MAGYAR SZÍNPAD 1891-1892 (1. évfolyam 1-8. sz., 2. évfolyam 1-7. sz.)

1891-11-05 / 5. szám

2 MAGYA

K SZINPAD. melyre az esetleges kedvezőbb párt olás sem adhatja meg a fedezetet, Hátha még a társulat tetszése mellett az igazgatótól távol álló körülmények vágják ketté a számitást, mint például: régi, szűk, czélszerütlen, kényelmetlen színház, hová a legjobb előadásban szinrekeriilö kitűnő színdarabok sem képesek állandóan becsábitani a közönséget.... tosz időjárás, egy-egy nagy szinpártoló rokonságot gyászba boritó haláleset, egyegy pénzintézet bukása, a farsang. .. .nyáron a majálisok, kirándulások st b.... vissza tartják a közönség egy tekintélyesebb részét a színház látogatásától. Menyire rászorul az igazgató a csekély napi bevételek mellett, melyek gyakran alig elégségesek a külön napi költségek kifizetésére a — szubvenczióra. Persze nem olyanra, a minővel ez idő szerint némely nagy városbau eleget tenni vélnek a színészet gyámolitásának. Ha egy igazgatónak 3—4000 forint tisztán csak a havi gageja a tetemes egyébb kiadásokon, a sokba kerülő utazásokon és a nyári állandó deficziteken kivül: mit ér akkor egy egész szezonra néhány száz forint, vagy mondjuk : 1 — 2000? A szubvencziónak tekintélyesnek kell lenni, hogy azzal igazán segítve legyen a saját hibáján kivül megszorult igazgatón, illetve társulaton. Az ily szinpártoló egyletek lényegesen megkönnyitenék a színigazgatók helyzetét. A válságok el lennének hárítva s a vidéki színészet eddig nem ismert lendületet venne s élhetne zavartalanul magasabb hivatásának. Mert hiába....a hol az anyagi gond tartja nyűgben a szellemet, nem nyújt ott lángot az a sokat emlegetett isteni szikra. A ki pedig nem képes lángolni, lángra sem tud az gyújtani. Bizonyítja az élet tapasztalai. A szinpártoló egyletek megalakításával egyidejűleg kötelessége volna az irodaigazgatónak a vasúti kedvezményes jegyek és a pakk szállításnál adandó kedvezmény megnyerése iránt szélesebb körökre terjedő agitácziót kifejteni. Befolyásos férfiak és egy részletesen indokolt memorandum utján föl kellene világosítania Baross Gábor kereskedelmi ministert, hogy a zónarendszer súlyos csapás a szüntelenül kötelességből utazó vidéki színészetre, mivel a zóna-jegy sokkal többe kerül a régi féljegynél: vagy legalább azt vinné keresztül, hogy harmad-osztályu jegygyei második osztályon utazhatnánk, a pakkszállitásná! pedig a III-ik díjszabást kapnánk a terjedelmesre ugy, mint a többire. Köztudomásu, hogy egyes nagyobb csoportok, munkások, sőt egyes kereskedők, tanárok, hivatalnokok kedvezményes jegygyei utaznak. Miért van az megvonva épen a színészettől, melynek okvetlenül kell utaznia, holott az emiitettek gyakran csak kéjutazásokra, vagy ismerőseik látogatására rándulnak. A színészet bizonyára tesz annyi szolgálatot a hazának, mint az a kereskedő. S ha ennek megadható a kedvezményes jegy. miért ne volna megadható a színészeknek? Lehetetlennek tűnik lel, hogy a kereskedelmi miniszter ridegen elzárkózzék a vidéki színészet e kérelme elöl, ha részletesen és alaposan kifejtik előtte kérése méltányosságát. Tudom, hogy azt mondja magában Bényei barátom, hiszem te személyesen jártál kérni Baross Gábor ö nagyméltóságánál, de ugy-e, hogy nem tudtál kivinni semmit? Igaza is van, csak hogy én egyes ember vagyok s könnyű volt neki Ígérettel elutasítani s azt be nem váltani... .de egy tekintélyes küldöttséget kell meneszteni hozzá, a mely az összes vidéki színészet nevében kérelmezzen, azt nem utasítaná vis-za eredménytelenül. Ezek után a szerződésszegésekre térek át, melyek valóságos rákfenévé nőtték ki már magukat. A szerződés a 12-ik pont szerint, a meghatározott eseteket kivéve, föl nem bontható. S mégis mit tapasztalunk? A tagakkor válik szerződés szegövé, amikor akarja ... a mikor egy másik helyről kedvezőbb kilátások csábítják. Az ily szerződésszegő ellen a följelentés után haladék nélkül a legsürgősebb és legszigorúbb intézkedések volnának foganatositandók, mivel egy — esetleg önálló szerepkörre szerződtetett tag hirtelen távozása kiszámithatlan károkat okozott; fölforgatja a műsort: sok, esetleg jövedelmező darab elöadatását lehetetlenné teszi a pénztár rovására, sőt megeshetik, hogy például egy primadonna, egy baritonista, vagy más hasonló állású tag szerződésszegése maga után vonhatja az előadások szünetelését s a társulatot az anyagi romlás örvényébe taszíthatja azon egyszerű okból, inert kellő helyettesítésről időközben szó sem lehet. .Mit ér tehát a szerződés, ha megszegője ellen nem lépnek föl azonnal a legszigorúbban ? Azonnal, ismétlem, mivel 2—3 napi késedelem is elegendő az elősorolt veszélyek beálltára. Hátha még az hetekig húzódik? Ki a felelős ily esetekben, midőn nincs helye a késedelemnek, midőn a késedele ma társulat exisztencziáját támadja meg7"Sürgős intézkedésre van szükség, különben nincs értelme a szerződésnek. E helyett azonban a hivatalos eljárás oly lassú, oly langyos, a szerződésszegő iránt oly túlságos jó indulatú, oly dédelgető, hogy igazán nem csoda, ha némelyek- szinte kedvet kapnak a szerződésszegé-re s azt valóságos rendes foglalkozásképen űzik a jeiidszeretők méltó megbotránkozására s a színészet reputácziójának nem csekély hátrányára. Gyakran fordulnak elő esetek, midőn a tag szerződtetés után fölveszi az előleget két helyről is s mégis a harmadik helyre megy, mert onnan még több előlegei tudott kipréselni. A világi bíróság elé hasztalan fordul kárpótlási keresetével a kárvallott igazgató, mivel ;.z nem respektálja a szerződést és törvényeinket. A szerződésszegőnek tehát nyert ügye van. Így teremnek gomba módra a széihámoskodók, kik szerződéseket, törvényeiket lábbal tapodva károsítják egyik igazgatót a másik után s gonosz csinyjük sikerülte fölött még jóizüket is kaczagnak vig poharazás közben. Ezen elősorolt okokból kifolyólag szükségessé vált annak keresztülvitele, hogy a világi bíróság szerződéseinket egyenlő jogérvénynyel biroknak tekintse a kir. közjegyző előtt kötöttekkel; törvényeinket elismerje s azok alapján hozza meg a marasztaló ítéletet; továbbá hogy az igazgató tanács törvényes ítéleteit végrehajtsa; szóval a szinészegyesületet olyannak ismerje el, mivel például a kereskedelmi és iparkamarákat, melyeknek alapszabályai s törvényei szerint a károsult félnek teljes jogvédelmet nyújt az ítélet s annak végrehajtása alakjában. Ez jelentékeny vívmány volna s a színész egyesületet kapcsolatban az igazgató tanácscsal oly erkölcsi testületié emelné, melynek tekintélye mindenkorra biztosítva lenne. Ez adná meg a respektust keltő súlyt, mely a hathatós működésnek elengedhetlen föltétele. A szélhámoskodások, szerződésszegések s egyéb rendetlenségek mintegy varázs szóra egyszerre eltűnnének; nem kellene többé összedugott kezekkel tehetetlenül nézni az erkölcsi s anyagi károkat okozó garázdálkodásokat. Jelentőség tekintetében méltán a megoldand'i kérdések közé sorozható az a lábra kapott szokása egyes igazgatóknak, hogy rámennek a másik igazgatóra, azaz daczára a ténynek, miszerint X. várost Y. igazgatónak adták ki, működésének befejezése után Z. igazgató, bevárva természetesen a kellő időközt, bemegy utána, előadatja a távozása óta forgalomba került uj darabokat s teljesen megrontja annak legközelebbi szezonját. Ez egyáltalán nem kollegiális, hanem a tisztesség kódexének törvényeibe ütköző eljárás. A vidéki városok, legyenek azok bár a nagyobbak közül valók, nem bírják ki egy évben több társulat fentartását. Mire való szándékosan megkárosítani azt az igazgatót, ki a kérdéses város színművészeti szükségleteit szokta éveken át ellátni: Az e fajta üzérkedő konkurrenczia nem méltó a színészethez még a mai fogalmak szerint sem * nincs is szüksége rá. mert hiszen van elég város az országban, hol bátran tarthatók előadások mások érdekeinek megcsorbítása nélkül. Itt is az iroda igazgató volna hivatva a városoknál oda hatni, hogy azok egy várost a rendes szezonon kivül más igazgatónak ne adjanak ki. Egyesek önző spekuláczióinak szabad prédául nem szabad oda dobni a szolid igazgatókat. Valamint nem szabad tűrni tovább azt a szég) eiiMes állapotot sem, melynek konstatálásával találkozunk olykor-olykor a fővárosi lapok hasábjain, elszomorító jelensége gyanánt a színművészet tiszta köpenyébe bujt kori upczió szabad virágzásának. Egres elzüllött igazgatók, vagy meghatalmazottjaik fölhasználva a színészet pártolóinak jóhiszeműségét, időnként különböző városokban bérletpénzeket szednek fid Ígérve fűt-fát s aztán tovább állanak. Az ily igazgatóktól rögtön bevonandó volna a színigazgatói engedély. Az ily egyének nem érdemesek arra, hogy a tisztességes igazgatók sorában helyet foglaljanak. Még egy helyesnek nem mondható körülményre vagyok kénytelen kiterjeszkedni s ez a színigazgatói engedélyek megadásánál gyakorlatban lévő eljara- A/, irodaigazgató színigazgatói engedélyeket szavaztat meg gyakran oly egyéneknek, kikről «dőre tudhatja, miszerint rövid idő alatt meg fognak bukni az igazgatáshoz >zük-