MAGYAR SZÍNPAD 1891-1892 (1. évfolyam 1-8. sz., 2. évfolyam 1-7. sz.)

1891-09-25 / 1. szám

I. évfolyam. 1. szám. Budapest, 1891. szeptember 25. MAGYAR SZÍNPAD ii ii SZINESZETI SZAKKOZLONY. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Budapest, VIII. Kerepesi-ut 11. szám. A lapot érdeklő minden közlemény ide intézendő. minden hó 5-én, 15-én és 25-án. j­\ f^ mmMmmmmmmmmmemws mgi Előfizetési ár: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Hirdetések árszabály szerint. Előfizetési felhivá Ismerve a hiányokat, a melyek a magyar szinészeti szakirodalom terén mutatkoznak, egy szinészeti szakközlöny megindítását határoztuk el. * A magyar színész, különösen az, aki vidé­ken van hivatva nemesíteni a sziveket, mig ez idö szerint nincs abban a helyzetben, hogy támo­gatóra ne volna szüksége. A halalom a sajló kezében van. A társa­dalom minden rétege igyekszik magának orgá­numot teremteni, a mely méltóan képviselje. A magyar színészet ebben a tekintetben még nagyon hátra van maradva. Ennek oka részint a magyar színészet fiatal voltában rejlik, rész­ben pedig abban, hogy még eddig nem akartak hivatott vállalkozók, akik e valóban nehéz fela­datot képesek lettek volna sikeresen megoldani. Ezek az okok biriak rá arra, hogy „Ma­gyar Színpad" czimmel egy szinészeti szakköz­lönyt indítottunk. Programmunk: felkarolni a magyar színészet ügyét és azt rögös pályáján egy lépéssel előre segíteni. Nem tesszük lapunkat egyes pártoknak esz­közévé, de mindent elküvetünk, hogy a magyar színészetet igazságosan és méltóan szolgáljuk. Támogatjuk a jót s rámutatunk azokra a a hibákra és félszegségekre, a melyek a magyar színészet fejlődésére káros hatással vannak. Ebben a tekintetben a főváros és vidék leg­jelesebb szaktekintélyeit sikerült megnyernünk, akik odaadó támogatást ígértek. Birjuk ezen kivül több jeles fővárosi iró igé­retét, hogy nehéz hivatásunk teljesítésében segít­ségünkre lesznek. Állandó támogatást ígértek: Rákossy Vik­tor, Hajnal István, dr. Váli Béla, Őszi Kornél, Karczag Vilmos, dr. Sziklay János, Márkus Jó­zsef, Márkus Miksa, Sebők Gyula, Szeredai Sváb Leó, Heltai Jenő stb. Lapunk tulajdonosának 16 évi szinészeti működése elég biztosilék arra, hogy alaposan tájékozva vagyunk a vidéki színészet helyzetéről. Élénkké, változatossá akarjuk tenni lapunkat, hogy a szinészeti szakirodalom fejlesztése mel­lett számot adjunk úgy a fővárosi színházak, vala­mint a vidék és a külföld fontosabb szinügyi eseményéről. Bahatóan fogunk foglalkozni az országos szinészegyesület és a nyugdíjintézet ügyeivel és íúködését igazságos bírálat alá véve hivatásában támogatni fogjuk. A czél a melyet kitüztünk magunk elé: nemes. A magyar színészet érdekében harczolunk, de a harczban csak úgy lehet miénk a győzelem, ha fáradozásunk kellő méltánylásra fog találni. Ilyen kilátások mellett indítjuk meg a „Magyar Színpad" czimü szinészeti szakközlönyt s ajánljuk azt a magyar színészek és szinügy­barátok szives figyelmébe. Budapest, 1891. szeptember hó hazafiúi üdvözlettel a Magyar Színpad szerkesztősége és kiadóhivatala. Menedékházat! A vidéki színészet a nyugdijházban nevezetes va­gyonhoz jutott : mert leszámítva a rajta levő 110,000 frtnyi terhet, még mindig fennmarad 70—80000 frtnyi érték s ez az érték néhány év alatt még növekedni fog, mert Budapest rohamos emelkedése mellett, kivált a központi pályaház környékén folytonosan növekvőben van a háztelkek és épületek értéke. De a nyugdíjház csak egy üzleti vállalat: a nyug­díj tőke befektetése egy épületbe, mely a változó lak­bérviszonyok szerint hajt kisebb vagy nagyobb jövedel­met. Mi hisszük, hogy a jövedelem mindig fokozódik, kivált ha a létező néhány nagyobb lakást, a mit kiadni nehéz, kisebb lakásokká alakítanák át. Ámde a nyug­dijházban csak jól fizető lakók találnak menedéket; az elagott sziuészeknek ott nincsen otthonuk. Pedig az elagott színészek sorsáról kell gondol­koznunk. A nyugdíjazás megkezdetett ugyan s Isten segítségével fennakadás nélkül fog folytattatni a jöven­dőben is; hanem a jelek oda mutatnak, hogy nem so­kára sokkal tömegesebben veszik igénybe a jogosult agg színészek a nyugdijtöke kamattait mint eddig. Mikor e nyugdíj-intézetet megalapították, nem hi­szem, hogy megfelelően tüzetes számításokat tettek volna arra nézve, hogy mennyi jövedelemmel kell ren­delkeznie ez alapnak, hogy fizetési kötelezettségének mindig fennakadás nélkül eleget tehessen, mert akkor nem oly alacsony százalékban állapították volna meg a befizetéseket, Erre mutat az is, hogy e nyugdíj sza­bályba — bölcsen! — beigtatták a mi mentö-paragra­fusunkat, hogy t. i.: ha a nyugdijtöke kamatai nem ké­pesek a nyugdíjazottak által kiérdemelt s befizetéseik után jogosan járó nyugdijösszegeket fedezni, akkor az igazgató-tanács az egyesek nyugdijából bizonyos %-okat vonhat le, hogy minden jogosult részesülhessen arány­lagosan nyugdíjban. Ez a felhatalmazás tette lehetővé már az első évben is a különböző érdekek aránylagos kielégítését. De az évek haladtával ma-holnap oda jutunk, hogy sok­kal több színészt kell nyugdíjaznunk, mint a mennyit a cU,

Next

/
Thumbnails
Contents