Efrosz, Anatolij: Mestersége: rendező - Korszerű színház (Budapest, 1985)
Anatolij Efrosz: Mestersége: rendező
Úgy viselkedik, mintha Othello testvére lenne. Nyugtalankodik, érzi, hogy Othellóra veszély leselkedik. Othello a lelkére veszi, hogy Jago ennyire aggódik. Bűnösnek érzi magát vele szemben, hiszen Jago a házassága miatt nyugtalankodik. A jó ember jellemző vonása, hogy veszély esetén nem önmagáért aggódik, hanem, mondjuk, a barátjáért, aki bajba került. És igyekszik megnyugtatni őt, bizonygatja, hogy nincs ok aggodalomra, és a veszély, amely fenyegeti, nem is olyan nagy. Különös dolog egy művészi alkotás alapeszméje. Akkor kezd kibontakozni, amikor az ember figyelme nem elsősorban rá irányul. Az embert egyszerűen eltölti mindez, rögtönözni kezd, és miközben testet ölt az élet, újra feltűnik az alapeszme, de most már más arcát mutatja. A rendezői munkában szinte semmi jelentősége nincs annak, amit az ember mond. Ez nem több, mint egy gondolat, még akkor is, ha helyes. És a színész még akkor sem tudja eljátszani, ha megérti, amit a rendező mond. Mert egy gondolatot nem lehet eljátszani, az eredmény túl általános lenne. Meg kell találni a gondolat és az érzés konkrét — igen, konkrét - kifejezési módját. Emellett persze nem szabad szem elől téveszteni magát a mondanivalót és magát az érzést. Mindent át kell gondolni, utána pedig mintegy megfeledkezve erről, a színpadon fel kell építeni valamit, ami konkrét. Olyan ez, mint amikor az ember előadásra készül, és minden gondolata e körül forog. De kilép az utcára, és ott karambolozik. Utána megérkezik az előadás színhelyére, de már egy lélek sincs ott, nem várták meg. Az előadásra hát csak másnap kerül sor. De addig még egy teljes nap, rengeteg esemény van hátra. Másnap reggel aztán az ember újra elmegy a főiskolára. És ott egy hallgató egyre csak vitatkozik, ostoba kérdéseket tesz föl. Az ember voltaképpen mindent véghezvitt, amit akart, kigondolt, megtartotta az előadást, de másként. Azt hiszem, alkotómunkánk legmagasabb rendű eleme a rögtönzés képessége. Az ember mindent átgondolt, talán hosszú hónapokon át, talán egy teljes éven át. Aztán kilép a színpadra próbálni, és akkor már a konkrét helyzettel áll szemben. Konkrétum az adott partner személye, a személyes érintkezés, felötlik egy új szempont, amely teljesen más, mint amit az ember eddig a fejében 10
