Kott, Jan: Színház az egész világ… - Korszerű színház 101. (Budapest, 1968)

III. Találkozások

BEOOK

A Hami etben meg kell jelennie a Szellemnek — mondta Peter Brook. Éppen Stratfordból tértem vissza, utoljára a Hamletet láttam ott, Peter Hall rendezésében. A Szellem, nem tetszett nekem, mindjárt az elején nagyon félelmetes volt, átlebegett az ajtón,amelyik fele akkora volt, mint ő, hatalmasan és ormótlanul vonult,igen, nem járt, vonult. De csak néhány pillanatig volt félelmetes,aztán elkezdődött a színház as dl és nagyon vicces lett. Hamarosan rájöttem, hogy ketten játsszák a Szellemet: az egyik színész egy külön erre a célra készült kerékpáron közlekedett — Innen a suhanó vonulás-, a másik meg ennek a vállán csücsült. A kerékpáros szellem nevetséges volt.

Még sosem láttam jó Szellemet a Haml ebben. Csak egyszer, Helsingörben, a várudvaron. Az előadás világos nappal kezdődött,reflektorfényben ért véget, a vár egyik bástyáján elhelyezett világítótorony fénye rávetődött a deszkaállványokra, a siráhyok . szinte a színészek feje fölött röpködtek, minden olyan vásári és igazi volt. A Szellem rekedt hangon szólt a távoli boltivek alól, őt magát nem lehetett látni, csak a reflektorok keresték egyre. Ez már a háború után volt. Még egyszer tetszett a Szellem, egy olasz Hamlet-e— lő adásban, amelyet Zeffirelli rendezett. Ö tervezte a színpadképet is: fekete körfüggöny, csupasz színpad, az előtérben köralaku lyuk innen jöttek az alabárdosok és Laertes,, mint a vártorony csigalépcsőjén. Az üres színpad egyszeriben az emelt térré változott. A Szellem a széttárt karokkal álló Kami at árnyéka volt a fekete háttéren, hol kisehh lett, ahol nagyobb, ide-oda futott a sötét' fügönyön. Szikrázott a feketeségben.

Elmondtam Brooknak. Nem sikerült meggyőznöm. Ő igazi Szellemet alkart, akitől félnek a nézők, mint ahogy Shakespeare idejében félhettek. Egy liturgikus és Artaud-féle szellemet.

100