Appia, Adolphe: A zene és a rendezés. 1892 - 1897 (Válogatás) I. - Korszerű színház 98. (Budapest, 1968)
Első rész: A rendezés mint kifejezési eszköz
meghatározó oka hiányzik? Végszükség esetén kitalálhatunk drámai szituációkat, és ezeket elég pontos magyarázatokkal láthatjuk el ahhoz, hogy mesterségesen helyettesítsük a hiányzó partitúrát - azután pedig ezekre a képzelt alapokra fokról- fokra felépíthetjük a színpadképet. Ezt próbálta meg ennek a könyvnek a szerzője. De hosszas erőfeszítések után meggyőződött arról, hogy egy ilyen példa, távol attól, hogy az elméletet illusztrálná, ellenkezőleg,teljességgel eltorzítaná jelentőségét, annál is inkább, mert az olvssó joggal gondolhatná, hogy ilyen példa azoknak a princípiumoknak az alkalmazásét jelenti, amelyeknek léte és szépsége pedig elválaszthatatlan a zenei hangzástól. A zene és csak a zene képes az előadás alkotóelemeit olyan arányos harmóniába rendezni, amely felette áll mindannak, amit képzeletünk fel tud idézni. A zene nélkül ez a harmónia nem létezik, tehát nem érezhető ét; és egyet fognak érteni velem abban, hogy a zenét szavakkal helyettesíteni éppoly illuzórikus, mint valamely színösszetételt a vakon született embernek megmagyarázni. Richard Wagner drámái uj drámai formát tártak fel számunkra,és csodálatos szépségük meggyőzött bennünket e forma legmagasabbrendü jelentőségéről. Immár tudjuk, hogy mi a zene tárgya, és az mikéntjuthet kifejezésre. De midőn ezek a drámák a zenei kifejezés teljhatalmát feltárták számunk:a, egyszersmind beavattak bennünket azokba a sajátos összefüggésekbe is, amelyek a fülünknek nyújtott zenei időtartam és azon szinpadi tér között fennállnak, ahol a dráma szemünk előtt lezajlik. És ezeknek a drámáknak az előadása során fájóan kellemetlen közérzetet váltott ki belőlünk az a. tény, hogy az időtartam és a tér között hiányzik a harmónia. Ennác a benyomásnak az okát a jelenlegi szinp8di konvencióban találhatjuk, 8bbsn a konvencióban, amely összeegyeztethetetlen a zene drámabeli alkalmazásával. Ez a megéllapités késztetett bennünket arra,hogy tanulmányozzuk azokat a következményeket, amelyekkel a zene előa— dásbeli alkalmazása járhatna. Ebből eredt a dráma tényezői között fennálló hierarchia alapelvének felfedezése, ez az alapelv pedig a szinházi technika teljes átalakítását vonja maga után. Ám maga Richard Wagner mégiscsak a jelenlegi színpadon mutatta be drámáit és előadásukat is csak ezen a színpadon láthatjuk. 126 7
