Kott, Jan: Színház az egész világ… - Korszerű színház 101. (Budapest, 1968)
I. Színház és irodalom
előtt. Végül sor került a nyelvre la. A megsemmisítés és megtisztítás folyamatát fékevesztetten végezte el a háború utáni ezlibáz. Előbb az ideológiában, mint néhány amerikai Író és Sartre. Sőt, mint Brecht, aki valójában sokkal összetettebb és bonyolultabb, mint ahogy általában emlegetik.Aztán az úgynevezett abszurd színház sietett megsemmisíteni a dramaturgia hagyományos stílusainak többségét. A csupasz színpad jogán a csupasz egzisztenciát mutatta meg. Vajon a pusztítás folyamatának végén vagyunk mér? Felmerül a kérdés,melyik a leginkább verisztikus színház,az "igaziak közt a legigazabb"? Azt hiszem, a cirkusz lesz az, amelyben valódi oroszlánok valóban felfalják a valódi keresztényeket. Vegyük most már sorra a színpadi illúzió fokozatait: Valódi oroszlánok és valódi keresztények, csakhogy az oroszlánok manapság nem falják fel igazán a keresztényeket! ál-oroszlánok és valódi ke res'ztényekj továbbá ál-oroszlánok és él-keresztények, azaz Shaw Androkles és az oroszlán. Színészek, akik valódi edényekből, valódi asztalnál esznek valódi ételeket és isznak valódi italokat, vagy még valódi asztalon valódi, de már üres tányérok és üres poharak, amelyekből képzeletbeli italokat Isznak. Aztán képzeletbeli tányérok és poharak. Elég mulatságos dolog, hogy a színházban, ahol a pantomim mindencselekvést képes magába foglalni és a konvenció képes pótolni minden valódi gesztust, van egy cselekvés, amelyet - tudomásom szerint - sohasem a színpadi konvenciók szerint ábrázolnak. A színész, hogyha cigarettára gyújt, a cigaretta mindig valódi. Még a legeslegabszurdabb játékban is. Meg kell vallanom, hogy ez a példa nyugtalanító számomra. A színház jövőjéről beszélgetni anélkül, hogy tisztában lennénk az irodalom feladatával és szerepével korunkban, csalóka és haszontalan dolog. Hogyha az irodalom rendeltetése a demisztiflkálás, hogyha a kritika ideológiája az ideológia kritikája, akkor a valóban újat akaró színháznak mindkét funkciót, a demisztifikélást és a kritikát, be kell töltenie. Ez az érdeke, ez a rendeltetése. Még a legkonzekvensebb színházban is igazi cigarettát szív a színész. A színház, mint azt Eric Bentley igen helyesen megállapította,hasonlóan az irodalomhoz, a lélek lemeztelenitése, álarc-levétel. De a léleknek, mint Bentley
