Kott, Jan: Színház az egész világ… - Korszerű színház 101. (Budapest, 1968)

I. Színház és irodalom

Éppen az az egyik legérdekesebb különbség álom és valóság között, bogy álmunkban - különösen a rossz álomban - nem hagyhatjuk el a helyet, ahol vagyunk. A való életben, mindig kimé hetünk a szobából, még ha zárva van, akkor is, még ha börtönben vagyunk, akkor is.De az álomban nagyon korlátozott a mozgásunk. Ha megyünk valahová, rendszerint azért tesszük, mert visznek. Vagy mert zuhanunk. Ta­lán ezért használjuk a "mintha álmodnánk" kifejezést olyan hely­zetekre, ahonnan nincs kiút. így beszélünk a véget nem érő érte­kezletekről, ahonnan nem tudunk megszabadulni. így emlékezünk a kijárási tilalomra a megszállás idején. A bezártság mindig olyan, mint egy lidérces álom. Kafka világa a bezártság világa. A való életben legalább a gondolatainkba menekülhetünk. A fájda­lom elől, még a félelem elől is. A lidérces álomból hincs menek­vés. Az álomban nincs múlt idő és nincs jövő idő.Álmodhatjuk azt, hogy álmodunk, de nem álmodhatjuk,hogy arra gondolunk, mi volt, vagy mi lesz. Az álomban, főképp a rossz álomban, csak jelen idő van. Kafka világában is csak jelen idő van. A per Josef K.-ja,vsgy A kastély K. földmérője nem gondol a múltra, nem gondolkodik a jö­vőn. Csak a kegyetlen jelenben él. Kafka prózája soha, vagy majdnem soha nem közöl gondolatokat. Szereplői élnek, beszélnek, éreznek, de nem gondolkodnak. Lega­lábbis nem tudjuk, mire gondolnak. Mint a rossz állomban. Yagy mint a színházban. Ez a próza környezetből és dialógusokból áll. Ebben rejlik Kafka szörnyű intenzitása, A legintenzivebb idő a jelen idő. És csak a jelen idő lehet igazán drámai. Kafka alakjai, kivéve a főszereplőt, ugyanazon alapelv szerint ténykednek, mint az álomalakok. Ha álmodunk, minden személy, aki­vel találkozunk, valamilyen kapcsolatban van velünk, beszélgethe­tünk, de azt nem tudjuk, kicsoda voltaképpen. A rossz álomban a partnerek mindig erősebben nálunk. Ők vezetik az akciót, paran­csolnak nekünk, visznek valahová. Tiltakozunk, de tehetetlenek­­vagyunk. Védekezünk, de legyőznek bennünket. Az akció tőlünk füg­getlenül zajlik, mintha színházban lennénk. Bíróság elé állítot­tak, de nem tudjuk, miért, kicsoda és hol. Lázadunk, kiabálunk, de meg kell adni magunkat. 33 I

Next

/
Thumbnails
Contents