Appia, Adolphe: A zene és a rendezés. 1892 - 1897 (Válogatás) I. - Korszerű színház 98. (Budapest, 1968)

A szerző előszava (1897)

nyeit kutatom. Arra kell tehát kérnem az olvesét,működjék együtt velem vizsgálódásomban, úgy, hogy emlékezetében megőrzi egész, rendelkezésére álló zenei fogékonyságát. Persze, nem kivánom, hogy a szó köznapi értelmében zenész legyen: a zene mindenekelőtt lelki diszpozició kérdése, mégpedig olyan diszpozícióé, amellyel az is rendelkezhet, aki nincs birtokában a technikai eljárások ismeretének, sőt nem is kedveli túlságosan hangversenyeink és operaelőadásaink megemésztetlen. exhibicionizmusét. A zenével egyfajta sajátos kontemplativ érzék jár, ami lehetővé teszi, hogy bizonyos arányok művészi jelentőségét felmérjük és spontán megérezzük az ezekben rejlő intenzitást és harmóniát.

Jelen munkámmal erre az érzékre apellálok, ez az egyetlen dolog, amit tanulmányom közvetve megkivén; és anélkül az eltökélt meggyőződés nélkül, hogy ez számos olvasó legbensőbb igényével fog találkozni, sohasem lett volna bátorságom tollat ragadni.

Montbrillant /Bière/, 1897. március.

21