Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)
Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező
nem az alkotómunkáé. Mindig fennáll a veszély, hogy ismétlésekbe esünk. Itt higgadt ítélőképességre van szükség, s nem szabad becsapnunk önmagunkat. A józan ítélőképesség reményt nyújt új művészi eszmék megszületésére. A magam részéről szeretném hinni, hogy öncsalás nélkül szemlélem munkámat, és észreveszem, ha egy klasszikus mű színre vitelénél ismétlésbe esem. Ha ilyen mozzanat mégis föllép, föltétlenül fel kell figyelni rá, még akkor is, ha az embernek nincs ereje, hogy valami mást találjon ki. Mert már maga a kétkedés is új energiát szül, amelynek végül eredményre kell vezetnie. Úgy vélem, hogy a mai téma színre vitelénél is jelentkezik majd ez a megújult energia; a klasszikus művek rendezési tapasztalatai erre is ki fognak hatni. Szeretnék még elmondani valamit, ami már nem is a rendezői szakmára vonatkozik, hanem magukra a színdarabokra. Azt hiszem, hogy nemcsak mi vagyunk elégedetlenek önmagunkkal, hanem a maga részéről számos drámaíró is. Megpróbálnak letérni az útról, amelyen régebbi sikereiket aratták, érzik, hogy erre szükség van, s gyötrődve keresnek új utakat. Sajnos azonban, csakúgy mint mi, még nemigen találnak rájuk. Csak azért engedem meg magamnak, hogy bíráljam őket, hogy felrázzam képzelőerejüket, s ha nem értenek is velem egyet, tiltakozásuk talán új, pozitív ötletet ad további munkájukhoz. Dvoreckij felolvasta új színdarabját, s én elképzeltem magamban azokat az embereket, akikkel Norilszkban találkozott. De milyen könnyű ezeket a ma még teljesen újfajta embereket ismert sablonokba gyömöszölni! Ezt az embert például X.V. színész fogja játszani. Már pontosan tudom, milyen lesz a szerep. Valamennyien olyan fokon gyúrunk át mindent önnön képünkre, hogy az új nem tud betörni színpadunkra. Ritkán találkozunk manapság olyan színésszel, aki teljesen más embert tudna a színpadon megalkotni, mint amilyen ő maga. Persze nem a felszínes külső utánzásra gondolok itt. Mert az ilyen színészeknek se szeri, se száma. Igaz, a külső jellegzetességek megragadása "kiment a divatból". Ezért hát többnyire a markáns külsejű színészek sem bíbelődnek ezzel. Ami talán még szerencse is. Pedig milyen érdekes lenne, ha behatolnának egy tőlük idegen jellem titkaiba. 17
