Kott, Jan: Színház az egész világ… - Korszerű színház 101. (Budapest, 1968)

II. Tragédiák és kortársak

ARTUR: önmagában véve semmi sem komoly, egyáltalán semmi. Minden közömbös. Hacsak, mi 'magunk: nem adunk valami jelleget a dolgoknak, megfulladunk ebben a közönyben. Meg kell teremtenünk az értelmet, ha mér természettől fogva nem létezik.

Ez szinte szó szerint Gombrowicz. Gombrowicz és Witkacy benne van Síró bekben, ahogy Witkacyban benne volt Przÿbyszewski és Wyspianski,Chwistek, Carnap és a futuristák. Gombrowicz leleplező módszere a meg nem valósult szanációs Lengyelország groteszk képével kezdődött, azután a "pofa" "ülep", "megifjodás" és "közöny" már csupán nyelvi kifejezések lettek, általánosak,de annál absztrak - tabbak. MroSek visszaadta e szavak realitását, sőt új történelmi értelmét, pontosságát.

A kigombolt nadrágé idősebb urak idült-gyermeteg nonkonformizmusával Artúr a gombrowiczi formát állítja szembe. A forma - stilus. A stilus a nagypapák bútora. A nagypapák bútorait a régiségkereskedések adják-veszik. Legutóbb zöld gázlámpákat és szeceszsziós petróleumlámpákat kerestek. Artúr cilindert rak apja fejére, a nagybácsira fűzőt ad, a nagymamára ötven év előtti gálaszoknyát, mennyasszonyának fátyolban kell esküdnie. Az ifjú pár letérdel, a gramofon Mendelssohn Nászindulóját játssza, nagymama megáldja a fiatalokat, a szertartás fényképezéssel végződik. De esküvői kép nem lesz. Az öreg fotografáló masina nem működik. Molyok röpködnek, érezni.a nafta!int. A régi forma halott. A tárgyak nem realizálódnak. Szociológusok jól tudják, hogy ha a tárgyak és formák a régiségkereskedésbe vándorolnak, felmegy az értékük, de már nem vonzanak bennünket.

ST0MI1: Mit csináljunk... Ha a tragédia már lehetetlen, a bohózat unalmas, akkor nem marad más, csak a kísérlet.

S7

i