MAGYAR SZÍNPAD 1891-1892 (1. évfolyam 1-8. sz., 2. évfolyam 1-7. sz.)
1892-02-05 / 4. szám
Második évfolyam 4-ik szám. Budapest 1892. február 5. MAGYAR SZÍNPAD SZINÉSZETI SZAKKÖZLÖNY. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest. VIII. Kerepesi-ut 11. sz. A lapot érdeklő minden közlemény ide intézendő. Megjelenik minden hó 5-én, 15-én és 25-én. Előfizetési ár: Egész évre 4 f o ri n t Félévre . . . 2 Hirdetések árszabály szerint. Az egyesület ellen. A magyar színészet köreiben, egy csekélyke kis részt kivéve, nagy az elégületlenség a színészegyesület iránt. A dolog már annyira fejlődött, hogy nekünk sem lehet elzárkóznunk a véleménynyilvánítás elől. Teszszük pedig e ztazért, mert a magyar vidéki színészet ügyeivel komolyan törődünk és nem akarjuk azt, hogy a vidéki színészet sorsa hozzá nem értő és lelkiismeretlen emberek kezében legyen letéve. Egyik laptársunk, a »Szinészeti Közlöny« utolsó számában Lukácsy Sándor ur tollából ve"zérczikket közöl arról a tárgyról. Az emiilett laptársunk többek közölt a következőket mondja: »Általában az a panasz, hogy vidéken ma napság, a rendetlenségek, visszaélések és mindenféle kontárkodások még inkább grasszálnak. mint az egyesületi szabályok létezése előtt, az élhetetlenség és nyomor nagyobb mint valaha volt s az ellenséges viszony, igazgatók és tagok között sokkal élesebb mint azelőtt.« Hát mi ezeket igenis aláirjuk, mert a czikk e passzusának — sajnos — minden betűje igaz, de ezek alapján mi még tovább megyünk. Van egy egyesületünk, amely a vidéki szinészet érdekeit volna hivatva a szivén viselni. Az egyesület tizenkét évi fennállása alatt úgyszólván semmi kézzelfogható eredményt nem képes fölmutatni. Kérdjük tehát, hogy a vidéki szinészet nagy és tiszteletreméltó kontingense miért tart fönn drága pénzen egy olyan egyesületet, amely mit sem használ? Vagy talán a magyar vidéki szinészet olyan szerencsés helyzetben van, hogy minden megerőltetés nélkül képes kitartani nyolcz hivatalnokot, akik azonkivül ügyeit még lelkiismeretlenül, kön nyelmüen vezetik? A szinész-egyesület a slendriánság mintaképe. Tisztviselői között nem létezik semmiféle fegyelem, ezek közül mindegyik azt teszi, ami neki tetszik. Ha valamelyik közülök lelkiismeretlenséget követ el, azt a többi, ahelyet hogy kérlelhetetlenül üldözné, még palástolni igyekszik. Ilyen egyesületet drága pénzen nem tarthat a magyar vidéki szinészet. Jön a kongresszus, ott majd lesz alkalmunk előállani a vádakkal. De addig is ajánljuk az összeülendő kongresszus figyelmébe, hogy gondoskodjék komolyan a fölvetett kérdés fölött és belátva az egyesület hiábavalóságát, mondja ki annak fölosziatását! Megmarad még a nyugdíj-intézet, ennek vezetésére pedig elég lesz két ember. A két hivatalnok fölött álljon egy felügyelő-bizottság, amely közgyűléseket tart és időközönkint megvi a nyugdij-intézet ügyeit. Ezen a módon tetemes — ez idő szerint még fölösleges tehertől szabadulna meg a vidéki szinészet, amely különben sincs valami kiváló helyzetben s amelynek — egyeseket kivéve — minden kraiczárjára szüksége van. Az emiitett módon nem kellene a vidéki szinészet nyugdíj alapjából elvenni azt, ami az egyesületi iroda deficzitjéneka fedezésére szükséges. A mult közgyűlés elkövette azt a megmagyarázhatatlan hibát, hogy az egyesületi tagsági dijat fölemelte kétszeres összegre és ennek fejében minden egyesületi tagnak »ingyen« küldi a hivatalos lapot. Hát hiszen, ami azt illeti, szép dolog volna az, de miért tart fönn az egyesület egy olyan lapot, amely minden silánysága mellett még több száz forintnyi deficzitett is sóz az egyesület nyakába, amelynek fedezésére megint a nyugdij-intézet pénzéhez kell nyúlni. Mert az is nyilvánvaló tény, hogy a felemelt tagdijakból a lapra eső rész nem képes fedezni a lap előállítási költségeit. Egy lapot rákényszeríteni az olvasókra, akik ezenkívül is eléggé meg vannak terhelve, legalább is nem tisztességes eljárás. Általános a panasz, hogy a szinész-egyesület vezetése nem jó kezekben van. A rossz nyelvek emelett még konkrét dolgokat is beszélnek, amelyek az egyesületnek több hivatalnokát a leghatározottabban kompromittálják. Mindent el kell tehát követni, hogy az egyesület ügyei való megvilágításban álljanak előttünk, mert a rendetlenségeket, a bünt leplezni senkinek sincs jogában. Végül még egy kérdésről akarunk szólani. Közeleg a kongresszus ideje s amint halljuk, az egyesület hivatalnokai ugy akarják rendezni a dolgot, hogy a kongresszus az egyesület tanácstermében tartassák meg. Ez ellen a leghatározottabban tiltakozunk, mert az egyesületnek nincs olyan helyisége, amelybe 70—80 embert kényelmesen el lehetne helyezni. Maradjon csak meg a kongresszus régi helyén, ugy bizonyára nagyobb lesz a tekintélye is. i
