Appia, Adolphe: A zene és a rendezés. 1892 - 1897 (Válogatás) I. - Korszerű színház 98. (Budapest, 1968)

Jó másfél évtizeddel ezelőtt világszenzációt jelentett, ami­kor Bayreuthban Wieland Wagner, a nagy zeneszerző unokája, a szen­tesitett hagyományoktól messzemenően eltérve, modern formában ál­lította színpadra a hatalmas életmű különböző alkotásait. Sokan felháborodtak, mert az uj rendezés eltért a szerző szinpadi ins­trukcióinak szó szerinti szövegétől, mások lelkesedéssel üdvözöl­ték az ujitásokat, mert úgy érezték, hogy éppen ezek a változtatá­sok hosszabbították meg Bayreuth művészi hatását, vonták uj fénybe jelentőségét. Néhányan azonban pontosan tudták, és maga Wieland Wagner sem tagadta, hogy az uj rendezési alapelvek, a szinpadtér kialakí­tására és megvilágitására irányuló törekvések, tulajdonképpen egy múlt század végi svájci szinházelméleti Írótól származnak, aki - talán kissé nehézkes, tapogatódzó modorban - szinte zseniális elő­relátással dolgozta ki kora naturalista szemléletű és patetikusan rutinos operajátszásával szöges ellentétben a zene által diktált szinpadi megvalósítás talán egyetlen lehető módszerét. A Korszerű Színház soron következő két kötetében ezt az a­­lapvető müvet kívánjuk, némi rövidítéssel, megismertetni a magyar színházi szakemberekkel.

Next

/
Thumbnails
Contents