Appia, Adolphe: A zene és a rendezés. 1892 - 1897 (Válogatás) I. - Korszerű színház 98. (Budapest, 1968)

A szerző előszava (1897)

ségszerüen sohasem lenne szabad másra kiterjednie, mint arra, hogy egy adott környezet milyen hatást gyakorol a művészre és annak alkotására, mert minden másra vonatkozóan a mű egyszerű létezése is kifejezőbb és meggyőzőbb a legkifinomultabb disszertációnál. Különben is a tisztelet csendet parancsol és a műalkotás elsősorban tiszteletet követel magának. A környezet hatása többféleképpen jelentkezik: lehet, hogy csupán a mű kidolgozását érinti, de elképzelhető az is, hogy egészen annak létéig hatol és ez esetben valóságos zsarnoki uralmat gyakorol a művész felett. Ez utóbbi esetben b műre vonatkozó elméleti észrevételek nélkülözhetetlenekké válnak és közvetlenül alkalmazhatók anélkül, hogy érintenék a lényeget jelentő művészi elemet, amelynek min lenkor vitán felül kell állnia.

A szinház mindig a legszorosabban öszszefonódclt s környezet diktálta sajátos feltételekkel és következésképpen a lehető legkevésbé független művész mindenkor a drámaird volt.Pedig a drémairó sok:.ejts összetevőt használ fel és kizárólag ezeknek egyesitése utján keltheti életre müvét. Ha valamelyik összetevő különcsen enged a környezet konvencionális befolyásának,és ugyanakkor a többiek szabadon engedelmeskednek az alkotóművész személyes akaratának - ez az egyensúly felbomlásához vezet és alaposan meghamisítja a drámai mű mibenlétét.