Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)

Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező

szórakoztatja ugyan, de Desdemona nem haragszik meg igazán. Nemigen törődik Jagóval, férje megérkezésére vár.

E látszólag könnyed hangvételű jelenet mögött azonban mély mögöttes tartalom áll. Hiszen Jago már közölte velünk, hogy megrágalmazta Desdemonát és Cassiót. Ez pedig baljós fénnyel vonja be a békés ciprusi beszélgetést. Én azonban nem elégednék meg ezzel a visszfénnyel. Mert van egy rossz szokásom: sötéten látok mindent. Szerintem például semmiképp nem indokolja a könnyed hangvételt, hogy Othello úton van Ciprus felé, mert hiszen épp ennek a hajónak kellett volna elsőnek befutnia. A szél és a vihar megsemmisítette a török flottát. Miért kímélné meg ugyanez a vihar és szél Othello hajóját? Desdemona szereti Othellót,a szeretet pedig gyakran szül fölösleges aggodalmaskodást. Aki szeret, fél, hogy elveszíti a másikat.

Nincs itt senki, aki jobban nyugtalankodnék, mint Desdemona. Jago egy szemernyit sem nyugtalan. Ez egyébként világos. Cassio is csak módjával aggódik. Szereti Othellót, de mint tapasztalt katona tudja, hogy a szél nem bír el egy ilyen hajóval. Desdemona magára marad félelmével, magára marad ezek között az idegen, ismeretlen férfiak között, akik meglehet, szintén aggódnak, de korántsem annyira, mint ő. Magányosan szorongani pedig nehezebb, mint másokkal együtt.

És mindennek tetejébe itt ez a Jago a mocskos vicceivel. Végig az úton ugyanígy tréfálkozott, talán ivott is. Tele volt a hajó az efféle tengerészekkel és katonákkal. Szörnyen fújt a szél, és a katonák talán a borból és a tréfálkozásból merítettek bátorságot. Desdemona nem mondhatja el magáról, hogy kellemes útja volt. Túlzás azt állítani, hogy Shakespeare nőalakjainak "férfias" a jellemük. Lelkierejük a legtöbb esetben éppen lelki erő, nem pedig olyan adottság, amely képessé tenné őket arra, hogy idegen körülmények közé beilleszkedjenek. Úgy gondolom, hogy Jago már útközben sem igen nyerhette el Desdemona tetszését. Most pedig, amikor újra rákezd kedvenc témájára, és "a nőkön" köszörüli a nyelvét, Desdemonda élesen válaszol neki.

Sajnos sok nő szó nélkül hagyja az effajta alantas beszédet, van aki hallgat, sőt esetleg maga is megereszt egy tréfát, nehogy finnyáskodónak tartsák. De akadnak, akik rászólnak az ízetlenkedő férfira, megkockáztatják, hogy az megüti vagy legalábbis nevetségessé teszi őket. Desdemona az utóbbiak közé tartozik.

29