Simson, Lee: Kezdődhet a játék. II. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 97. (Budapest, 1968)
III. rész: A színész és a harmadik dimenzió
I Craig szellemének kiegyensúlyozatlansága és alapyető_tisztesj telensége lehetetlenné tette, hogy munkássága egységes és elvi'“tatEüíiitlanul 'jellemző stilusra tegyen szert, mely minden nagy TEivész életművének ismertetőjeiffV^ stilusegység hiánya sehol sem vált nyilvánvalóbbá, mint a Bácbethhez készített terveinek esetében, melyeket elküldött Amerikába, hogy itt mások fessék és világítsák meg őket. Melyik művész, aki magát egy egyedül álló diszlettipus alkotójának tartja, engedte volna meg magának, hogy eszméit ilyen mértékig árunak tekintse, amit mint valami drótkerítést vagy tyúkketrecet a postára biz és kicsomagolását-feláHi"tE’St a fogyasztóra hagyja? Mindenki, aki ismeri a színházat, tudja,~Eögy ez à Hely mindig ’a maximális alkalmat nyújtja a tévedésre és botlásokra, hiszen annyi elütő elemet, beszédet, pantomimot, diszletet, világítást, élőlényeket és élettelen tárgyakat kell teljes mértékben koordinálni és egyetlen ritmusba hangolni. A legnagyobb rendezők sem kerülhetik el időnként a kudarcot szülő botlást, még hónapokig tartó tervezés és hetekig tartó próbák árán sem. De Craig, akinek hirneve olyannyira elszigetelődött a világgal való kapcsolattól,^hogy magánya saját szemébe már-már isteninek tetszett^ nem kockáztatta a kudarcot.Európában maradt és nagytáj hogy a Macbeth elkerülhetetlenül a bukás felé rohanjon, egy művész szándékainak olyan kísérteties paródiájaként, amelyhez hasonlót a modern szinház még nem látott. lm ha megengedjük is, hogy a színvonal megsinylette a silány kivitelezést és a felelősség megoszlását, az előadás teljes kudarca mégis abból fakadt, hogy koncepciójából hiányzott az egység. Akárcsak Craig könyvei, e koncepció is módszerek egyvelege, találgatások kásahegye volt. Az egyik jelenet kitűnő Beinhardt-iskolát mutatott. Egy másik jeienat^mivel Craig-----képtelen—roifctényleges térbeli viszonylatokban gondolkozni, egy kőhidon játszódott, mely oly zömök és nyomott volt, akár egy vidéki hidacska egy hináros sussexi patak fölött. A távoli várat, mely először szinte valami délibáb látszatát keltette, egy képes leveiezőlapszerü háttérvászon ábrázolta, a szokásos nagyopera-stílusban. A diszletváltozások idejére háttérvásznakat engedtek le; az intérieurök festett vásznak voltak, melyeket akár Henry Irving vagy Augustin Daly raktárából kölcsönözhettek volna. Macbeth jel-43
