Kott, Jan: Színház az egész világ… - Korszerű színház 101. (Budapest, 1968)
III. Találkozások
I számára nem létezik tiszta tánc. Mindig; van egy fiú és egy lány, akik táncolnak. Előző nap a little Sance egyik táncosa kificamította, vagy eltörte a lábát. Bobbins nem akarta lemondani az utolsó előadást, elhatározta, hogy beugrik helyette. Láttam, hegy próbált az üres színpadon, késő este, Caio Melissóban. Setét, kreolbőrii, kissé spanyolos férfi, kis szakállal, a kávéházban úgy tiint, idősebb nálam. Tánc közben megfiatalodott. Elrejtőzve egy páholyban, talán egyetlen nézője voltam ennek a próbának. Fiatal, talán legfiatalabb tanítványaival kelett együtt táncolnia. Minden bizonnyal jobban táncol, mint ők, de most könnyedén, erőlködés nélkül kellett táncolni. Azzal az örömmel, mint a többiek. Sokáig gyakorolt az üres színpadon, nem a mozdulatokat és a ritmusokat, azokat pontosan tudta, hiszen ő tervezte, hanem a faradsag nélküli, erölködés nélküli táncot. Bobbins nem is a táncot próbálta, hanem a fiatalságot. Visszaadta magénak s. fiatalságot, Nyugtalanul. Aggódva. Erőlködve. Láttam az arcán az erőlködést. Aztán egyszerre csak eltűnt mindez. Csodáltam Eobbinst. Este még jobban csodáltam. Ő volt a legfiatalabb. Az angol Bambert-balett is lázasan kutatja a korszerűséget. Csak nem a mozdulatokban es a gesztusokban. Körülötte. Egy vászonra kinyújtott, esdeklő kezeket vetítenek; rémülettől eltorzult arcok, csonkok. És a színpadon régimódi kivitelezésben egy triót látunk; a corps de balletx leánykáinak gondosan fésült frizuráját. Forognak, aztán lefeküsznek a földre. Ez lenne a félelem az atomtól, A mese csak akkor derül ki, ha elmondják a tartalmát, vagy ha a vetitést figyeljük. És ők azt akarjak, hogy a balett magyarázzon, vonatkoztasson, tanítson és agitáljon. Egy barátom olvasnivaló balettnek nevezte. A nagy balett alighanem korhoz kötött. Sőt, korszakot jelent. Akkor értettem ezt meg igazán, amikor először láttam a moszkvai é _ Nagy Színházban a Hattyúk tavát. Ezt a nagy, klasszikus balettet nem érintette meg az idő szele, fejedelmi maradt, vagy jobban mondva - cári. A táncosnők mozdulatlanok, porcelán-mosolyuak, sudárak, feszesek, valamennyien egyforma magasak, mint a gárdisták. 117
