Appia, Adolphe: A zene és a rendezés. 1892 - 1897 (Válogatás) I. - Korszerű színház 98. (Budapest, 1968)

Első rész: A rendezés mint kifejezési eszköz

alkalmazását a priori meghatározni, és főként elszigetelni a többi tényező egyidejű működésétől, mégis lerögzíthetünk egyfajta alapvető felosztást, mivel ez a nappali fény és a mesterségesen létrehozót t fény közötti viszonyból következik.

A nappali fény mindenfelől átjárja a légkört, ugyanakkor azonban nem gyengiti irányával kapcsolatos érzetünket. Ámde a fény irányát csak az árnyék segítségével érzékelhetjük; a fény jellegét az árnyékok jellege fejezi ki számunkra. így tehát az árnyé kok szintén a légkörben szétáradó fény segítségével formálódnak. Ezt a teljhatalmat mesterséges utón nem lehet ugyanigy elérni; bármilyen fényforrásról legyen is szó, az általa nyújtott fénymennyiség sohasem lesz elegendő ahhoz, hogy egy sötét térben létrehozza az un. clair-obscur hatást, azaz annak az /éles vagy kevésbé éles/ árnyéknak a hatását, amely valamely fénnyel már elárasztott térségre vetődik. Tehát a feladatot meg kell osztani: egyrészről szükségünk van olyan gépekre, amelyeknek az a feladatuk, hogy féry t árasztanak, másrészről pedig olyanokra, amelyek sugaraik pontos irányával árnyékot hoznak létre és rendeltetésük: tájékoztatá-- a világítás minőségét illetően. Az előbbit "szórt fény"-nek, az utóbbit "aktiv fény"-nek nevezzük.

Színpadjainkon egyidejűleg négy különböző formában világítanak.

1. A portál mögött elhelyezett rögzitett lámpákkal,amelyeknek az a feladatuk, hogy a festett vásznakat világítsák meg. Ezeket a kulisszák között és a színpad padlójára elhelyezett mozgákonyább, de ugyanazt a célt szolgáló "lécek" segítik.

2. A tulajdonképpeni "rivaldával", színházainknak ezzel a különleges szörnyetegével, amelynek az a feladata, hogy elölről és alulról világítsa meg a diszletet és a színészeket.

5. Azokkal a tökéletesen mozgatható és kezelhető gépekkel, amely ek pontos fénysugarat és különböző vetítéseket produkálnak.

4. És végül az átvilágítással, vagyis azzal a fénnyel, amely a festett diszelemek bizonyos átlátszó részeit a közönséggel szemben levő oldalról világítja meg és ily módon juttatja érvényre azokat.

95'