Simson, Lee: Kezdődhet a játék. II. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 97. (Budapest, 1968)

IV. rész: Alternatívák

Igen, a hebegő pátosz divatos hagyományát követve még sokáig foly­tathatnék ebben a szellemben; növelhetnénk a jelenet érzelmi hatá­sát, ha egyszercsak megjelenne két vidám gyerkőc és hóval boritaná be a fiatalembert, amig csak második hóembernek nem látszik.Behoz­hatnánk egy szakácsnőt, aki az udvart söprögetve ir dalocskát éne­kelne, melynek refrénje szerint az életet könnyen kell venni, "a­­hogy a levelek hajtanak ki a fán". Vagy kidolgozhatnánk egy szim­bolikus csúcspontot, melynek során a hóember ott olvad el a közön­ség szeme láttára. Mindeme fogások sem változtatnának azonban az átlátszó tényen, miszerint Henry megható vallomása Hamlet két mo­nológjának summájára és lényegére épül, de mert nem magasrendüen költői nyelven fejeződik ki, éppen e hatalmas hiányosság következ­tében drámailag alacsonyabb rendű Shakespeare tragédiájánál. Pszichológiai szempontból sokkal biztosabban tudjuk, mint tudhat­ta Shakespeare, hogy az udvaron ülő fiatalember gyenge idegzetű, továbbá jól kifejlett anya-komplexusban szenved és azért akarja megölni mostohaapját /mint arra Ernest Jones londoni pszichoanali­tikus néhány évvel ezelőtt rámutatott/, mert féltékeny volt saját apjára és helyettesíteni kívánta anyja ágyában, s ezt a gyermeki gyűlöletet vitte át arra a férfira, aki most apja helyét átvette. Rögtönzésemet folytatni lehetne és cáfolhatatlan módon meg lehet­ne indokolni akármilyen neurotikus vagy pszichotikus állapotot, a­­mely még Henryt sújthatja, akármilyen véres Jettet, gyilkosságtól gyilkosságig, amelyre ez a fiatalember Jtépes lehet.-De mert nem fe­jezte ki magát_a-Hamletéhoz hasonlítható nyelven, pusztán ebből az­okból sokkal kevésbé drámai módon jelenítené meg az emberi lény a­­lapvetően tragikus konfliktusait. A modern drámaírót sajátos tehe­tetlenség gyötri: noha csalhatatlan biztonsággal követheti nyomon a libidó vagy a psziché konfliktusait /ha a szavakat jobban ked­veljük az ódivatú "lélek” szónál/, noha épp oly éber érzéke lehet a lényegükben tragikus történetek,iránt, mint akármelyik elődjé­nek, e történeteket a csúcspontokon nem tudja átizzitani és felfo­kozni, mert képtelen vagy nem hajlandó élni a költői nyelv inten­zitásával . 90

Next

/
Thumbnails
Contents