Miller, Arthur: Drámaíró, színház, társadalom (színházi írások) - Korszerű színház (Budapest, 1984)
II.
szemléletem változott és kész, az igazság azonban — jót vagy rosszat — többet ölel fel ennél. A teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a társadalom, amelyet munkám tükröz, folytonosan változott az elmúlt évtizedben, s változik most is, míg ezt a mondatot írom. Ezekben a darabokban, úgy is mondhatom, arra válaszoltam, ami „a levegőben volt". Egy ember szól a többihez: „Ezt látjátok, gondoljátok, érzitek nap nap után. Most pedig megmutatom nektek, amit ti is tudtok, csupán az időtök, a belátástok, önzetlenségtek, tájékozottságtok hiányzott a tudatos megértéshez." így vagy úgy, mindegyik darab írását azzal kezdtem, hogy itt most egy ismert, de még meg nem értett igazságot meztelennek le. A közönséget úgy képzelem, mint valamely gyülekezetei, amelynek minden tagja valami vélt félelmet, reményt, gondot hordoz magában, s azt hiszi, hogy ez kizárólag csak az övé, s ez elzárja őt a közösség többi tagjától. A darab szerepe — legalábbis e tekintetben — az, hogy a nézőt ráébresztve másokkal való rokonságára, közelebb hozza a többi emberhez. Ha másért nem, ezért tartom komoly játéknak a színjátszást, mert emberibbé teszi vagy tehetné az embereket — kevésbé egyedülvalóvá. 3 Mikor az Édes fiaim színre került a Broadwayn, rámondták, hogy „ibseni" dráma. Volt, akinek éppen emiatt tetszett, mások viszont ugyanez okból fanyalogtak tőle. Ibsen valóban erősen hatott erre a darabomra, csakhogy ez a szerző számomra nem ugyanazt jelenti, mint másoknak - akár híveit, akár ócsárlóit nézem. Manapság Ibsent többnyire csak a színpad ügyes mesteremberének tartják, akinek van érzéke nagy fontosságú eszmék iránt. Ma már önmagában véve a szándék is gyanús, hogy az író egy drámai művet határozott felépítéssel konstruáljon meg, de fölöttébb gyanús, ha a mű bizonyos elgondolást hoz napvilágra, hát még ha az egy mondatban összefoglalható. Az „élet" ma sokkal bonyolultabb, semhogy az erőknek ily mesterséges összeütköztetésében tükröződhetnék. A mai dráma legyen „költői". Még jobb, ha célzata megfoghatatlan, mintha előre meg sem konstruálták, meg sem szövegezték volna, csak úgy, a semmiből kelne életre, 109 T I
