Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)

Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező

némileg változtassunk a régi,megszokott képen. Ismétlem, hogy ennek ellenére a megszokott helyszínt látjuk magunk előtt. Előfordulhat, hogy valaki önmaga védelmében kijelenti, hogy ő így fogja fel. Ez esetben azonban felfogása vajmi kevéssé tér el a szokványostól.

Másfajta, erőteljes, éles, markáns értelmezésekkel jóval ritkábban találkozhatunk.

De természetesen ezeknél is előfordulnak torz megoldások. Tegyük fel, hogy a darab egy mocsárban játszódik, és a színpadon is "ingoványt" látunk, a díszletfalakon penészfoltok és más effélék. Ez az értelmezés szintén banális, de legalábbis felszínes. A színtér illusztrálása éppoly sekélyes dolog, mint saját koncepciónk illusztrálása, különösen ha ez utóbbi általános szinten mozog.

Nem, nem ez az alapvető kérdés.

Az alapvető kérdés az, hogy a rendezőnek rá kell tapintania a tárgy, az események lényegére. E lényeget azonban igen "ravaszdi" módon kell kifejezni.

Ülök hát, és töröm a fejem, hogyan is fejezhetném ki az Othellóban azt, milyen pusztító erejű az intrika. Hogyan állítsam az emberek színe elé az intrika módszertanát oly módon, hogy bemutassam Velencét is, meg Desdemona hálószobáját is, de egyszersmind az események lényegét is. Hogyan teremtsem meg mind egyéni elképzeléseimnek, mind pedig magának a történetnek sajátos, tömör, "ravasz" képét?

Ó, de jó dolog kritikusnak lenni! Pozdorjává zúzhat minket a bemutató után. Hiszen előtte rendszerint minden világos. Tudja, hogy a zene nem az igazi, a jelmezek sem, és hogy nem a megfelelő részekre helyeztük a hangsúlyt. Magam is tudom ezt, én is ugyanazokat a könyveket olvastam, mint ő. De vajon tudja-e a kritikus, mily nehéz megalkotni valamit?!

Sztanyiszlavszkij csodálatos világosan, szép stílusban írja le a hősök múltját. Megtudjuk, hogyan udvarolt Cassio Desdemona komornájának, hogy az segítsen neki Desdemonát elrabolni. Leírja, hogyan mentette meg egy ízben Jago Rodrigót a kötekedő részegektől. Hogyan került Emilia a tábornokhoz, hogy rendben tartsa az agglegény szobáját. Nem üres fantáziálás ez, hanem — mint Sztanyiszlavszkij írja — a jelenetet hitelesítő múlt életre keltésének rendszere.

74