Simson, Lee: Kezdődhet a játék. II. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 97. (Budapest, 1968)

IV. rész: Alternatívák

Igen, a hebegő pátosz divatos hagyományát követve még sokáig folytathatnék ebben a szellemben; növelhetnénk a jelenet érzelmi hatását, ha egyszercsak megjelenne két vidám gyerkőc és hóval boritaná be a fiatalembert, amig csak második hóembernek nem látszik.Behozhatnánk egy szakácsnőt, aki az udvart söprögetve ir dalocskát énekelne, melynek refrénje szerint az életet könnyen kell venni, "ahogy a levelek hajtanak ki a fán". Vagy kidolgozhatnánk egy szimbolikus csúcspontot, melynek során a hóember ott olvad el a közönség szeme láttára. Mindeme fogások sem változtatnának azonban az átlátszó tényen, miszerint Henry megható vallomása Hamlet két monológjának summájára és lényegére épül, de mert nem magasrendüen költői nyelven fejeződik ki, éppen e hatalmas hiányosság következtében drámailag alacsonyabb rendű Shakespeare tragédiájánál.

Pszichológiai szempontból sokkal biztosabban tudjuk, mint tudhatta Shakespeare, hogy az udvaron ülő fiatalember gyenge idegzetű, továbbá jól kifejlett anya-komplexusban szenved és azért akarja megölni mostohaapját /mint arra Ernest Jones londoni pszichoanalitikus néhány évvel ezelőtt rámutatott/, mert féltékeny volt saját apjára és helyettesíteni kívánta anyja ágyában, s ezt a gyermeki gyűlöletet vitte át arra a férfira, aki most apja helyét átvette. Rögtönzésemet folytatni lehetne és cáfolhatatlan módon meg lehetne indokolni akármilyen neurotikus vagy pszichotikus állapotot, amely még Henryt sújthatja, akármilyen véres Jettet, gyilkosságtól gyilkosságig, amelyre ez a fiatalember Jtépes lehet.-De mert nem fejezte ki magát_a-Hamletéhoz hasonlítható nyelven, pusztán ebből azokból sokkal kevésbé drámai módon jelenítené meg az emberi lény alapvetően tragikus konfliktusait. A modern drámaírót sajátos tehetetlenség gyötri: noha csalhatatlan biztonsággal követheti nyomon a libidó vagy a psziché konfliktusait /ha a szavakat jobban kedveljük az ódivatú "lélek” szónál/, noha épp oly éber érzéke lehet a lényegükben tragikus történetek,iránt, mint akármelyik elődjének, e történeteket a csúcspontokon nem tudja átizzitani és felfokozni, mert képtelen vagy nem hajlandó élni a költői nyelv intenzitásával .

90