Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)

Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező

véget életének! Tehát benne sem csupán "erő" volt. Talán itt is a "szent társulással" van dolgunk?

Elolvastam I. Szolovjeva érdekes cikkét az Egy hónap falun 1909- es előadásáról a Moszkvai Művész Színházban. 1909-ben! "Gondolják csak meg!" — ahogy Szimeonov-Piscsik mondaná.

Miközben olvastam, azt kívántam, hogy bárcsak Sztanyiszlavszkij rendezésében minden másmilyen lett volna. Ha az ember hozzálát egy rendezéshez, csöppet sem hat rá lelkesítőleg az a gondolat, hogy csupán megismétli, amire más már korábban rátalált. Az a jó, ha megismervén a régit, fölfedezem, hogy amit kitaláltam, az nem hasonlít a régihez, és emellett még új mondanivalója is van. Erre gondoltam, amikor belekezdtem a régi előadásról szóló cikk olvasásába.

Másrészről viszont nagyon kívántam, hogy elképzeléseim helyesnek bizonyuljanak. Jó lenne, ha értelmezésem nem bizonyulna kiagyalt koncepciónak. Mert mit ér a kiagyalt koncepció? De ha nem "kitalációról", hanem fölfedezésről van szó, akkor alapvető egybeesésnek kell lennie az elképzelések között, függetlenül attól, hogy különböző emberek különböző korban alkották meg őket. Ezért örültem meg annyira, amikor azt olvastam, hogy Sztanyiszlavszkij ezt a színdarabot a szenvedélyről szóló, sajátos tanulmánynak tekintette. Sőt oly tanulmánynak, amelynek tárgya a vak, őrületbe kergető szenvedély.

Örültem, hogy akkoriban is fölmerült a gondolat, hogy ez a színdarab nem "a nagyúri kedvtelésekről" szól. Igazi témája "a kötelesség és a szenvedély", "a becsület és a szenvedély".

Natalja Petrovna tétova, habozó nő, aki elveszti önuralmát. Sztanyiszlavszkij úgy vélekedett, hogy még egy díványpárna is vihart kavarhat lelkében és kikelhet magából miatta. Sztanyiszlavszkij e darabban a robbanásig feszülő energiáról, Natalja Petrovna hirtelen természetéről gondolkodott, amely könnyeddé, légiessé teszi alakját. Nem a csipkéről esik itt szó, azok már a könyökén jönnek ki Natalja Petrovnának. Knyipper-Csehovának szemére vetették, hogy hősnője nem eléggé turgenyevi. Mikor Natalja Petrovna az egyik jelenetben kiment, vaktában, térdével lökte be az ajtót.

58