Kott, Jan: Színház az egész világ… - Korszerű színház 101. (Budapest, 1968)

I. Színház és irodalom

KÜLÖNÖS GONDOLATOK KAFKÁBÓL

A Krakkóból Mogila felé vezető utón, Jobbra a Howa Huta-1 országuttól, az első épülettömbtől tálén ötven méternyire van egy park. Decemberben arra Jártam; köd volt, frissen esett a hó. A parkban senki sem volt. Különben nehezen lehet ezt a helyet parknak nevezni. Inkább nagy, egyenletes és elkerített mező padokkal. Sehol egyetlen fa, egyetlen bokor. Csupasz fehér mező fekete padokkal. Lehet, hogy van pázsit is, de belepte a hó. A padok szabálytalanul helyezkednek el, mintha valaki véletlenül összekeverte volna őket. Néhány pad szabálytalan sokszöget alkot, mintha beszélgetők tolták volna össze. Látomásnak gondolhatná az ember abban a ködben. Úgy éreztem, dráma játszódhatott le itt, csak nem tudtam rájönni, mi történhetett és miért. Tolt valami iafkai ebben a világban.

Egyszer, amikor Krakkóban jártam, elmentem Noworolskihoz,korábban, mint rendesen. Még nem volt 11 óra. Később mindig zsúfolva van. De ebben az időben még csak a fal melletti székeken(ültek. Középen minden asztal üresen állt. Gyorsan letelepedtem az egyik fal melletti szabad asztalhoz. A kávéházba egyre-másra érkeztek az újabb vendégek. Láttam a nyugtalan tekinteteket, amint a falnál, az ablaknál kerestek helyet. Aztán kedvetlenül, tétován leültek valamelyik középső asztalhoz. Eddig ez sohasem tűnt fel. Hirtelen úgy éreztem, férgek vagyunk valamennyien, kérlelhetetlen és zsarnoki neurotropizmus uralkodik rajtunk. Jó helyem volt, sarokban ültem, három oldalról védetten, ügy tűnt, bogár vagyok egy üregben. És újra, megint csak nem tudom miért, Kafka jutott eszembe. Talán a folytonos szorongás miatt.

A pert CBak néhány héttel később láttam szinpadon.Meglepett szin-31