Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)
Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező
1 Valamikor, igen rég, a Művész Színház Kamaraszínházában előadták a Hamletet Peter Brook rendezésében. Emlékszem a közönség ambivalens reagálására. Véleményük szerint ez az előadás persze bizonyos szempontból nagyszerű volt, de túl száraz és kicentizett. Shakespeare-t nálunk máshogy szokás játszani és rendezni. Harsányabb, rikítóbb színekkel, tragikusabban. És hoszszabb előadásban. Ez az előadás pedig először is rövid volt, meglepően rövid, másodszor pedig valahogy nem volt zajos, híján volt a hangos, tragikus szárnyalásoknak és az éppoly hangos elbukásoknak. Mert minálunk a régebbi Shakespeare-előadásokban feltétlenül kötelező volt egy kiemelkedő szólista, de partnerei arcán látszott, hogy ez mennyire nyomasztja őket. Itt. Brooknál viszont nem volt ilyen sztárolás talán a puritánság okán, de talán az egységes előadás kedvéért. Természetesen a Hamletet alakító Scofield rendkívüli színész, de nem mondható, hogy ez az előadás őrá épült. Scofield csupán szép része volt a gyönyörű egésznek. Az előadás igen átgondolt és mértéktartó. És levegős, a levegősség pedig Shakespeare-előadásban, legalábbis számomra, teljesen új volt. Semmi sem terhelte, semmi sem ködösítette el az alapgondolat szabad kibontakozását. Az alapgondolat ugyan véleményem szerint csupán annyi volt, hogy ez nem valamiféle régi történet, hanem rólunk is szól, de ez sem kevés. Amikor a Gorkij utcai üzlet nagy kirakatában megjelentek az első hirdetések az angol társulatról, meg a fényképek, a járókelők már akkor hoszszan nézegették Hamlet arcát. A kép vonzóereje voltaképpen abban rejlett, hogy egy mai színész nem maszkírozta magát valaki másnak. Nem hordta a megszokott Hamlet-parókát, s a jelmeze sem felelt meg az elvárásnak. Mert néha modern színdarabokban is "sikerül" a színésznek, hogy régimódinak fessen. Miféle ládából szedik elő a parókákat és a maszkokat? Miféle ládából szedik elő azt a stílust, ahogy a színészt lefényképezik vagy ahogy lefényképezted magát? Ennek a Hamletnek egyszerű névjegykártyája volt: egy fiatalember, aki nem takargatja, hogy a mai világból való. Ezt az előadást nem holmi régi ládából húzták elő, hanem egy maiból, most, a mi korunkban hozták létre. Egyébként ezenkívül semmi demonstratív nem volt ebben az előadásban, épp ellenkezőleg, visszafogott hangvételű, korszerű színházat láttunk — de a magam részéről semmi egyebet nem találtam benne. Persze az is lehet, hogy túl fiatal voltam, és nem értettem meg. Ennek a 119
