Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)
Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező
— mondjuk — ostoba. Valószínűleg nehezebb meglátni a gonoszságot egy "jóképű fickóban". Pecsorin viszont mindig is bátrabbnak tűnt. Olyan hőst akartak látni, akiben gyönyörködni lehet, ez itt pedig hűvös, zárkózott, érthetetlen álarc mögé bújt. Pedig épp itt van a kutya eltemetve. Pecsorin eléggé kellemetlen fráter, de az igazságot nem Grusnyickij képviseli, hanem ő. Van benne gonoszság is meg jóság is. És a régi kor olvasóját talán szintén mérgesítette ez a furcsa keverék. Az előbb az olvasói levelekről beszéltem. Igaz, a legtöbb levelet lányok írták. Ők romantikus hősnek kívánták látni Pecsorint. Olyannak, mint Grusnyickijt, csak egy kicsit jobbnak. Én meg, valószínűleg védekezésképpen, kaptam a gondolaton, hogy Pecsorinnak kellemetlen embernek kell lennie. Ezt a mentőgondolatot egy újságcikk fejtette ki. Én pedig azt gondoltam: ha akad, aki úgy véli, hogy Pecsorin kellemetlen alak, azt kell mondanom, hogy épp ilyennek szántam. Mert sokkal könnyebb ezzel védekeznem, mint bebizonyítanom, hogy Pecsorin, a mi Pecsorinunk, nemes lelkű is, meg okos is, meg igaza is van, de mindez nem jelenik meg nyílt formában. Az embernek mindig szüksége van rá, hogy a gondolatát támogassák. És nemcsak a munka során. Sőt akkor kevésbé van szüksége támogatásra. Hiszen az embert viszi előre a lendület. De amikor befejeztük a munkát, rendkívül türelmetlenül várjuk a visszhangot. Most ez a levél jött Szverdlovszkból. Felidézte bennem munkám kezdeti, készülődési időszakát. Erről azonban hadd meséljen az alábbi levél: "Amit Pecsorinról tudunk, mindazt tőle magától tudjuk meg. És ha az olvasónak vagy a nézőnek az a meggyőződése támad, hogy Pecsorin kegyetlen, gonosz és igazságtalan, sőt szörnyű környezetével szemben, akkor ez nem más, mint Pecsorin lelkiismeretének hangja." Egyébként épp ezért akartam egyszerű párbeszéd formájában felidézni a regényt, és ugyanúgy, mint magában a regényben, Pecsorin elbeszélésén keresztül bemutatni a történteket. ". . . Megérkezem Pjatyigorszkba. . . Megfordulok: Grusnyickij! ... Grusnyickij nem szeret engem.. . Én sem szeretem őt; érzem, hogy mi valamikor összeütközünk egy szo-178
