Kott, Jan: Színház az egész világ… - Korszerű színház 101. (Budapest, 1968)

II. Tragédiák és kortársak

egész Wawel kellett, Róáewicz egy vaságyat állít & Marszalkowska sarkára.

Ez nem. tréfa. Kózewicz tényleg hagyományos nemzeti drámát Irt. Konrad és a társadalom. Konrad és Lengyelország, Konrad és a világ. Konrad továbbra is várja a Nagy Eszmét. Konradot továbbra is üldözik az erimiiszek. Rendben van. Minden rendben van. Csak miért olyan szentimentális ez az uj Konrad? Mert ha ágyban fekszik és szomorkodik, ebből nyilván következik valami. Vagy felmentés, vagy vád. Lehet, hogy az uj Konradnak igaza van, hogy fekszikj talán csak bábok, torzalakok, elidegenedés, áligazság, nagy csufolódó pofák, rádiómonológok és párbeszédek, bömbölő gramofonok, orrszarvúak vannak körülötte? De akkor illene rámutatni és nem meghatódni a világtól és krémkávéra invitálni Bobikot, az 'Újságírót, a czçstochowai Nagybácsit és a derék német lányt. És nem szabadna előjönni a szekrénybőlI

Vagy lehet, hogy az uj Konradnak nincs igaza, hogy fekszik és szomorkodik? Talán fel kellene állnia, összeszedni magát, harcolni a békéért, letenni az érettségit, egy kislánnyal sétálgatni és nem halogatni az értekezletet? Talán nem is annyira magasztos, nem is annyira boldogtalan és tragikus? Talán nem is Nemzedék? Lehet, hogy az egészet csak álmodja? Talán az egész csak a komplexumaiból ered, talán csak felmentést keres, egyszerűen lomha és lusta? Talán nem is kényszerül tragikus választásra az abszurd és üres kozmoszban?

Bózewicz Hőse kedves, rokonszenves, csupa báj és kellem. Naiv és magasztos. Mindenekelőtt lirai, Beokett, Ionesco, Wilder alakjai nem magasztosak és nem líraiak. Rózewicz Hőse nagyon lengyel és nagyon hiteles. És miért követeljük meg tőle mindezt?

Mert ebben a Kartotékban minden csak látszólag idegen. Valójában minden igaza., rózewiczl. Lirai hős, háborús sérült, keserű gyermekkor, megfélemlített és érzékeny, hát még a dikció, a mondatszerkesztés. A Kartoték meg van Írva, igazán meg van Írva. És ezért játszható. Rózewicz nyelvének belső drámaisága van, sajátos nyugtalansága, érzékenysége.

91