értékét nyolez ezer koronára tette, elveszett. A művésznő rendkívül felháborodott s az igazgató csak nehezen tudta megnyugtatni azzal a nyilatkozatával, hogy abban az esetben, ha az elveszett ékszer nem kerülne meg, teljes értékét meg fogja neki téríteni. A megtalálónak az ékszer értékének tiz százalékát igfrte a szinház. Másnap az ékszer megkerült. Egy öltöztetőnő találta meg s azonnal értesítette róla az igazgatót. Rögtön szakértőt hivtak, hogy megbecsüljék az ékszert s kifizethessék a »becsületes megtalálónak« igért tiz százalékát. Az ékszerész megvizsgálta az ékszert és értékét — nyolez koronában állapította meg. A hamis ékszert — a megfelelő megjegyzések kíséretében, — átszolgáltatták a művésznőnek. * A megtévedt Rossini. Hébert franczia festő a következő kedves Gounod-anekdotát mesélte a napokban franczia festők intim baráti körében : Mikor Ingrés, a római franczia festőakadémia igazgatója volt, gyakran érintkezett Gounod-val, a Faust későbbi, világhírű szerzőjével s ilyenkor rendesen az olasz zenéről folyt köztük a szó, melyet Ingrés nagyon lekicsinylett. Vásári muzsikának, hülyeségnek tartotta. Egy nap megint együtt voltak. Gounod a zongora előtt ült és a Don Juan első felvonását játszotta. — Micsoda zene! — kiáltott fel Ingres lelkesülten. Csak megengedi, ifjú barátom, hogy az olaszok soha sem teremtettek hasonlót és soha sem fognak hasonlót teremteni! Gounod nem felelt, hanem a Don Jüanból észrevétlen átsuhant a Teli Vilmos vadászkórusára s azt kezdte játszani és énekelni. Mikor az utolsó hang is elhangzott, Ingres felugrott helyéről és elragadtatással, felkiáltott: — Milyen isteni! Honnét is veszi ezt az inspirácziót, ifjú mester?! — Hiszen nem is tőlem való, — felelte Gounod mosolyogva. — Nem öntől? — kérdezte Ingres meglepetve. — Ki az a lángész, a ki erre a melódiára rátalált? — Rossini ! — Rossini, ez a sarlatán ?! — kiáltott fel Ingres és kis idő múlva nyugodtabb hangon igy szólt. — Akkor azon a napon, a melyen ezt komponálta . . . bizonyo san tévedett! =: Weirter •> Grünbaum es. es kir. udvari szaoó II. Vilmos császár udvari szállítói, Portugál kir. udvari szabók, József föherczeg udvari szállítói, József Agosi föherczeg kamarai szállítói, Fülöp orleánsi herczeg udvari szállitói. (Budapest, Váczi-utcza 2. sz.) Egyenruhák minden csapatnembeli tiszt részére. Minden egyenruhás testület őszes czikkeit szállitja. Önkéntesi felszerelések legjobb beszerzési forrása. Bevonuló önkéntesek díjmentesen kapnak folyamodványmintákkal és egyéb tudnivalókkal elátott könyvet. Minden szakra külön árjegvzék. UJ IDÓK— Án »iH w 4 h er. Ü j aranyozó, melylyel bárki azonnal moshatóanu j aranyozhat elavult tükör- és képrámát, szobrot, stb. Üvegje ecsettel 80 kr, negyedliteres 3 fit, n"olc7,adüteres 1 frt 50 kr. Megrendelhető: Kertész Tódornál, Budapest, Kristóf-tér. —
