Kott, Jan: Színház az egész világ… - Korszerű színház 101. (Budapest, 1968)

III. Találkozások

IONESCO

Alighanem nyolc évvel ezelőtt láttam először a Leckét^és a Kopasz énekesnőt« Később aztán még kétszer vagy háromszor,amikor Párizsban jártam, mindig ellátogattam a rue de la Huchette-i .kis színházba. Kiváncsi voltam, úgy maradt-e minden, ahogy volt.Bendületlenül a leckét és a Kopasz énekesnőt játszották. Az elmúlt ősszel még egyszer elmentem megnézni az előadást. Semmi sem változott, talán csak a parányi színház lett még szutykosabb, mint azelőtt. Még a közönség sem változott, mintha mindig ugyanazok a nézők jöttek volna el hét éven keresztül, akárcsak Martin úrék Smith úrékhoz. Most is akadt köztük néhány betévedt túrista,. egy vidéki úriember, aki a világért el nem mosolyodott volna, csak a diákok lettek még szakállasabbak]és a lányok haja még kurtább.

A Kopasz énekesnőt csak kétszer láttam addig, egyszer a kis párizsi színházban,nyolc évvel ezelőtt, aztán Varsóban. De úgy éreztem, mintha kívülről tudnám az egészet, hogy mindöröktől fogva létezik, hogy nem Írták meg sohasem. Mert azelőtt is megvolt. Aztán úgy rémlett ,ihogy hosszú hónapokon át beszélgettem a "kopaszénekesnővel” otthon, gyakran órákon át egyfolytában. "Hát ez különös, hát ez hallatlan, micsoda véletlen, magának is van egy Teréza nevű lánya, nekem is van egy Teréza nevű lányom."

A hecke valahogy erőszakosabb, mazohisztikusabb, kegyetlenebb, lett az évek múlásával. Nem tudtam biztosan, ugyanaz a színésznő játssza-e a Tanítványt? Annak idején gyerekesebb volt.

Előadás után Jonescóéknál voltam. - Hát persze, hogy ugyanaz - mondta Eugène. A Leckét még ötven vagy hetven évig fogják játszani. A Tanítvány egyszer majd tényleg meghal, nemcsak a színpadon. Felmegy a mennyekbe, Szent Péter szigorúan megkérdi:

98