Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)
Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező
rovna legalábbis így érzi. És ez nemcsak hogy bántja, hanem nagyon keserves gondolatsort indít meg benne önmagáról, életéről és életkoráról. A férfi szemében, amely örökösen a távolba néz, udvarias közöny honol. Azért jött, hogy valakinek a szolgálatába álljon, pénzt keressen, majd elutazzon. És az asszonyt sérti a férfi látszólagos felsőbbsége. Hallatlanul sértő, sőt fájdalmas, ha azt látjuk, hogy egy értékes ember ügyet sem vet ránk. Az asszony önbizalma meginog, úgy érzi, öregszik, kénytelen itt, falun élni,stb. így kezdődik, és mire észbe kap, már halálosan szerelmes, és semmi másra nem képes gondolni. Most már minden a férfitól függ, és mindent a férfi viselkedésének Natalja Petrovna elképzelte árnyalatainak vet alá. Különös, sajátos betegség lesz úrrá rajta, olyan kór, melytől sokan szenvednek, és melyet mindenki jól ismer. Lelki betegség, amelyet érdemes megfigyelni és tanulmányozni. Legalább olyan érdekes ez, mint a testi betegségek orvosi kutatása. A betegséget persze mi tanulmányozzuk, nem pedig Natalja Petrovna, aki még csak számot sem tud adni róla önmagának. Az orvos disszertációt ír a vírusok egyik fajtájáról. Az író ezzel szemben színdarabot ír a szerelmi bánat egyik alapvető változatáról, amely nem három-négy napig tart, hanem egy hónapig, s oly sebeket ejt az emberen, amelyre hál' istennek az influenza nem képes. A lelki betegségekkel sokat foglalkozunk, ismerjük önmagunkat, erkölcseinket, szokásainkat, emberi valónkat. Natalja Petrovna úgy véli, hogy a diák számára nem jelent többet, mint a kisállvány a gyerekszobában. Verával viszont törődik. Egyenlő félnek, jó barátnak tekinti. Szemmel látható, hogy közel állnak egymáshoz, örülnek egymásnak, természetes kívánság él bennük, hogy együtt sétáljanak vagy üljenek, nevessenek, fecsegjenek, sőt talán hogy átöleljék egymást. Ő, Natalja Petrovna pedig gazdasszony, mama, a nemesi ház része, ahol ott él a férj is, Rakityin is, meg a szobalányok és a szakácsnő. Eleinte nem szerelmes ő — inkább sértődött. Bántja, hogy senki nem figyel rá, senkinek nincs szüksége rá. Valami titokzatosság rejlik az elszigeteltségében, amelynek utána akar járni. De akár ez az oka a férfi iránti érdeklődésének, akár más, mindenképpen meg kell értenünk őt. Halálos vétek, ha csak úgy általában vagy jelzésszerűen ábrázoljuk az asszony érzelmeit. Meg kell 63