Miller, Arthur: Drámaíró, színház, társadalom (színházi írások) - Korszerű színház (Budapest, 1984)
II.
felébred-e, felismeri-e az elkövetett rosszat, továbbá fiának lelkiismerete, mikor szembekerül azzal, amit apjáról megtudott. Mondhatnánk, az volt itt a probléma, hogy erkölcsi kérdést ténnyé kellett formálnom, de úgy hiszem, pontosabb, ha azt mondom: a darab felépítésével szándékoztam elérni, hogy az ember egyenes úton szembekerüljön cselekedetének következményével. Bizonyos értelemben ugyanezt a problémát írtam meg előző darabomban David Beeves figurájában; ő sem tudta azonosítani magát tetteivel. Mind a két darabban az egyén kettős természetéből fakad a drámát előidéző megszállottság - abból a kettősségből, amint ő fogja fel cselekedeteit, és ami valóságos megvilágításban „reálisnak" bizonyul. Az Édes fiaimrói többnyire mint morális drámáról beszélnek. Csakugyan az is, csakhogy az erkölcs fogalma nem olyan tisztán etikai, amilyennek feltüntetik, s utána következő darabjaimban még kevésbé. Joe Keller bűntette, melylyel a háborúban számos pilóta halálát okozta, elhomályosítja azt a más jellegű erkölcsi kérdést, amelyre ez a darab elsősorban irányul. Az erkölcsiség valószínűleg nem is a helyes kifejezés ezzel kapcsolatban, csakhogy ezzel éppen azt szándékoztam kifejezni, hogy a valóságban a cselekedetek következményei éppoly reálisak, mint maguk a cselekedetek; mégis ezzel ritkán számolunk, mikor a cselekedetet elhatározzuk, sőt még reményünk sincs arra, hogy teljes mértékben számításba vehessük, hiszen a következményekről csak részleges tudomásunk lehet. Egyszóval Joe Kellernek nem az a baja, hogy nem tud különbséget tenni jó és rossz között, hanem észjárása révén nem képes belátni, hogy ő maga, személy szerint, valóságos kapcsolatban áll világával, világegyetemével vagy társadalmával. Úgy hiszi, hogy társadalmának ő nem tagja, hanem részvényese, akit nem lehet perbe fogni a vállalat ügyeiért. Sietve hozzáfűzöm, hogy nem betű szerint értem, amikor vállalatról beszélek; hanem az olyan embertípusra gondolok, aki puszta eszközévé lesz a termelésnek és elosztásnak, és személyisége elválik azoktól az akcióktól, melyeket elindít. Az Édes fiaim várat ostromol — a harc a kötődésért folyik. Nem egy ember erkölcsiségéről való megállapítás ez a jó és a rossz fogalmával; az erkölcsi világról szólok, mely azért olyan, amilyen, mert az ember nem szabadulhat bizonyos cselekedeteitől. Ebben az értelemben ártalmas a társadalomra Joe Keller, és ebben az 117 i
