Appia, Adolphe: A zene és a rendezés. 1892 - 1897 (Válogatás) I. - Korszerű színház 98. (Budapest, 1968)

Első rész: A rendezés mint kifejezési eszköz

De feltehetik a kérdést, vajon 8 szórt és aktiv fény elkülönitése nem törekszik-e éppen ama "realizmus"felé, amelyet a korábban térgyalt tényezők szisztematikusan mellőztek? És a fény reális alkalmazása egy minden tekintetben fiktiv konstrukción belül, ahol olyan szereplők mozognak, akiknek egyetlen intonációja, mozdulata, mozgása sem felel meg a hétköznapi realitásnak - vajon nem duljá-e szét az előadás harmóniáját?

Az általunk ismert formák szigorúan merev és kötött utánzása nem jelenti ezen formák egyetlen, általunk ismert létezési módjának reprodukálását; könnyen elképzelhetjük őket a legkülönbözőbb változataikban, feltételezhetjük mozgásukat. Sőt szemünk láttára történő dimenzió- és jellegbeli változásukat is. Másrészrőlviszont a zene, belső életünk vonatkozásában az idő eszményi rugaliEsságának lehet legmeggyőzőbb igazolása. De miféle más létezési módot ;tételézhetnénk fel a fény számára, mint az árnyékok kiváltotta intenzitás-kontrasztokat, és elképzelhető-e, hogy ezeket az árnyékokat más is létrehozza, mint a fénysugarak útjába állitott akadályok? A fény tiszta és egyszerű léte, valamint a térbeli formák általunk megismert mindennapi megjelenése között nincs analógia; az első abszolút, a második csupán egy módozat, amelyen képzeletünk szabadon túlszárnyalhat.'*' A fény, puszta jelenlétével is kifejezi szemünk számára minden látomás "belső lényegét", mivel egy csapásra kimeriti erről alkotott elképzelésünket. A fénytől független forma csak annyiban fejezi ki ezt a "belső léryeget", amennyiben résztvesz a szerves élet megnyilvánulásában, akár úgy, hogy részét képezi az élő organizmusoknak, akár akadályokat állit fel vele szemben és igy aktivitásra készteti.

A zene által a szinész alakjában képviselt eszmei idő tehát szótárad a térben,hogy ott az ennek megfelelő eszmei létet megalkossa. Nyilvánvaló, hogy a fény mindenkor abszolút megnyilvánulási formái 1

1. A magasra emelkedés egyik legfőbb vonzóereje vitathatatlanul az hogy módot nyújt az arányokban és térbeli kombinációs lehető ségekben való részvételre. amire egyébként csak képzeletünk len ne képes.

99